A 2013-ban Queensland állam magasabban fekvő, csapadékosabb térségeiben felfedezett ezüstfejű antechinus és a 2014-ben felfedezett feketefarkú antechinus öngyilkos párzási szokásairól, 14 órán át tartó szexuális aktusairól vált közismertté.
A klímaváltozás, élőhelyeik elvesztése, a betegségek szintén veszélyeztetik az erszényesnyest-félék családjába tartozó kistestű ragadozófajt, és tudósok attól tartanak, hogy hamarosan kihalhat.
Eszeveszettek, egyik párzásból a másikba esnek, és az aktus maga órákig eltarthat, ami nagyon fárasztó. A teljesen egészséges hímek a szemünk láttára elhullanak az évente kéthetes párzási időszakban a déli félteke egy kietlen térségében"
- mondta Andrew Baker, a Queenslandi Műszaki Egyetem emlőskutatója.
A túl sok szex miatt és a riválisokkal vívott harcban az állatok szervezetében túl sok tesztoszteron hormon termelődik, ami megakadályozza, hogy egy stresszhormon kikapcsolódjon, és ezáltal megsemmisülnek szerveik, és elpusztulnak.
A végén már olyanok, mint a sétáló halottak"
- magyarázta Baker. Hozzátette: "láttam őket botorkálni napközben - holott általában éjszakai állatok - nőstényeket keresve, testük számos része vérzett, szőrük kihullott". Míg a nőstények életkora általában két év, a hímek elpusztulnak még az első születésnapjuk előtt. A nőstények több mint fele egyszer fial, 6-14 kicsinyet hozva világra.
Queensland három térségében élnek ezek a fajok, a becslések szerint populációjuk kevesebb mint 250 hím és nőstény. Baker, aki részt vett mindkét faj felfedezésében, úgy véli, hogy a populáció tízszer nagyobb lehetett egy évtizede.
Baker és kutatócsoportja versenyt fut az idővel újabb populáció felkutatására, hogy tanulmányozhassák, miként lehetne megvédeni az antechinusok élőhelyeit és megmenteni a fajokat.
Kettős tragédia, hogy miközben csak a közelmúltban fedeztük fel őket, elveszíthetjük ezeket az erszényeseket Ausztráliában, ahol a legmagasabb az emlősök kihalásának az aránya a Földön"
- tette hozzá a tudós.
(MTI)