Hetvenhat éve, 1941. november 13-án borongósan párás nap köszöntött a Földközi-tenger szürkéskék víztömegére. Az U-81 német tengeralattjáró Friedrich Guggenberger „Kapitänleutnant „ parancsnoksága alatt előző nap, november 12-én csúszott át a Royal Navy és az angol haditengerészeti repülőerők szigorú ellenőrzése alatt álló életveszélyes Gibraltári-szoroson.
Az U-81-nek ez már a második kísérlete volt, hogy áttörjön a Földközi-tengerre
Karl Dönitz ellentengernagy, a német tengeralattjáró-flotta főnökének parancsát teljesítve. Huszonnyolc éves kora ellenére az U-81 parancsnoka ekkorra már tapasztalat és sokat megélt „öreg" tengeri medvének számított. Guggenberger kapitány 1941. szeptember elsejétől három halálos veszélyt jelentő észak-atlanti portyát is teljesített.
Ezekben a hónapokban az Atlanti-óceán hideg és viharos északi vizein halálos küzdelem bontakozott ki Dönitz „szürke farkasai", és a túléléséért küzdő Angliába, valamint Hitler hadai, a Wehrmacht által szorongatott Szovjetunióba utánpótlást szállító kereskedelmi konvojok között.
Miután Guggenberger parancsnok és személyzete túlélte a zord grönlandi vizeken tomboló „Markgraf" hadműveletet, és az U-81 sikeresen befutott a franciaországi Brest kikötőjébe, a Bdu (Dönitz törzse) új feladattal bízta meg az első osztályú vaskereszttel kitüntetett kapitányt.
Sem Guggenberger, sem pedig a személyzete nem volt túl boldog, amikor ismertették velük az öngyilkossági kísérlettel egyenértékű újabb harcfeladatot.
Az U-81-nek át kellett osonnia az angolok által szigorúan őrzött Gibraltári szoroson, hogy az olaszországi hadikikötőbe, La Speizába hajózva csatlakozzon a földközi-tengeri hadműveletek végrehajtására felállított. 29. U-Boot Flottillához.
Az U-81 teljes rádiócsendben hajózva, 1941. október 30-án érkezett meg a halál kapujaként emlegetett Gibraltári-szoroshoz. Guggenberger parancsnok az éjszaka jótékony sötétjét kihasználva kísérlete meg az áttörést, ám az éber briteket nem sikerült kijátszania.
Ekkor Wolfgang Petersen legendás mozifilm-eposza, a „Das Boot" drámai képkockáit felidéző jelenetek játszódtak le:
az afrikai partok közelében hajózó U-81-et először a szoros felett portyázó brit Consolidated PBY Catalina járőrgép szórta meg mélységi bombákkal, majd a felderítő által riasztott kétmotoros Hudson-bombázó „vette gondjaiba" a menekülő német tengeralattjárót. A vészmerüléssel mélybe süllyedt U-Boot körül sorra robbantak a fent köröző brit repülőgépről kioldott mélységi bombák.
A vízibombák detonációitól súlyosan megsérült tengeralattjáróval a parancsnok nem vállalta a továbbhajózást. A sötét mélységben lapulva kivárta, amíg a Hudson a munícióból kifogyva elrepült, majd kalandos körülmények között búvárnaszádjával visszatért Brestbe.
Miután az U-81 sérüléseit kijavították, Guggenberger parancsnok és személyzete ismét nekivágott a Vizcayai-öböl palaszürke hullámainak, hogy déli irányba kanyarodva ismét megkísérelje a gibraltári átkelést.
A rossz időjárásnak és a tengerészszerencsének köszönhetően, november 12-én az U-81 - a mélység fedezékében - sikeresen átsiklott a halálos szoroson. Guggenberger parancsnok, amikor már kellő távolságra jutott a mérges darázsfészeknek számító gibraltári angol bázistól,
óvatosan felmerült, hogy a hosszas víz alatti lopózkodás közben lemerült akkumulátor telepeit feltöltse.
