Apponyi Geraldine nemcsak feltűnő szépségével, hanem elragadó személyiségével is felhívta magára az albán uralkodó figyelmét. Huszonhárom évig tartó házasságuk azonban minden szemtanú és visszaemlékező szerint messze túlmutatott az érdekkapcsolat fogalmán: igazi szerelmi szál kötötte össze őket.
Bár az albán tündérmese gyorsan véget ért, a későbbi visszaemlékezések alapján mégis azt mondhatjuk, hogy a hányattatások és száműzetés ellenére a királyné férjével és gyermekével boldog életet élt.
A későbbi albán királyné 1915-ben született Budapesten, a Pécz-nemzetségbeli Apponyi-család ifjabb ágából, egy igencsak előkelő grófi családban.
Az Apponyiak a magyar politikai életben többször is számottevő szerepet játszottak:
Geraldine apja, Apponyi Gyula huszárkapitány és királyi kamarás, 1914-ben vette feleségül az amerikai származású Gladys Virginia Stewartot.
A fiatal gróf, Geraldine édesapja az első világháborúban, a fronton szerzett tüdőbaj miatt 1924-ben elhunyt. „Ekkor még Gyula valamennyi testvére, Apponyi Teréz, Antal, Adél, Franciska, és az a híres tigrisvadász Henrik is életben volt, akinek indiai történetei állítólag nagy hatással voltak a gyermek Geraldine fantáziájára" – írta 1938-ban az Est című lap. Geraldine anyja, férje korai halála után ismét megházasodott.
Kiválasztottja ezúttal egy Gontran Girault nevű francia alpesi vadász katonatiszt volt.
A család kiváló nevelésben részesítette a fiatal lányt,
aki többek közt Franciaországban, Olaszországban és Németországban töltötte az elkövetkező éveit. A külföldi nevelőintézetekben, valamint nagynénje és egyben nevelőanyja, Apponyi Adél nagyapponyi kastélyában is sokat vendégeskedett.
A harmincas évekre azonban az Apponyi-család a korábbi vagyonához képest alaposan elszegényedett.
Hogy ezért vagy csak inkább kedvtelésből, de Geraldine munkát vállalt: gépírónőként és a Magyar Nemzeti Múzeum kioszkjában idegenvezetőként is dolgozott.
A harmincas évek végére Geraldine az arisztokrata körök kedvencévé vált, és az operabál színpadán mindenkit elbűvölt szépségével.
A gyönyörű grófnőre a nemzetközi közvélemény, közte Ahmet Zogu király is felfigyelt.
Az Európa szerte híres és olykor botrányos nőügyeiről ismert uralkodó csak 42 évesen, tanácsadói sürgetésére szánta el magát a dinasztiaalapításra.
A grófkisasszony jóval fiatalabb, mindössze 22 éves volt.
A korabeli sajtóban és a visszaemlékezésekben különböző legendák, történetek keringtek megismerkedésükről.
„Valószínűsíthetjük, hogy a király több jelölt között, közvetítők útján Zseri konteszről is fényképeket kapott, akit igen szépnek talált, s egyben választottja családi származásával és kifogástalan hírével is elégedett lehetett – mondja dr. Kitanics Máté, a Pécsi Balkán Műhely kutatója, akit néhány éve megkeresett a fiatal albán herceg, hogy elsősorban az Apponyi-család történetéről, családfájáról érdeklődjön.
– A készülő házasságról Horthy Miklós kormányzó is tudott, s nem volt ellenére, sőt, részben a várható külpolitikai haszon miatt támogatta a készülő frigyet." A király és a menyasszonyjelölt 1937. december 31-én találkoztak először a tiranai palotában, a szilveszteri bálon.
A találkozó és házasság létrejöttében leginkább Zogu húgai, a hercegnők, és a legjobb barátnő, Teleki Kata segédkezett. „Mindketten kellemes benyomást tettek a másikra, Geraldine-ban pedig a kezdeti félelem vonzalommá alakult – teszi hozzá a szakember.
