Békében éltek, aztán egyszer csak lemészárolták egymást

Illusztráció.

Amikor új vezető került a közösség élére, úgy tűnt, elérkezett végre a várva várt béke ideje. De nem így történt. Két fiatal trónkövetelőnek más tervei voltak, saját kezükbe akarták venni a hatalmat. A kapzsiság miatt törésvonal keletkezett a csoporton belül, ami négy évig tartó brutális háborúhoz vezetett. Új tanulmány elemezte a híres gombei csimpánzháborút.

A négy évig tartó gombei háborúként ismert csimpánzkonfliktus a mai napig az egyetlen ismert, csimpánzcsoporton belüli polgárháború. A kutatók már hosszú ideje próbálják megtalálni annak okát, pontosan miért is tört ki a véres öldöklés.

Egészen a hetvenes évekig békés főemlősöknek hitték őket

Az eseményeket a világhírű antropológus, Jane Goodall jegyezte le, aki évekig figyelte a Gombei Nemzeti Park csimpánzközösségeit. Egészen addig úgy gondolták, hogy e főemlősök békés, erdei lények, amik nem folytatnak emberszerű csatározásokat. Ez a nézet azóta alaposan megváltozott: 1974 és 1978 között extrém, addig soha nem látott erőszakot dokumentáltak a majmokat megfigyelő tudósok az egyik közösségen belül. Goodall így számolt be a látottakról:

Amikor éjszaka felébredtem, szörnyű képeket láttam magam előtt – Sátán (az egyik majom) Sniff álla alá tartotta a kezét, hogy felfogja és megigya a sérült csimpánz arcáról lecsorgó vért... Jomeo kiszakított egy darabot Dé combjából, Figan pedig újra és újra nekirontott gyerekkori példaképe, Góliát meggyötört testének

– írta memoárjában a kutató.

Illusztráció Forrás: AFP/Alain Jocard

Mérgező légkör

Habár részletes leírások születtek a vérengzésről, a háború kitörésének konkrét oka mostanáig nem volt ismert.

A legnagyobb kérdés az, hogy ez egy elkerülhetetlen, természetes folyamat volt-e, vagy pedig a Goodall által létesített etetőhely csalt oda egy lobbanékonyabb csimpánzcsoportot.

Miután Goodall valamennyi eredeti feljegyzését digitalizálták és újra átnézték, a kutatók egy rendkívül részletes képet vázoltak fel az állatok közötti szociális kapcsolatrendszerről, így azt is nyomon tudták követni, hogyan változtak a közösségen belüli barátságok, szövetségek. Az új eredményeket az American Journal of Physical Anthropology című szakfolyóiratban publikálták.

Azt találták, hogy a háború vérgőzös bűzét már évekkel a harcok kitörése előtt lehetett érezni:

míg az 1960-as évek végén a hímek még boldogan kurkászták egymást, addig 1971-ben már érezhetően távolságtartóak voltak egymással szemben.

Az északi és a déli hímek egyre kevesebb időt töltöttek egymás társaságában, az egyes példányok közötti konfliktusok pedig egyre agresszívabb formát öltöttek.

Két évvel a háború kitörése előtt a két tábor már teljesen elhidegült egymástól. A kutatók azt gyanítják, a polgárháború kirobbanásának közvetlen kiváltó oka végül az lett, hogy az idős vezér, Leakey halála után egy Humphrey nevű majom lett az alfahím, amivel két déli hím csimpánz, Charlie és Hugh nem értett egyet. Idővel több főemlős is a lázadók oldalára állt.

A csimpánzokat megosztotta a közöttük feszülő ellentét, a csoport végérvényesen kettészakadt, és megkezdődött a csata.

Illusztráció Forrás: AFP/Cordier Sylvain

Hatalom, ambíció és féltékenység

A négy év leforgása alatt Humphrey északi „alattvalói" segítségével az összes lázadó déli hímet megölte, a terület és a három nőstény pedig teljesen az ő uralma alá kerültek. A most megjelent tanulmány szerint a konfliktus forrása azonban nem Goodall etetője volt, hanem az, hogy a hímek száma felülmúlta a nőstényekét, ami természetesen feszültségekhez vezetett.

Összességét tekintve a tanulmány szerzői úgy gondolják, Goodall jelenléte nem befolyásolta a csimpánzok viselkedését.

Akárcsak az embereknél, a csimpánzháborút is az ambíció, a hatalom iránti vágy és a féltékenység táplálta.

Forrás: IFL Science