Kiderült, hogy nem nyújt életre szóló védelmet a fontos védőoltás

Az USA-ban 2006 óta emelkedik a mumpsz elleni védőoltás ellenére megbetegedő fiatalok száma. Kiderült, hogy a vakcina nyújtotta védettség idővel lecseng, a kutatók ezért egy 18 éves korban adandó ismétlő oltást javasolnak.

A Harvard Egyetem közegészségügyi tanszékének (T. H. Chan School of Public Health) kutatói részletes járványügyi elemzés után arra a következtetésre jutottak, hogy a mumpsz utóbbi évtizedben megfigyelt szaporodó esetszáma az idővel gyengülő immunvédettségnek tulajdonítható. A Science Translational Medicine című folyóiratban megjelent cikk szerzői, Yonatan Grad és Joseph Lewnard szerint ezért a kétszeri gyermekkori – az USA-ban 12-15 hónapos, illetve 4-6 éves korra időzített – oltás után egy harmadik, fiatal felnőttkori emlékeztető oltásra lenne szükség az élethosszig tartó védettség fenntartásához, s ezzel a járvány újabb kitöréseinek megelőzéséhez. Modellszámításaik szerint a harmadik oltás ideális időpontja a 18 éves kor lenne.

A mumpsz elleni védőoltás 1967-es kifejlesztése előtt az Egyesült Államokban a gyerekek és fiatalok több mint 90 százaléka 20 éves koráig átesett ezen a rendkívül ragályos és igen kellemetlen betegségen. A cseppfertőzés útján könnyen terjedő kór a kezdeti aspecifikus tünetek – láz, fejfájás, izomfájdalom, levertség – után az egyik vagy mindkét fültőmirigy fájdalmas duzzanatával jelentkezik. A vírusok azonban a szervezet többi részébe eljutva máshol is bajt okozhatnak, és e szövődmények némelyike sokkal aggasztóbb a nyálmirigy gyulladásánál.

A mumpszos esetek mintegy 15 százalékában agyhártyagyulladás, ritkán hallásvesztés, a serdülőkor utáni férfiak 15-40 százalékában pedig fájdalmas és a termékenységet potenciálisan veszélyeztető heregyulladás alakul ki.

Járványügyi tapasztalatok

A védőoltás nyomán a mumpszos megbetegedések száma évtizedekig meredeken zuhant: míg az USA-ban 1967 előtt jellemzően 150.000 körüli esetszámot regisztráltak évente, a 2000-es évek elején már mindössze néhány száz beteg jutott egy évre. Ám 2006-ban az esetszám újból emelkedni kezdett, és a 6.584 regisztrált beteg többsége a kötelező gyerekkori oltáson átesett serdülők és fiatal felnőttek közül került ki. A járvány több esetben egyetemi kampuszokon ütötte fel a fejét. A járványügyi szakértők a nem várt fejlemény kapcsán elsősorban azt próbálták kideríteni, hogy vajon a vírus új törzsei váltak ellenállóvá az oltással szemben, vagy a vakcina nyújtotta védettség enyészik el természetes módon az idővel.

A megkülönböztetés lényeges, hiszen az előbbi esetben új védőoltás kifejlesztésére volna szükség, míg a második esetben elegendő lehet az oltási rend újragondolása.

Grad és Lewnard összesen hat, az USA-ban és Európában lefolytatott oltás-hatástani tanulmány alapos áttekintése nyomán azt állapította meg, hogy az adatok az utóbbira vallanak: számításuk szerint az oltás átlagosan 27 (legkevesebb 16, maximum 51) évre biztosít védelmet. Úgy becslik, hogy a második oltást követő 7.9 éven belül az oltottak 25 százaléka, 19 éven belül az oltottak fele, 38 éven belül pedig az oltottak háromnegyede veszíti el védettségét. Biztató ugyanakkor, hogy a vakcina hatékonysága nem csökkent az újonnan felbukkanó vírusváltozatokkal szemben.

A betegség terjedésének matematikai modelljei azt sugallják, hogy egy 18 éves korban adott emlékeztető oltás nagyban elősegítené a népességszintű immunitás fenntartását.

A szerzők ezért egy széles körű klinikai vizsgálat szervezését sürgetik, amely felmérné a harmadik oltás hozzáadásának feltételezett előnyeit.

Illusztráció Forrás: Thinkstock

Hazánkban – az USA-hoz és Európa többi államához hasonlóan – a mumpsz elleni immunizációt a kombinált MMR-oltás részeként kapják a gyerekek, amely Magyarországon 1991 óta része a kötelező védőoltáspanelnak. Az MMR-oltás a mumpszon kívül a kanyaró (morbilli) és a rózsahimlő (rubeola) ellen nyújt védettséget; ez utóbbiak esetében nem merült még fel kétség az élethosszig szóló hatással kapcsolatban. Az MMR-oltás időzítése Magyarországon némileg eltérő ugyan az USA-belitől – az első oltást szintén 15 hónapos, a másodikat viszont hatodikos általános iskolás (11 éves) korban adják –, de ettől még az amerikai szerzők következtetései ránk is ugyanúgy érvényesek.

Ezúttal nem az oltástagadó mozgalom a hibás

Érdemes megemlíteni, hogy a mumpsz USA-ban tapasztalt előretörése nem áll ismert kapcsolatban az ugyanezen időszakban tért hódító oltástagadó mozgalommal, hiszen a 2006 óta megbetegedettek túlnyomó többsége másfél-két évtizeddel korábban kapta meg a kötelező védőoltást, amikor az oltástagadás még nem volt divat.

A kombinált MMR-vakcina azóta vált az oltástagadók elsődleges célpontjává, hogy a Lancet rangos orvosi folyóirat 1998-ban nagy vihart kavaró cikket közölt bizonyos Andrew Wakefield brit orvos tollából, melyben a szerző 12 társával együtt az MMR-oltás és az autizmus közötti kapcsolatot kívánta bizonyítani.

Illusztráció Forrás: Dreamstime

A publikációról rövid úton kiderült, hogy annyi sebből vérzik, amennyiből csak lehet: Wakefieldnek üzleti érdekeltsége volt az MMR-oltás ekézésében, a felhasznált betegadatok jó részét pedig egyszerűen hamisította. A 12 társszerző közül 10 még 2004-ben visszakozott arra hivatkozva, hogy Wakefield elhallgatta előlük egyéb érdekeltségeit, a Lancet szerkesztősége pedig 2010-ben visszavonta a cikket. Ugyanebben az évben egy szakmai bizottság 36 pontban találta vétkesnek Wakefieldet, a British Medical Journal 2011-ben tudományos csalásnak minősítette a kutatást, a lebuktatott szerzőt pedig törölték az Egyesült Királyság orvosi nyilvántartásából. Az oltástól való félelem magjai azonban termékeny talajra hullottak: míg 1996-ban még az egyesült királyságbeli gyerekek 92 százaléka megkapta az MMR-oltást, Wakefield bizonyítatlan állításai nyomán a szülők oltási hajlandósága

hat év alatt 84 százalékra esett vissza, és az átoltottság meredek csökkenése miatt – évtizedek után először – országszerte kanyaró- és mumpszjárványok törtek ki.

A leleplezés ellenére Wakefield tanai ma is potens támogatókra találnak, például egyes hollywoodi színészek személyében.