– Hosszas készülődés után végül a három napig tartó esküvői ünnepségeket április végén tartották meg. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az előre eltervezett frigy jól végződött, igazi szerelemházasság lett."
Az albán nép leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölte új királynéját, és napokig ünnepelte az eljegyzést. A jeles alkalomra
Horthy Miklós kormányzó is üdvözlő táviratot küldött,
amelyre az albán király válaszolt.
„Melegen köszönöm azokat a jókívánságokat, amelyeket Főméltóságod részemre kifejezni méltóztatott – írta a Nemzeti Újság 1938. február elsejei beszámolója szerint. – Erősen remélem, hogy a nemes magyar nemzet és országom között fennálló évszázados barátsági kapcsolatok még szorosabbra fognak válni. Legőszintébb jókívánságaimat nyilvánítom Főméltóságodnak személyes boldogságára és a dicső Magyarország felvirágzására."
A király odaadó figyelemmel és becses ajándékokkal halmozta el kedvesét, akinek szépsége még a legzárkózottabb albán szíveket is meghódította.
Zogu magyar nyelvleckéket vett, amelyhez könyveket, szótárakat hozatott.
„A leendő királyné napirendjéhez tartozott a reggeli katolikus mise, az albán nyelvtanulás, valamint Albánia történelmének és földrajzának tanulmányozása – mutat rá Dr. Kitanics Máté. – Ez utóbbiakat minden nap gyakorolta, mivel „szerepét" nem eljátszani akarta, hanem rendkívül komolyan vette. Megszerette Albániát és az albánokat, akiknek a közvetlenségét értékelte a legjobban. Támogatni akarta férjét az ország helyzetének javításában."
Az albán lakosság időközben nagyon megkedvelte az ifjú Geraldine-t. Nemcsak a korabeli sajtó, hanem a parlament is támogatta Zogu választását. A magyar arisztokrata hölgyet a „legnemesebb nyugati kultúra megtestesülése" kifejezéssel illették.
Geraldine a hivatalos eseményeken, bálokon csakis a legelőkelőbb ruhákban tűnt fel: a budapesti Förstner és Róth-féle szalonokból rendszeresen érkeztek az igen drága kosztümök, shortok és kalapok.
Az esküvői ruhát végül Párizsban a Chanel állította össze és készítette el az Apponyi-család brüsszeli csipkéinek, drágaköveinek, gyöngyeinek és ezüsthímzéseinek a felhasználásával. A hófehér szaténból készült menyasszonyi ruhához több méternyi uszály is kapcsolódott.
A három napig tartó esküvőt 1938. április 27-én kezdték meg a lázasan ünneplő Tiranában, fényűző körülmények között.
A királyi udvarba magyar komornyik érkezett, és a lakodalomra Albániába utazott a pesti Pertis cigánybanda is.
A francia és bécsi ételek mellett a nászlakomára magyar specialitások is készültek, mivel az Apponyi-család főszakácsa ugyancsak megérkezett.
A szertartás végét összesen százegy ágyúlövés jelezte. Horthy Miklós kormányzó a magyar nemzet nevében két lipicai mént küldött nászajándékul az ifjú párnak, az olasz külügyminiszter egy ezüst műtárgyat, a Duce aranyozott bronzvázákat, az olasz király egy sárkányszobrot,
Hitler pedig egy Mercedest ajándékozott.
A szertartás emlékére pénzt vertek, illetve Geraldine és Zogu képmásával díszített bélyeget nyomtak.
A nagy kulturális különbségek ellenére Geraldine gyorsan beilleszkedett az albán társadalomba. Árvaházat építtetett az elhagyott gyerekek számára, szívén viselte az ország szociális helyzetének és a népesség életkörülményeinek javítását.
Úgy tudni Geraldine egyik nagy példaképe Sissi volt,
akinek alakját már az albán királyné gyerekkorában is igazi kultusz övezte Magyarországon.
1939-ben Geraldine állapotos lett, ezért két magyar mesterember, Kisdaróczy András és Horváth János az akkori legmodernebb technikával babakocsit készített a leendő trónörökös számára. A kis Leka végül 1939. április 5-én látta meg a napvilágot.