Az U-81 rádiósa ekkor fogta a Bdu kódolt üzenetét, hogy az úgynevezett H-erő egyik köteléke az Ark Royal repülőgép-hordozóval Gibraltár felé tart. A Royal Navy, a brit királyi haditengerészet büszkesége, az 1939-ben szolgálatba állított legmodernebb angol repülőgép-hordozó,
az Ark Royal november 10-én futott ki Málta kikötőjéből
erős fedezet, egy csatahajó valamint cirkáló, és három romboló kíséretében gibraltári úti céllal.
A hordozó ekkor Sir James Somerville altengernagy földközi-tengeri H-flottakötelékében teljesített szolgálatot, amelynek a „sivatagi róka", Erwin Rommel expedíciós hadereje, az Afrika Korps által szorongatott 8. brit hadsereg számára létfontosságú, Észak-Afrikába utánpótlást szállító konvojok biztosítása volt a legfőbb feladata.
A két repülőfedélzettel felszerelt hatalmas HMS Ark Royalt nem csak a legmodernebb, hanem a legszerencsésebb felszíni egységként tartották számon a brit haditengerészetnél.
A hordozó a második világháború kitörésétől kezdve gyakorlatilag minden jelentős tengeri hadműveletben részt vett,
kezdve az Admiral Graf Spee német zsebcsatahajó elleni vadászattól, az 1940. áprilisi norvégiai hadműveleteken valamint a vichy francia flotta ellen Mers el Kebirnél 1940 július 3-án végrehajtott rajtaütésen át, egészen a brit HMS Hood csatacirkálót elsüllyesztő híres német szupercsatahajó, Bismarck 1941. május 27-én történt elpusztításáig.
De a HMS Royal ugyancsak derekasan kivette részét a cseppet sem veszélytelen észak-atlanti konvojcsatákból ugyanúgy, mint a földközi-tengeri hadszíntéren dúló hadműveletekből.
Az „öreg hölgy" számtalan bevetést túlélt, és a Bismarck megsemmisítésében játszott szerepe miatt komoly presztízsre tett szert a brit közvélemény szemében. .A legyőzhetetlennek vélt HMS Ark Royal szerencséje azonban 1941. november 13-án végleg elfogyott.
November 13-án délután 15 óra 40 perckor
a HMS Legion kísérő romboló szonárja gyanús, hajócsavarra utaló jeleket fogott a mélyből.
A H-Force törzse már korábban figyelmeztetést küldött a köteléknek a Gibraltári-szoros környékén tapasztalt megnövekedett német tengeralattjáró aktivitásról.
A szonárjel vétele után alig egy perccel később, sebesen haladó fehér sodorvonalat észleltek a szolgálatos őrszemek, amely egyenesen az Ark Royal tatbalodalának tartott. Az U-81 már bő fél órával korábban felfedezte a látóhatár fölé emelkedő halvány füstoszlopokat.
Felberregtek a fedélzeti csengők, villámgyorsan lezárták a torony zárófedelét, és német tengerészek az U-Boot szűk folyosóján hanyatt-homlok rohantak a harcálláspontjukra.
Az U-81 a tartályok elárasztása után gyorsan periszkópmélységig süllyedt.
Guggenberger kapitány a periszkóp okulárjára tapadva feszülten figyelte az Ark Royal szálkeresztes optikában kibontakozó sötét tömegét.
Annak ellenére, hogy egyből kiszúrta a hordozót kísérő csatahajót és cirkálót, illetve a vízibombákkal dugig megpakolt éber rombolókat, nem sokat habozott, hanem kiadta a támadási parancsot. A lőelemképző segítségével elvégzett gyors számítás után utasítást adott az első két vetőcső elárasztásra, majd elhangzott a parancs: „Egyes és kettes cső tűz!" Enyhe rázkódás jelezte, amint a „halacskák" elhagyták a vetőcsövet, hogy megkezdjék halálos száguldásukat a brit óriás felé.
