Valóban megölték az összes Romanovot?

Végleg bebizonyosodott, hogy Anna Andersonnak nem volt semmi köze a Romanovokhoz

1918. július 17-én kora hajnalban a jekatyerinburgi Ipatyev-villában őrzött cári családot a bolsevikok váratlanul leterelték az alagsorba, majd rövid tanakodás után II. Miklós cárt és családját agyonlőtték. A cár és felesége, valamint gyermekeik holttestét a bolsevik banditák feldarabolták, majd a savval leöntött maradványokat a város határában elásták. Ha a cári család összes tagját megölték, akkor hogyan bukkanhatott fel a család egyik hercegnője, Anasztázia mégis évekkel később Berlinben? Az orosz történelem egyik legismertebb konteója mind a mai napig foglalkoztatja az embereket.

Körülöttem mindenütt gyávaság, csalárdság, és hitszegés

A Romanov-dinasztia uralta cári Oroszország 1914 vészterhes nyarán még büszkén lépett be a „nagy háborúba", az Osztrák-Magyar Monarchia ellen. II. Miklós cár ekkor még aligha sejthette, hogy az I. világháború fogja megtörni a dinasztia majd háromszáz éves uralmát.

II. Miklós cár, az utolsó orosz Romanov uralkodó Forrás: Wikimedia Commons

1917 márciusára a háború viszontagságai miatt robbanásközeli helyzet alakult ki Oroszországban.

A nép éhezett, lázadozott, és szerte az országban óriási tömegek tüntettek a cári rendszer ellen.

1917 februárjában országszerte tömeges zavargások robbantak ki Forrás: Ria/Novosti

Az általános társadalmi elégedetlenség magas fokát jól muttat, hogy még a rendfenntartó erők is a tüntetők mellé álltak.

Tömegtüntetés Szentpéterváron 1917 februárjában Forrás: Ria/Novosti

II. Miklóst visszahívták a frontról – ahol maga irányította a cári seregeket –, majd arra kényszerítették, hogy mondjon le. A cár ezt meg is tette önmaga, és családja, főleg vérzékenységben szenvedő 12 éves nagybeteg fia, Alekszej Nyikolajevics Romanov cárevics miatt.

II. Miklós lemondásával megszakadt az 1613 óta tartó Romanov uralom.

"Körülöttem mindenütt gyávaság, csalárdság és hitszegés" – így vetette papírra pillanatnyi keserű érzéseit a csalódott cár.

II. Miklós és Alekszandra cárné koronázási díszben Forrás: Wikimedia Commons

Lemondása után az ideiglenes kormány házi őrizetbe kényszerítette őt és családját: feleségét, Alekszandrát, fiát, Alekszejt, valamint négy lányát, Olgát, Tatjánát, Máriát és Anasztázia nagyhercegnőt.

Nem tartott sokáig a hamis nyugalom

A trónfosztott cárt ekkor már nem felségnek, hanem Nyikolaj Romanov polgártársnak szólították, aki a családjával együtt folyamatos ellenőrzés mellett házi őrizetben volt rezidenciájukon, a Carszkoje Szelóban, ahol kedvükre pihenhettek, kertészkedhettek.

A cári család rossz szellemének tartott Grigorij Raszputyin Forrás: Origo

Miklósról úgy hírlett, hogy cárként túlságosan is vajszívű uralkodó volt, aki inkább a gyermekeivel foglalkozott. Ezért is kapott szárnyra az a pletyka, hogy többnyire felesége, a német származású Alekszandra hercegnő befolyásolja őt döntéseiben.

A veleszületett vérzékenységben szenvedő Alekszejt, egyetlen fiúgyermeküket a széltől is óvták, mindent elkövettek, hogy meggyógyítsák.

II. Miklós gyermekei, középen Alekszejev cáreviccsel Forrás: Ria/Novosti

1907-ben így került a cári udvarba Grigorij Raszputyin, aki lehengerlő személyiségével és roppant erős befolyásoló képességével teljesen a bűvkörébe vonta a cárt és a cárnét. Raszputyin rendkívül jó hatással volt a cárevicsre, akinek azután, hogy Raszputyin az udvarhoz került, jelentős javulás történt az állapotában.