Amikor a rádió bemondta az örömteli hírt, a nép az utcára vonult, és a királyi párt éltette. Az öröm azonban nem tarthatott sokáig.
A sors fintora, hogy Leka születése után két nappal Olaszország megkezdte Albánia megszállását. Ám az albán kormány visszautasította az olasz követelések egy részét.
Az albán nép a király felszólítására hiába állt ellen, az ország az olasz agresszió áldozata lett.
A királyi párnak és az újszülött trónörökösnek menekülnie kellett: elsőként a görög-macedón határ közelében kerestek menedéket, majd innen Larisszába utaztak. Geraldine és Leka, illetve Zogu külön-külön távoztak, végül tíznapos távollét után Szalonikiben tudtak újra találkozni.
„Albániában az okkupációval megkezdődött az olasz uralom időszaka, III. Viktor Emánuel az etióp császári cím mellé az albán királyi címet is felvette" – mondja Dr. Kitanics Máté.
„A két ország perszonálunióra lépett egymással. Az említett események következtében pedig kezdetét vették főszereplőink görögországi, törökországi, franciaországi, angliai, egyiptomi majd ismételt franciaországi emigrációs évei."
Zogu ekkor már hosszú idő óta betegeskedett, és végül két évtizeddel később 1961-ben Párizs közelében hunyt el.
Geraldine a száműzetés évei alatt végig kitartott férje mellett.
Lekát apja halála után albán királlyá koronázták, majd Geraldine Spanyolországban vásárolt birtokot, ahol 1979-ig éltek.
„Lekát azzal vádolták meg, hogy spanyolországi birtokán kiképzőtábort működtet, ezért kiutasították az országból – állítja Gárdos Miklós a Magyar királyné a tiranai trónon című könyvében. – Egyes hírek szerint a vietnami háború idején fegyverekkel kereskedett, és informátorként a CIA-nak is dolgozott.
A kiutasítás után a királyi család Dél-Afrikába költözött, majd csak hosszú hontalanság után térhetett vissza Albániába.
Apponyi Geraldine 80 évesen, szellemi frissessége teljében adott riportot magyarul.
Úgy nyilatkozott, nagyon sajnálja, hogy előbb a kommunista diktatúra, majd a fizikai állapota miatt nem térhetett vissza hazájába Magyarországra, bár többször tervezte. Korábban gyakran hangoztatta fogadalmát, miszerint szívében sohasem fog elszakadni Magyarországtól.
Geraldine 2002. októberében, 87 évesen hunyt el egy tiranai kórházban.
Fia sokáig reménykedett az albán trón visszaszerzésében, ám a rendszerváltás után végül a köztársaság győzött a monarchiával szemben.
2018. május 17-én Szófia adott otthont az EU-Nyugat Balkán csúcstalálkozónak, azzal a céllal, hogy új lendületet adjanak a kétoldali kapcsolatoknak.
Magyarország a határon túli magyarság érdekei, biztonságpolitikai, valamint gazdasági megfontolások miatt évek óta a nyugat-balkáni államok minél gyorsabb uniós csatlakozását szorgalmazza, elsőként is Szerbia, illetve Montenegró tekintetében.
„A magyar Kormány 2018 márciusában kormányhatározatban több száz millió forintot irányzott elő az albániai, bosznia-hercegovinai, koszovói, macedóniai, szerbiai és montenegrói kulturális kapcsolatok élénkítésére – tájékoztatott Dr. Kitanics Máté. –
Magyar-albán viszonylatban a „koncentrált kulturális megjelenés" történeti dimenziója akár többek között Hunyadi János és Szkander bég közös törökellenes harcait, a 17–18. századi visszafoglaló háborúk idejére tehető magyarországi albán beköltözéseket, Nopcsa Ferenc albániai „kalandjait" vagy éppen Ahmet Zogu király és Apponyi Geraldine házasságát és annak napjainkig terjedő utóéletét mutathatná be."