Belga búvárrégészek még idén júniusban bukkantak rá a nyugat-flandriai Brugge városhoz közeli partvidéken a 30 méter mélyen fekvő, a homokos tengerfenékbe süppedt hajóroncsra, de a felfedezést csak szeptemberben jelentették be.
Az UB II osztályú tengeralattjáró roncsa kiváló állapotban vészelte át az elmúlt egy évszázadot.
Kedden közölték, hogy egy réztáblán megtalálták a hajó azonosítóját is, eszerint az UB-29 tengeralattjáróról van szó, amelynek a császári haditengerészet nyilvántartása szerint 1916. decemberében vesztett nyoma a legénység 22 tagjával együtt.
Németország belgiumi nagykövete, Rüdiger Lüdeking szerint nagyon ritka leletről van szó, főleg, hogy a roncs ilyen közel fekszik a parthoz.
A Tomas Termote vezette búvárrégészcsoport eddig hat merülést végzett a roncsnál,
amelyről méretei alapján hamar megállapították, hogy egy UB II-osztályú első világháborús német tengeralattjáró, olyan, mint amilyeneket főleg a part közeli vizeken vetettek be a "nagy háború" idején.
A nagykövet szerint Németország nem akarja, hogy a roncsot kiemeljék, mivel azt meg kell hagyni az odaveszett tengerészek sírjának.
Hogy a holtak nyugalmat senki se zavarhassa meg, védőzónát alakítanak ki a roncs körül.
A tengeralattjáró sikeres azonosítása után tisztázni szeretnék a szerencsétlenül járt matrózok kilétét is, hogy értesíthessék a leszármazottaikat vagy rokonaikat.
Az UB-29 tengeralattjárót a német császári haditengerészet (Kaiserliche Marine) UB II osztályának egységeként a Weser AG brémai hajógyárában bocsátották vízre, 1915. december 31-én.
A 36,1 méter hosszú, 4,36 méter széles és 265 tonna szerkezeti vízkiszorítású búvárnaszád 1916. január 18-án állt szolgálatba, az első világháború egyik legsikeresebb tengeralattjárós tisztje, az elsőosztályú vaskereszttel és a Hohenzollern-renddel kitüntetett Herbert Pustkuchen tengerész főhadnagy (Oberleutant zur See) parancsnoksága alatt.
Az UB II osztály egységei nem rendelkeztek óceánjáró-tulajdonságokkal, ezért ezeket a búvárnaszádokat elsősorban a partokhoz közeli hajózási útvonalakon vetették be az első világháború idején.
A dízel-elektromos meghajtású UB II osztályú tengeralattjárókat felszíni üzemmódban két hathengeres Benz belsőégésű motor hajtotta meg, a víz alatt pedig ugyancsak kettő Siemens-Schuckert elektromos aggregát forgatta a hajócsavart.
Az UB-29 felszíni menetben 9,1 csomós (17 km/h), a víz alatt haladva pedig legfeljebb 5,8 csomós (10,7 km/h) sebesség elérésére volt képes.
Az UB-29 viszonylag rövid pályafutása alatt a legeredményesebb búvárnaszádok közé küzdötte fel magát. 1916. január 18. és december 13. között
17 bevetésen 38 ellenséges szállítóhajót, összesen 49 277 tonna hajóteret süllyesztett el,
három gőzöst pedig megrongált.
A 22 fő matrózból és tengerész altisztből, valamint két tisztből álló személyzet elsősorban az Északi-tengeren és a La Manche-csatornán teljesített bevetéseket az UB-29 fedélzetén. E bevetések legfőbb célja az Angliába, illetve az észak-francia kikötőkbe utánpótlást szállító kereskedelmi hajók elsüllyesztése volt.
Mindez egyáltalán nem minősült veszélytelen vállalkozásnak, mivel a brit királyi haditengerészet, a Royal Navy komoly erőket,
elsősorban romboló és torpedónaszád kötelékeket vetett be
a kritikus hajózási útvonalak védelmére, és a német tengeralattjárók jelentette veszély leküzdésére.
Az UB-28 áldozatai közül az 5036 tonnás brit gőzös, az SS Toridge volt a legnagyobb „győzelmi trófea". 1916. november 2-án Herbert Pustkuchen végleg elhagyta az UB-28 fedélzetét, Erich Platsch tengerész főhadnagynak adva át a parancsnokságot.
Platsch főhadnagy parancsnoksága alatt az UB-29 újabb bevetéseket hajtott végre a La Manche csatorna térségében, és további sikerekkel gyarapította az UB-29 hosszú győzelmi listáját.
A búvárnaszád Erich Platsch kommandírozásával ismét kilenc gőzöst küldött a hullámsírba,
15 582 tonnányi hajóteret elsüllyesztve.
Ám a fényes diadalsorozatnak 1916 decemberében, e hónapnak a tengerészek által babonásan rettegett 13. napján vége szakadt. A német tengeralattjárót aznapi portyája közben ugyanis a La Manche-csatorna és az Északi-tenger határán őrjáratozó HMS Landrail brit romboló váratlanul meglepte.
A romboló támadása elől az UB-29 vészmerüléssel próbált meg elmenekülni,
ám az alámerülő tengeralattjáró közvetlen közelében felrobbant két mélységi bomba olyan súlyos sérüléseket okozott a búvárnaszádnak, hogy az menthetetlenül elsüllyedt.
A brit romboló támadása olyan váratlanul érte az UB-29-et, hogy már nem volt ideje leadni a pozícióját, ezért a búvárnaszádot egészen 2017 júniusáig eltűntként tartották nyilván. Az UB-29 utolsó bevetésén a fedélzeten szolgálatot teljesítő 22 tengerész közül mindenki odaveszett a brit romboló támadásában.
A volt parancsnok, az első világháború egyik legsikeresebb tengeralattjárós tisztje, a több mint 103 ezer tonnányi hajóteret elsüllyesztő Pustkuchen főhadnagy csak alig fél évvel élte túl az UB-29 pusztulását. 1917. május 27-én már mint az U-66 tengeralattjáró kapitánya, a Scillies-sziget közelében, bevetés közben halt tengerészhalált.