Láthatatlan és halálos veszély rejtőzik a Holdon

Nagy veszélyt jelenthet a Hold pora az oda látogató asztronauták számára – derítette ki egy új kutatás.

1972-ben az Apollo 17 legénységének egyik tagja, Harrison Schmitt egy séta alkalmával véletlenül holdport hurcolt fel magával a holdkompra. Amikor belélegezte a port erős allergiaszerű roham lett úrrá rajta: egy egész napon át tüsszögött, torka kaparni kezdett, szemei vörössé váltak és könnyeztek.

Egészen mostanáig azt hitték, Schmitt pusztán csak allergiás volt a holdporra, ám most a NASA kutatóinak egy csoportja kiderítette, messze nem ez a helyzet, és bolygónk égi kísérője nagy veszélyt jelent az oda látogatók számára.

A GeoHealth című szakfolyóirat legújabb számában közölt publikáció arról számolt be, hogy a holdpor súlyosan károsítja az emberi sejteket. A laboratóriumban előállított holdporról kimutatták, hogy iszonyatosan mérgező,

a tüdő és az agy sejtjeinek 90 százalékát képes elpusztítani.

Mitől olyan veszélyes?

A holdpor nagyban különbözik attól a portól, ami a Földön található. Először is rendkívül éles. Ez annak köszönhető, hogy a Holdon nincs szél, ami a porszemeket erodálná, így azokat mélyen belélegezve az asztronauták tüdősejtjeit az éles felszínű porszemek szabályszerűen „felszeletelik”.

De nem csak ez az egyetlen probléma. Mivel a Holdat nem védi a földihez hasonló atmoszféra, a napszél töltött részecskéi akadálytalanul bombázhatják a felszínt, amelynek nyomán a holdpor elektrosztatikusan feltöltődik.

Töltött állapotban a porszemcsék a holdfelszín felett lebegnek, és könnyen rátapadhatnak az űrhajósok ruháira és eszközeire.

A megtapadt részecskék a fedélzetre hurcolva könnyen az emberi szervezetbe kerülhetnek.

Forrás: Pinterest

Földi anyagokból készítettek holdport

Holdpor természetesen nem található a Földön, így a kutatóknak bolygónk anyagaiból kellett reprodukálnia a holdbéli szemcséket. A New York-i Stony Brook University munkatársai ehhez többek között vulkáni hamut, lávafolyásokból származó szemcséket, valamint laborban előállított üvegszerű anyagot használtak fel.

A holdpor-utánzatot aztán emberi tüdősejtekkel és egerek agysejtjeivel keverték össze.

Háromfajta szemcseméretet is leteszteltek, és kiderült, hogy mérettől függetlenül valamennyi esetben károsodtak a vizsgált sejtek.

A legpusztítóbbnak a legfinomabb szemcsék bizonyultak. Az életben maradt sejtek sem jártak jobban, bennük olyan DNS-károsodások keletkeztek, amik rák vagy más betegségek kialakulásához vezetnek.

Védőpajzs jelenthet megoldást

Szerencsére a NASA már egy ideje komoly figyelmet szentel a fent ismertetett problémának. Az úgynevezett Elektrodinamikus Porpajzs (Electrodynamic Dust Shield) olyan elektromosan töltött panelekből épül fel, amelyek mind a töltött, mind a semleges részecskéket eltaszítják magukról. A technológiát már tesztelték a Nemzetközi Űrállomáson, az viszont még kérdéses, hogy az asztronauták ruháit is felvértezik-e a fejlesztéssel.

Forrás: Live Science