Egy új tanulmány megkérdőjelezi a félelmetesen erős harapással rendelkező T. rex és más dinoszauruszok „modern megjelenítését". Gondoljunk csak például a Jurassic Park ragadozóira: az állatok gyakran nyújtogatták nyelvüket a hatalmasra tátott szájukból, máskor pedig élvezettel nyalogatták végig prédájukat a végső támadás előtt.
Nos, ez csupán egy beállított jelenet, amelyet általában a hatásvadász filmesek alkalmaznak. A kutatók ugyanis nemrég felfedezték, hogy a dinoszauruszok valószínűleg nem tudták kinyújtani a nyelvüket.
A lágyszövet igen ritkán lelhető fel az ősmaradványokban, így a tudósok figyelme a hyoidnak nevezett csontszerkezet felé irányult.
Ez a nyelvet és gégefőt összekötő csont,
és elsősorban a hangképzésben játszik szerepet. A csontot az izmok és az ínszalagok rögzítik, amely összekapcsolódik a gégével.
Mondhatni, a nyelv támasztéka. Ilyen csontokat egyaránt találhatunk a dinoszauruszoknál és azok legközelebbi rokonainál, a madaraknál (például a fakopáncs ezért sem kap agyrázkódást), de a krokodiloknál is.
A paleontológusok megvizsgálták a hyoid csontokat, hogy feltérképezzék a kihalt dinoszauruszok nyelvmozgatási képességeit.
A dinoszauruszok és krokodilok hyoid csontjai közötti hasonlóságok alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak,
hogy az őshüllők nyelve nagy valószínűséggel pontosan ugyanolyan lehetett, mint a mai aligátoroké vagy krokodiloké.
Tehát szilárdan a szájüreghez rögzült.
„Ez a dinoszauruszok anatómiájának egyik lehetséges szempontja, amire valamiért nem is gondolunk elsőre, pedig kulcsfontosságú része a testi felépítésüknek" – mondta Julia Clarke, az austini Jackson Egyetem gerinces paleontológia professzora a LiveScience című lapnak.
– „Amikor a dinoszauruszokat kilógó nyelvvel ábrázolják, akkor egyszerűen a vadállatok korai értelmezéséről van szó, ahol gyakran úgy látjuk őket, mintha túlméretezett gyíkok lennének."
Hozzátette: ez a tévhit jelenik meg ma is a dinoszauruszok megjelenítésében,
bár már régóta megállapították, hogy azok legközelebbi, még ma is élő rokonai a madarak és a krokodilok.
A ma élő madarak nyelvei igen változatosak és gyakran rendkívül mozgékonyak. Mindezt az összetett, többszörös felépítésű, izmokkal körbevett hyoidoknak köszönhetik, amelyek a nyelv középvonalától annak a csúcsáig terjednek.
Többek között ez teszi lehetővé az extrém hosszú nyelv kinyújtását is. A kolibri nyelve például „rugalmas mikropumpákhoz" hasonlít, így amikor a madár kinyújtja nyelvét a virágokban rejtőző édes nektárért, a hyoidhoz kapcsolódó izmok megfeszülnek,
ami táplálékszerzés közben stabilizálja a gerincet és a koponyát.
Ám amikor a kolibri visszahúzza a nyelvét, az pont olyan, mintha egy mérőszalag működését figyelnénk.
És a madár nyelve kissé bizarr módon, de egyszerűen körbetekeredik a koponyáján.
A legtöbb, mára kihalt dinoszaurusz olyan hyoid csont felépítéssel rendelkezett, amelyek leginkább a krokodilokéhoz hasonlít"
– mutat rá Julia Clarke.
„Az aligátoroknál, krokodiloknál és azok rokonainál teljes hosszon az izom és a kötőszövet rögzíti az állat nyelvét, a tövétől a nyelv csúcsáig.
A dinoszauruszok és krokodilok közti nyelvcsont hasonlóságok azt sugallják, hogy a nyelvük is nagyon hasonlít egymáshoz. Így a dinoszauruszok nem lehettek képesek a madaraknál látott, „nyelv-nyújtogató trükkökre"".
A kutatók hasonlóságokat találtak a madarak hyoid csontja és egy kevésbé ismert repülő őshüllő rend, a pteroszauruszok között.
A madarakhoz hasonlóan ezek az állatok is repültek.
Ám ez a csoport egy másik taxont képvisel, amelyek nem állnak túl közeli rokonságban a dinoszauruszokkal.
Az Archosauria ugyanis a hüllők osztályába tartozik, és ma mindössze két csoport képviseli az alosztályágat: a krokodilok valamint a madarak. De hogy magyarázható a madarak és a pteroszauruszok hyoid csontjai közötti hasonlóság?
Nos, a kutatók szerint az egyik eshetőség az, hogy a két csoport egymástól teljesen elkülönülten fejlődött, és alakult ki náluk az evolúció során ez a bonyolultabb és mozgékonyabb nyelvszerkezet.
Ezzel ugyanis olyan étrendet tudtak kialakítani maguknak, amely a földön élő társaiknak nem adatott meg.
Eközben a dinoszauruszok feltételezhetően kevéssé mozgatható nyelve másként szolgálta az őslényeket, épp úgy, mint a krokodilokat. Ez a „harapás és lenyelés" megközelítés, ahol a ragadozók nyelvének aktivitása szinte egyáltalán nem szükséges, és nem is befolyásolja a zsákmány elejtésének folyamatát.