Bájjal, szépséggel, kedvességgel, és némi bujasággal elcsavarni egy király fejét nem volt igazi kihívás a tizenhatodik századi francia udvarban. Ám megtartani az uralkodó érdeklődését és befolyást, rangot és birtokokat szerezni a szeretőjeként, már annál nagyobb feladatnak bizonyult.
Diane de Poitiers, a rangos családból származó, intelligens, művelt és szenvedélyes asszony
vitathatatlan érdemeket szerzett a politikai cselszövés világában,
és ezek a készségek bizony gyakran a túléléshez voltak szükségesek az intrika, a mérgek, és az udvari rosszindulat korában.
II. Henrik francia király szeretőjeként Diane jelentős befolyást szerzett a francia udvarban,
ám hatalma a királyéval együtt hullt a porba, amikor az uralkodó egy halálos balesetben elhunyt. A nagyvilági főrangú asszony élettörténete mégis különleges és figyelemreméltó a mai kor embere számára is.
Diane 1499 szeptemberében egy arisztokrata, Jean de Poitiers legidősebb lányaként látott napvilágot a franciaországi Saint-Vallier faluban. Estoile vikomtjának gyermekeként 15 éves korában feleségül ment a párizsi Hôtel des Bourbons-ban Louis de Brézéhez, Maulévrier grófjához, Normandia kegyurához, aki VII. Károly francia király unokája volt.
A férfi nem mellesleg a francia reneszánsz fejedelem, I. Ferenc király udvarában szolgált,
aki uralkodásával a következő kétszáz évre letette az abszolutizmus alapköveit. I. Ferenc szívesen tartózkodott a Loire menti birtokán, amely kitűnő adottságú vadászati hely volt.
Louis de Brézével megkötött házasság révén Diane elnyerte a Valentinois hercegnéje címet is. Két leányuk született, Françoise és Louise de Brézé. Férje 1531-ben azonban elhunyt, így Diane 31 évesen özvegységre jutott.
Férje halála után Diane azonnal munkához látott. A hagyományos gyakorlattal ellentétben magához vette az elhunyt Louis de Brézé címeit. Így kaparintotta meg többek között a Normandia udvarmestere (a király által kinevezett tisztviselő) rangot.
Ez az ügyes akció pedig már jól bizonyította Diane ravaszságát,
amire a későbbiek folyamán bizony nagy szüksége volt.
Amikor először lépett be a francia királyi udvarba, még csak egy lehetett a sok hatalomra éhes nő között. Eleinte Savoyai Lujzát, I. Ferenc francia király anyját szolgálta.
Néhány történész szerint Diane eközben az uralkodó szeretőjévé vált,
de ez, meggyőző bizonyítékok híján, csupán megalapozatlan történelmi pletykának tekinthető.
A király a kedvenc szeretőjének ugyanis Anne de Pisseleu-t, d'Étampes hercegnéjét tette meg.
Amikor 1530-ban a jövőbeli II. Henrik és bátyja visszatért Franciaországba (több éven keresztül túszként tartották fogva őket V. Károly, a német-római császár és spanyol király udvarában) Diane-t kinevezték a fiatalabb herceg oktatójának.
Időközben a fiatal Henrik herceg beleszeretett a nála húsz évvel idősebb mentorába.
Bár Henrik megtartotta királyi hercegi kötelezettségeit és 1533-ban feleségül vette Medici Katalint, Diane továbbra is mellette maradt a következő 25 évben, egészen a haláláig.
Ráadásul a szerető befolyása jócskán meghaladta a királyné hatáskörét.
Henrik többek közt Diane-nak ajándékozta a koronaékszereket, valamint Chenonceau impozáns kastélyát.
Szépségét több festmény is megörökítette. Eredetileg valójában nem Henrik örökölte volna a francia trónt, hanem bátyja, III. Ferenc. Amikor azonban a trónörökös 1536-ban váratlanul meghalt, Henrik lépett a helyébe.
Diane ravaszan a háttérben maradt és nem szólt bele az állami ügyekbe.
Ehelyett inkább csendben tovább növesztgette nem csak a saját vagyonát,
hanem befolyását kihasználva, családja és barátai anyagi helyzetét is igyekezett jelentősen javítani.