A cári család Forrás: Wikimedia Commons

Az udvar és az arisztokrácia rossz szemmel nézte a „jöttment muzsik" egyre nagyobb hatalmát

és befolyását, akit 1916. december 31-én Feliksz Juszupov nagyherceg vezetésével az udvar összeesküvő nemesei meggyilkoltak.

Raszputyin gyilkosa, Feliksz Juszupov nagyherceg Forrás: Wikimedia Commons

Ez legalább akkora tragédiát jelentett a cári család számára, mint II. Miklós későbbi lemondatása.

A bolsevik vezér, Lenin kezébe kerül a Romanov-család sorsa

Az ideiglenes kormány feje, Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij tisztában volt vele, hogy a lázadó bolsevikok megölhetik, vagy hogy a hű monarchisták ismét trónra emelhetik az excárt, ezért a családot 1917. augusztus 14-én biztonságuk érdekében az Uráltól 1500 kilométerre fekvő Tobolszkba vittette.

Alekszandr Fjodorovics Kerenszkij az ideiglenes kormány miniszterelnöke rendelte el a cári család vidékre telepítését Forrás: Wikimedia Commons

Még az év novemberében a bolsevikok magukhoz ragadták a hatalmat, és a különbékéről kezdtek el tárgyalni a császári Németországgal illetve az Osztrák-Magyar Monarchiával. 1918. március 3-án a tárgyalások eredményeként megkötötték a breszt-litovszki békeegyezményt,

így az excár sorsa az akkori Szovjet-Oroszország elsőszámú vezetőjévé előlépett Vlagyimir Iljics Lenin kezébe került.

A breszt-litovszki békeszerződés aláírása 1918. március 3-án Forrás: Wikimedia Commons

Egy hónappal később Lenin elrendelte a család Jekatyerinburgba deportálását,

ahol a helyi bolsevikok a kétszintes Ipatyev-villát jelölték ki számukra, amelyet csak "különleges rendeltetésű házként" emlegettek.

A cári család sorsa a bolsevik forradalom vezére, Lenin kezébe került Forrás: Ria/Novosti

Itt élte megalázó körülmények között utolsó hónapjait az egykori cári család: enni naponta csupán kétszer kaptak, a faragatlan modorú bolsevikok, akik éjjel-nappal őrizték őket, folyamatosan gúnyolták a családtagokat, a hercegnőket pedig még az illemhelyre is elkísérték.

Az a bizonyos véresen titokzatos júliusi hajnal

Július elején komoly változások történtek az Ipatyev-házat őrző a bolsevikoknál, leváltották a korábbi parancsnokukat, és Jakov Jurovszkij lett az új vezetőjük.

Az Ipatyev-ház Jekatyerinburgban. Itt őrizték a cári családot Forrás: Wikimedia Commons

Jurovszkij 1918. július 12-én levelet kapott a bolsevikok moszkvai főhadiszállásáról, amelyben arról tájékoztatták, hogy egyenesen Jekatyerinburgba tart a monarchista hadsereg (a fehérek), hogy felszámolják a bolsevik uralmat, és kiszabadítsák a cári családot.

Miklós és Alekszandra Forrás: Wikimedia Commons

1918. július 17-én, amikor a fehérek már a külváros határában álltak, nem sokkal éjfél után felébresztették a családot és megparancsolták nekik, hogy öltözzenek fel, majd a házban található egyik alagsori helyiségbe vitték le őket.

Egy ritka archív felvétel. A cár és családtagjai jekatyerinburgi fogságuk idején Forrás: Pinterest

Miklós az ölében vitte az ekkor már mozgásképtelen Alekszejt,

miközben felesége és lányai rettegve lépdeltek lefelé a lépcsőkön, szolgálóikkal együtt. Jurokvszkij leültette őket, majd embereivel felolvastatta a bolsevikok halálos ítéletet. Miután befejezték az „ítélet" felolvasását, a bolsevik parancsnok azonnal főbe lőtte Miklóst, a kivégzőosztag többi tagja pedig a rájuk bízott családtagokat végezte ki egyenként, ugyanolyan hideg kegyetlenséggel.

Bolsevik katonák Forrás: Wikimedia Commons

Aki nem halt meg azonnal, azt szuronnyal döfködve ölték meg.

A kivégzés után a holttesteket sietősen teherautóra rakták, és egy, a város közelében fekvő elhagyott bányába szállították. II. Miklós és családtagjai holttestét először feldarabolták, majd savval leöntötték, és földi maradványaikat bedobták egy tárnába.