A délután csendjét hatalmas dörej szakította szét, amint az U-81 egyik torpedója telibe találta a HMS Ark Royal oldalát.
Piszkosszürke vízoszlop emelkedett a magasba, és a hordozó erősen megrázkódott a detonációtól.
A felriadt rombolók az orruk előtt fehér tajtékcsíkot tolva rohantak a felszín alatt ólálkodó tengeralattjáró irányába, majd vízibomba-sorozattal szórták meg a tengert ott, ahol az U-81 vészsüllyedéssel a mélybe merült.
A német tengeralattjáró személyzete idegtépő pillanatokat élt át az „acélkoporsó" belsejében
az egyre közelebb robbanó vízi bombák pörölycsapásszerű detonációjától. Guggenberger kapitányt azonban nem hagyta el a szerencséje; akármilyen hihetetlen, az U-81 komoly sérülések nélkül úszta meg a vízibomba záporral járó vakmerő kalandot. A becsapódó torpedó hatalmas, 39 X 9 méteres léket robbantott az Ark Royal bal oldalán, a vízvonal alatt.
A torpedó felrobbanása ugyan csak két halálos áldozatot követelt,
ám a baj jóval nagyobbnak bizonyult annál, mint amire eleinte számítottak.
A vízbetörést és a hordozó megdőlését sem a rekeszkamrák elárasztásával, sem pedig a lékponyvák segítségével nem sikerült megállítani.
További szerencsétlenségnek bizonyult, hogy a torpedórobbanás nyomán bezúduló víz elárasztotta a gépházat, és leálltak a generátorok.
Emiatt nem lehetett a szivattyúkat sem működtetni,
így az egyetlen túlélési esélyt csak az alig 56 kilométerre lévő Gibraltár elérése jelenthette volna még azt megelőzően, hogy az Ark Royal végzetesen megdől. A vontatókötélre vett óriás dőlését azonban nem sikerült megállítani, ezért másnap reggel Maud sorhajókapitány kénytelen volt kiadni a még fedélzeten maradt személyzet számára a hajó elhagyására vonatkozó parancsot.
A HMS Ark Royal november 14-én reggel 6 óra 19 perckor, miután teljesen az oldalára dőlt, alámerült a hullámsírba. A több mint 1400 fős személyzetet a kísérőhajóknak sikerült kimentenie.
A HMS Ark Royal pusztulása volt az 1941-es év második nagy csapása a HMS Hood megsemmisülése után, de még ezzel nem ért véget a királyi haditengerészet számára balvégzetű év:
Alig egy hónappal később, december 10-én Szingapúr közelében a Bismarck üldözésében ugyancsak szerepet játszott modern csatahajót, a HMS Prince of Wales-t valamint a HMS Repulse-t küldték hullámsírba japán zuhanóbombázók és torpedóvető gépek.
Az U-81 parancsnoka, Friedrich Guggenberger kapitány a HMS Ark Royal elsüllyesztéséért megkapta a lovagkeresztet Az U-81 – más tengeralattjárókhoz képest – hosszú szolgálati időt élt meg.
1944. január 9-én a horvátországi Pula kikötője ellen a 15. amerikai légihadsereg Boeing B-17 Flying Fortress repülőerődjei intéztek heves bombatámadást.
A záporozó bombák elől a nyílt víz felé menekülő U-81-et ekkor érte végzetes talált. A második világháború 15. legsikeresebb német tengeralattjárója a pulai Stoja-part előtt süllyedt a mélybe.
A legendás A VII-C. típusú tengeralattjáró leszakadt tat részét nem emelték ki, így a vállalkozó kedvű légzőkészülékes búvárok ma is felkereshetik a történelmi idők e sajátos relikviáját. A HMS Ark Royal roncsát 2002-ben fedezték fel egy mélytengeri kutatóexpedíció során Gibraltártól 56 kilométeres távolságra, 1000 méteres vízmélységben.