Milliókat ölt meg, mégis alig ismerjük a hírhedt tömeggyilkost

Szükség kórterem az 1918-as spanyolnátha járvány idenén

Kereken 100 éve, 1918-ban tört ki minden idők egyik legpusztítóbb járványa. A becslések szerint a spanyolnátha akár 100 millió áldozatot is szedhetett, ami a világ akkori népességének öt százalékát tette ki. Nagyjából félmilliárd embert fertőzhetett meg a kórokozó, amely meglepő módon leginkább az egészséges felnőtteket gyilkolta, ellentétben a többi influenzajárvánnyal, amelyeknél a halálos áldozatok zöme a fiatal gyerekek és az idősek közül kerül ki. Az elmúlt száz évben rengeteg elmélet született arról, mi volt a járvány oka és következménye, emiatt pedig számos tévhit kering a betegségről.

1. tévhit: a spanyolnátha azért „spanyol”, mert onnan indult és ott is pusztított leginkább

A járvány idején tombolt az első világháború. Mivel mindenfajta információ fegyvernek számíthatott az ellenség kezében, ezért a nagyhatalmak igyekeztek elhallgatni a járvány terjedéséről szóló híreket. Németországban, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Franciaországban, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban ugyanúgy szedte a kórokozó áldozatait, mint Spanyolországban, ám míg az utóbbi nem vett részt a hadakozásban, semmilyen érdeke nem fűződött ahhoz, hogy eltitkolja az influenza pusztítását. Ez ahhoz a téves elgondoláshoz vezetett, hogy a járvány Spanyolországból indult gyilkos útjára. Az igazság az, hogy a mai napig nem tudni, hol ütötte fel a "fejét" először a vírus, egyes elméletek azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy Kelet-Ázsiából vagy Amerikából jött az öreg kontinensre.

2. tévhit: a járvány egy „szupervírus” műve volt

Az influenza a járvány első hat hónapjában 25 millió embert ölt meg, ami ilyen rövid idő alatt hatalmas számnak mondható. Ez ahhoz vezetett, hogy sokan már az emberiség végét okozó szupervírusként tekintettek a kórokozóra. Az elmúlt évek kutatásai azonban kimutatták, hogy az 1918-as vírus más influenzatörzsekkel összehasonlítva csakugyan veszedelmesebb volt, ugyanakkor gyökeresen mégsem különbözött annyira jóval veszélytelenebbnek tekintett „rokonaitól". A magas halálozási ráta főként annak volt tulajdonítható, hogy a katonai táborok és a városok túlzsúfoltaknak számítottak, ráadásul a háborús helyzet miatt rossz higiénia uralkodott és gyengébb minőségű táplálék állt a lakosság rendelkezésére. Emellett sokan azért haltak meg, mert a vírusfertőzés szövődményeként baktérium okozta tüdőgyulladás alakult ki a pácienseknél.

Tábori kórház Kansasban Forrás: Wikimedia Commons

3. tévhit: a járvány első hulláma volt a leghalálosabb

A tévhittel ellentétben a járvány első hulláma 1918 első felében jóval kevesebb áldozatot szedett, mint az októbertől decemberig tartó második hullám, amely a leghalálosabb időszak volt. Még az 1919 tavaszán tomboló harmadik hullám is pusztítóbb volt az elsőnél. Az, hogy a második hullám ennyi embert ölt meg, arra vezethető vissza, hogy ekkor álltak rendelkezésre a vírus terjedését leginkább elősegítő körülmények. Az enyhébb tüneteket mutató betegek otthon maradtak, a súlyosabb eseteket viszont kórházakban és táborokban kezelték, amik túlzsúfoltságuk miatt segítették a vírus terjedését.

"Szükség kórterem az 1918-as spanyolnátha-járvány idején " "Forrás: Wikimedia Commons "

4. tévhit: a legtöbb fertőzöttet megölte a kórokozó

Valójában a legtöbb érintett túlélte a fertőzést. A statisztikák szerint országonként a fertőzöttek halálozási rátája nem haladta meg a 20 százalékot. Ugyanakkor az egyes népcsoportok között akadtak különbségek. Az USA-ban például az őslakos amerikaiak közül jóval többen haltak meg, a járvány egész indiánközösségeket irtott ki. Ez arra vezethető vissza, hogy az említett népcsoport a korábbi influenzatörzseknek kevésbé volt kitéve, így szervezetük nem volt felkészülve a védekezésre. Természetesen az előbb említett 20 százalékos halálozási ráta így is jóval magasabbnak tekinthető, mint egy tipikus influenzaszezonban, amikor is ez az érték még egy százaléknál is kisebb.

Mentősök az influenza egyik áldozatával Forrás: Wikimedia Commons

5. tévhit: abban az időszakban még nem állt rendelkezésre hatékony terápia

Semmilyen speciális vírusellenes terápia nem segítette a betegeket 1918-ban, de ugyanez a helyzet napjainkban is. Az antibiotikumok nem ölik meg a vírusokat, az influenza esetén a legjobb, amit tehetünk, hogy erősítjük az immunrendszert, támogatjuk a beteg szervezetet a kórokozó elleni harcban. Egy elmélet szerint sokan azért haltak meg, mert aszpirinmérgezést kaptak. Az orvosok nagy dózisokban írtak fel aszpirint a betegeknek, a napi bevitel meghaladta a 30 grammot is (napjainkban a dózis nem haladhatja meg a napi 4 grammot). Az elméletnek ellentmond azonban, hogy a halálozási ráta azokon a területeken is magas volt, ahol a gyógyszer nem állt rendelkezésre, ezért ezt a teóriát sokan vitatják.

A cikk folytatódik, lapozzon a következő oldalra!