A cár leánygyermekei Forrás: Wikimedia Commons

A bolsevik osztag parancsnoka még aznap rejtjelezett táviratot küldött Jekatyerinburgból Moszkvába, ami a következőket tartalmazta: "Közöljék Szverdlovval (Lenin közeli munkatársa, a szerk.): ugyanúgy végezte az egész család, mint a családfő. Hivatalosan: a város evakuálása közben a cári család életét vesztette."

Csak II. Miklós vesztette életét? Nyomozás a bolsevikok háza táján

Miután a fehérek elfoglalták a várost, nyomozásba kezdtek. Ekkor került elő a kivégzésről Moszkvába küldött távirat szövege is, ami azt valószínűsítette, hogy a vörösök a család tagjait kivétel nélkül meggyilkolták. A mártír Romanov család ügyét 1919-ben vették elő ismét.

Egyes feltételezések szerint személyesen lenin adott utasítást a cári család kivégzésére Forrás: Wikimedia Commons

A vizsgálóbiztos, Nyikolaj Szokolov a holttestek feltételezett helyén tárgyi bizonyítékokat talált:

hajtincseket, a hercegnők alsóruháiba varrt ékköveket, egy öleb tetemét, de még egy középkorú nő – a vizsgálat szerint Alekszandra – levágott ujját is. De vajon hová lett a többi tetem?
Szokolov következtetését, ami a nyomok alapján arra a konklúzióra jutott, hogy a cári család összes tagját megölték, sokáig kétségbe vonták.

Alekszandra Fjodorovna cárné. A Szokolov-jelentés szerint a cárné levágott ujját találták meg a Jekatyerinburg melletti elhagyott tárnában Forrás: Wikimedia Commons

Ezt a vélekedést megerősítette, hogy amikor július 19-én a bolsevikok nyilvánosságra hozták a cár meggyilkolását, azt is rögtön hozzátették, hogy Alekszandra Fjodorovna, a cárné, és a gyerekek biztonságban vannak.

Az Ipatyev-villa alagsori helyisége, ahol a cári családot meggyilkolták, a falon jól látszanak a lövésnyomok Forrás: Pinterest

1918 őszén tárgyalások kezdődtek Alekszandra sorsáról, akit a németek orosz politikai foglyokra cseréltek volna ki. Ahogy azonban telt-múlt az idő, és a volt cárné nem került elő, egyre többen kezdték elfogadni a Szokolov-jelentés végkövetkeztetését.

Rendőrök halászták ki a folyóból a leghíresebb ál-Anasztáziát

A cári család tragédiájával kapcsolatos homályos mozzanatok számos csaló fantáziáját megmozgatták. Több Anasztázia-imitátor is felbukkant a színen, akik azt állították magukról, hogy azonosak az eltűnt hercegnővel, ám a legtöbb esetben gyorsan bebizonyosodott a csalás.

II. Miklós és Alexandra leánya, Anasztázia nagyhercegnő korabeli portréfotója Forrás: Ria/Novosti

Az ál-Anasztáziák közül Anna Anderson vált a leghíresebbé, akit 1920-ban rendőrök halásztak ki Berlinben a fővárost átszelő Spree folyó vizéből. Anna Anderson testalkata kísértetiesen hasonlított a nagyhercegnőre. A nő Anna Csajkovszkijként mutatkozott be, erős akcentussal beszélte a németet, de nem volt hajlandó oroszul megszólalni.

Anna Anderson, a leghíresebb Anasztázia imitátor Forrás: Siberian Times

Állítása szerint ő mint Anasztázia túlélte a merényletet, és egy román származású férfi, Alekszander Csajkovszkij mentette meg, akihez a történtek után hozzáment feleségül. Boldogságuk azonban nem tartott sokáig, mert a férje hamarosan elhunyt. Kisebb nyomozás után kiderült, hogy Anna valójában egy Franziska Schanzkowska nevű lengyel parasztlány, aki 1916-ban egy üzemi baleset során olyan súlyos fejsérülést szenvedett el, hogy elmeháborodottnak nyilvánították.

A valódi Anasztázia hercegnő, valamint a magát Anasztáziának valló Anna Anderson fotója Forrás: Vintage News

A terhelő bizonyítékok ellenére mégis sokan hittek neki, amit ő élete végéig ki is használt.

