1441. november 13-án, egy nyirkos késő őszi napon a Temze folyó partjánál bárka kötött ki, amelyből egy negyven év körüli nő szállt ki: mezítláb, rongyos öltözékben, kezében egy viaszgyertyával. A nem mindennapi látványosságra összesereglett Csaszájtáti londoni nép végignézte, ahogy fegyveres őrök kísérik végig az utcákon a vezeklő, és egykor nagy népszerűségnek örvendett Eleanor Cobhamot.
A középkorban élt, kevésbé magasrendű társadalmi rangot betöltő személyekről vajmi keveset tudni,
ezért máig akadnak kérdőjelek Cobham előéletével kapcsolatosan is.
A fennmaradt források szerint Eleanor Cobham 1400 körül született, valószínűleg Sterborough kastélyában.
Igencsak hosszú és viszontagságos életútja egy középnemesi családból indult, amely egészen Jacqueline Hainaut-i grófnő udvarhölgyi pozíciójáig juttatta el.
Jacqueline ekkor IV. János brabanti herceg felesége volt, ám a frigy politikai okokból felbomlott, ezért a grófnő támogatót keresett Angliában újdonsült törekvéseihez, hű udvarhölgyével karöltve.
A grófnő a kérőjét Gloucester tekintélyes hercege, Humphrey személyében találta meg, aki nem csak V. Henrik király öccse, hanem tehetséges és művelt főnemes, valamint politikus volt.
A nagy nőcsábász hírében álló herceg nem tudta magát sokáig türtőztetni,
és hamar szemet vetett Jacqueline szép udvarhölgyére.
Titkon szeretők lettek, majd amikor a házassága felbomlott, Humphrey egy idő után feleségül vette Eleanort, aki ettől kezdve fenséges asszony, hercegné lett.
Feltűnő ruháival és erkölcstelen viselkedésével azonban egyáltalán nem vívta ki a londoni nép tiszteletét,
sőt éppen ellenkezőleg, hamar megutáltatta magát. Eleanornak és Humphrey-nak feltehetően két, még házasságkötésük előtt született gyermeke volt - Arthur és Antigone -, bár Humphrey herceg sosem ismerte el őket a frigy után.
Életmódjukat meghatározta, hogy apjuk
Humphrey herceg rajongott a tudományért és művészetekért,
amelyben a felesége, Eleanor is partnere volt, ezért a hercegi pár gyakran látott vendégül tudósokat, zenészeket és más művészeket kastélyukban. Idillinek tűnt a helyzet, a valaha volt udvarhölgy immár igen magas udvari körökben forgott.
1422-ben a százéves háború harcai közepette az addig sikeres hadjáratokat vezető V. Henrik hirtelen megbetegedett, és vérhasban elhunyt, ezért fiatalkorú fia, VI. Henrik követte őt a trónon.
A halott király végakaratának megfelelően Humphrey herceg vált a fiatal király gyámjává és nevelőjévé,
majd másik bátyja, Bedford hercegének halálát követően az ország régensévé – és nem utolsósorban trónörökösévé.
A rivális frakció vezetője ekkor III. Edward törvénytelen fiának, a néhai Genti János lancasteri hercegnek a fia, Henry Beaufort bíboros volt,
aki nem akarta, hogy Humphrey herceg az ölébe hullott lehetőségnél nagyobb hatalomra jusson;
úgy vélte, hogy a nép körében igen népszerű herceget legkönnyebben a szellemek világa és az asztrológia iránt érdeklődő, népszerűtlen feleségén keresztül lehetne lejáratni.
1441 Cobham bukásának lett az éve. A politikai összeesküvés első lépéseként az év nyarán mágia vádjával letartóztattak két papot, amiért halottak szellemeinek megidézésével megjövendölték, hogy VI. Henrik hamarosan súlyosan megbetegszik.
Roger Bolingbroke-ot (aki Eleanor személyi titkára volt), és Thomas Southwellt (egy egyszerű kanonokot) kínvallatásnak vetették alá, aminek hatására bevallották, hogy Eleanor bérelte fel őket abból a célból, hogy jósolják meg számára a király sorsát.
Kiderült, hogy egy viaszbábut is készítettek VI. Henrikről, akit a jóslás mellett a bábu segítségével mágiával akartak fokozatosan megbetegíteni.
A történet tovább kerekedett, amikor egy Marjorie Jourdemayne nevű, boszorkánynak titulált nő
azt állította, hogy még udvarhölgyeskedése idején Eleanor szerelmi bájitalt rendelt tőle,
és azzal csábította el a herceget. A két őrizetbe vett papot végül felnégyelték, a bájitalkeverő boszorkányt pedig máglyán megégették.
Velük együtt Eleanor csillaga is leáldozott,
hiszen őt főrendű asszonyként nyilvános bocsánatkérésre és örök elzárásra ítélték varázslás, valamint boszorkányság miatt. Nyilvános bűnbánatként pedig a londoni templomok közötti vezeklőútra kényszerítették.
A megszégyenítő vezeklésre 1441. november 13-án került sor, amikor a hercegnének fekete ruhában és kopaszra borotvált fejjel kellett végigsétálnia a Temple-től a Szent Pál-székesegyházig. Egy héttel korábban, 1441. november 6-án felbontották Humphrey herceg és a boszorkánysággal megvádolt Eleanor házasságát.
A források szerint noha Humphrey herceg semmilyen módon sem exponálta magát felesége megmentésért,
ám ez a botrány elég volt ahhoz, hogy kikerüljön az udvari politikából.
Ellenségei azt terjesztették róla, hogy a háború során a nagybátyja életére tört, ezért 1447-től rá is a bebörtönzés várt.
Pár héttel a fogságba vetése után, 1447. február 23-án agyvérzésben meghalt a Westminster börtönébe vetett herceg. A boszorkányság és varázslás miatt elítélt Eleanor Cobham - aki egykor Gloucester hercegnője és az angliai trónörökös felesége volt -, sikeres felemelkedése után nagyon mélyre süllyedt, és fogolyként halt meg a Beaumaris kastélyban 1452. július 7-én.
A férjét jócskán túlélt Eleanor története sokáig nem került nyilvánosságra, hiszen nemcsak az összeesküvésre derült volna fény, de talán arról is többen megbizonyosodhattak volna, hogy valójában mindenki a vesztét akarta, ezért titulálták őt bűnösnek.