Bár Diane eleinte osztozott az udvar figyelmén és a hatalmon Anne de Pisseleu-vel, I. Ferenc király szeretőjével, türelmesen kivárta a visszavágás lehetőségét.
A két kegyencnő kölcsönösen gyűlölte egymást, rivalizálásuk több, botrányos esetbe torkollott.
Ám amikor 1547-ben II. Henrik Franciaország királyaként trónra lépett, Diane – befolyását bevetve – azonnal elűzte az udvartól a hercegnét.
Hamarosan teljhatalmat gyakorolt, amit még magának Katalin királynénak is el kellett tűrnie.
Felemelkedése egy év múlva teljesedett be, amikor a király Valentinois hercegnőjének rangjára emelte, ami miatt fényes udvartartást kapott maga köré.
Az uralkodó ekkor építtette fel szeretőjének a Loire folyó mentén a már említett Chenonceau kastélyát, amelyet ma is a korszak egyik legszebb építészeti alkotásaként tartanak számon. Diane megrendelésére épült híd a folyó felett, és óriási összegekért csodás kertet is kialakíttatott a kastély bejárata előtt.
Henrik és barátai gyakran vendégeskedtek itt.
Diane 1553-ban még tovább ment a birtok és befolyásszerzésben, ugyanis bukott vetélytársnője, Anne de Pisseleunek rangját és birtokát is megszerezte. A király őt magát emelte d'Étampes hercegnőjének méltóságába.
A rafinált kegyencnő hamarosan igen komoly tekintélyt és hatalmat szerzett magának Henrik mellett. Ügyesen kiismerte az udvari politikai cselszövések hálózatát, meggyőződéses római katolikusként pedig a protestánsok elnyomására ösztökélte a királyt. Magabiztosságával és lojalitásával az uralkodó legfőbb bizalmas szövetségesévé vált .
Többször előfordult, hogy már a hivatalos leveleket is együtt írták alá „Henrik/Diane”-ként.
A források szerint Diane gyönyörű asszony volt, aki még az ötvenes éveiben is megőrizte fiatalos alakját. Egyszerűen ő lett „az agy a trón mögött”, aki a királyi gyerekek taníttatását is irányíthatta.
Rangos pozícióját mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor II. Pál pápa az új királynőnek arany rózsát küldött ajándékba, nem feledkezett meg Diane személyéről sem.
A befolyásos szerető egy igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot kapott az egyházfejedelemtől.
Bár Diane a francia udvar egyik legbefolyásosabb alakja lett, pozíciója mégis teljes mértékben a királytól függött. Így, amikor
1559 nyarán II. Henrik egy párizsi lovagi tornán súlyosan megsérült
(amit a híres francia látnok és orvos, Nostradamus meg is jövendölt,) majd július 10-én szörnyű szenvedések után meghalt, Diane igen gyors bukása kikerülhetetlenné vált.
Addigi óriási befolyása a király halálával szinte azonnal semmivé foszlott. A régensként újra megerősödött Medici Katalin hatalma,
aki már a király halálos ágyánál felszólította Diane-t a távozásra,
és egyenesen megtiltotta a kegyencnőnek, hogy látogassa a haldokló Henriket.
Az uralkodó halála után Katalin ellentmondást nem tűrően visszakövetelte a koronaékszereket és Chenonceau kastélyának átadását is.
Diane-t végül egyszerűen kidobták a francia udvarból, ahonnan a Loire menti Chaumont kastélyba költözött,
majd az Anetben található családi birtokra vonult vissza. Itt kényelemben, de teljes mellőzöttségben élt egészen az 1566-ban bekövetkezett haláláig.
Egyes források szerint a 66 éves Diane lovasbaleset áldozata lett, ám a későbbi kutatások másra utalnak. A francia régészek 2008-ban rátaláltak a befolyásos szerető földi maradványaira, amelyeket alaposan megvizsgáltak. Megdöbbenve tapasztalták, hogy Diane de Poitiers megmaradt hajszálaiban
nagy arányban kimutatható az arany.
A kutatók ebből arra következtettek, hogy a királyi udvarhölgy valamiféle elixírt ivott annak érdekében, hogy megőrizze fiatalos megjelenését. Ez a keverék arany-klorid és dietil-éter kombinációjából állt, amely azt sejteti, hogy Diane élete végén talán krónikus aranymérgezés áldozatává vált.