1928-ban Amerikába utazott, ahol felvette az Anderson nevet. A bíróságon még a családjával is szembesítették a szélhámos nőt, akik tagadták, hogy közük lett volna hozzá. Később bevallották, hogy azért hazudtak, mert azt szerették volna, hogy a nő Anasztáziaként élhessen tovább, megkönnyítve ezzel is az életét.

II. Miklós leányával, Anasztáziával Forrás: Nation States

Anna egészen 1984-ig, tüdőgyulladás miatt bekövetkezett haláláig játszotta, és valószínűleg el is hitte Romanov hercegnői szerepét. A legenda a halálát követően is fennmaradt.

Hanyag vizsgálódás miatt veszhettek el a valódi bizonyítékok

Az 1970-es években két brit újságíró, Antony Summer és Tom Marigold alaposan áttanulmányozták Szokolov jegyzőkönyvét. Az újságírók vizsgálódása nyomán kiderült, hogy Szokolov nem csak hogy felületesen járt el – egyetlen szemtanút sem kérdezett meg –, de még meg is másította a jegyzőkönyvben feltüntetett adatokat.

Anasztázia földi maradványait csak 2007-ben sikerült azonosítani Forrás: Ria/Novosti

Mint kiderült, Szokolov csak az események után jó pár hónappal később járt a bányában,

tehát az ujj vagy az eb tetemét bármikor, bárki odadobhatta. Ha a cárné ujja megmaradt, hol voltak a földi maradványai? 1988-ban Gelij Rjabov, orosz nyomozó rábukkant az Ipatyev-ház egykori bolsevik parancsnoka, Jurovszkij fiának leszármazottaira, akik átadtak neki egy addig nem látott feljegyzést az 1917 júliusában történtekről.

Alekszandra cárné és Anasztázia Forrás: DNA in the News

A korabeli dokumentum szerint a holttesteket valóban feldarabolták, és a tárnába vetették,

de miután nem tudták azt berobbantani, a bolsevik őrszemélyzet különböző helyszíneken rejtette el a holttesteket, hogy a fehérek ne találhassák meg a cári család földi maradványait.

A cár és családjának meggyilkolása Forrás: van-men.livejournal.com

Miután Rjabov ezt megtudta, történész és geológus szakértők bevonásával kezdett hozzá a maradványok felkutatásához. A kutatást végül siker koronázta, és 1991-ben tudományos bizonyítékokkal is alátámasztották, hogy az egykori cári család földi maradványait találták meg.

Fülöp edinburghi herceg, mint legfőbb bizonyíték

Összesen kilenc csontvázat tártak fel, a vizsgálatok alapján Miklósét, Alekszandráét és három gyermekükét. A többi csontmaradvány a család szolgálóié, valamint orvosáé volt. A tudomány itt is segített a "genetikai ujjlenyomatmódszerrel".

A cár rokonai körében Forrás: DNA in the News

Fülöp edinburghi herceg vérmintájával – édesanyja nagyanyja a cárné, Alekszandra Fjodorovna nagyanyjának volt a testvére-, sikerült II. Miklós felesége és a három lány csontvázát beazonosítani. Miklós cár koponyáját pedig 1993-ban azonosították.

A cár néhány családtagjának koponyája, a maradványok felfedezése után Forrás: DNA in the News

De még mindig kérdéses maradt, hogy hol lehetett eltemetve Anasztázia és Alekszej maradványa.

Ezért nyitva maradt a kérdés, hogy nekik sikerült-e esetleg megmenekülniük? 2007-ben aztán mindörökre véget ért az Anasztázia-legenda: orosz archeológusok két újabb holttestet fedeztek fel az erdőben, Alekszej cárevicsét és Anasztázia nagyhercegnőét.

A brit királyi család archív fotója, középen Fülöp, edinburghi herceg Forrás: Pinterest

Bár a korábban magát Anasztáziának kiadó szélhámost, Anna Andersont elhamvasztották, halála után tíz évvel később DNS-mintákkal bizonyították, hogy valóban semmi köze sem volt a Romanovokhoz.

Végleg bebizonyosodott, hogy Anna Andersonnak nem volt semmi köze a Romanovokhoz Forrás: Vintage News

A makacs tények ellenére máig maradtak olyan fanatikusok és reménykedők, akik még mindig abban bíznak, hogy a cári család egy része megmenekülhetett azon a végzetes éjszakán.