A Stanford Egyetem orvosi fakultásán végzett kísérletben a mágneses drótot egy vénába vezették, ahol az hatékonyan megkötötte a daganatból a vérkeringésbe szökött, és ott mágneses nanorészecskékkel megjelölt tumorsejteket – adja hírül a Nature Biomedical Engineering július 16-i számában megjelent közlemény.
Azzal, hogy a mágneses nanorészecskék a daganatsejtekhez tapadnak, magukat a sejteket is parányi mágnessé változtatják,
így a szintén mágneses drót ugyanazzal az erővel köti magához a ráksejteket, amivel mi a hűtő ajtajára tapasztjuk családi fotóinkat.
A módszer, amelyet egyelőre csak sertésekben próbáltak ki,
legalább 10-szer, de akár 80-szor annyi tumorsejtet gyűjt ki a keringésből,
mint bármelyik most használatos véralapú rákteszt, ezért alkalmas lehet a betegség jóval korábbi felismerésére.
Az eljárás használható lehet továbbá a betegek daganatellenes kezelésekre adott válaszának értékelésére: ha a terápia működik, a kezeléstől elpusztuló rákos sejtek a daganatról leválva a vérbe kerülnek, így számuk ott eleinte megugrik, míg később, a daganat zsugorodásával visszaesik.
A technika kidolgozója, Sam Gambhir radiológus professzor, aki a Stanford korai rákkimutatással foglalkozó központjának (Canary Center at Stanford for Early Cancer Detection) vezetője,
egyelőre a tumordiagnosztikai felhasználásra fókuszál,
de elmondása szerint az eljárás sokkal szélesebb körben is alkalmazást nyerhet.
„Hasznos lehet bármely más olyan betegségben, ahol valamilyen sejtet vagy molekulát kell kimutatnunk a vérből – nyilatkozta. – Vegyük például azt, hogy bakteriális fertőzést, keringő tumor-DNS-t vagy valamilyen ritka, gyulladásért felelős sejtet akarunk észlelni a vérben. A nanorészecskék és a mágneses drót kombinációja segít feldúsítani a jelet, így kimutatni a betegséget vagy fertőzést.”
Régóta ismert, hogy a daganatokról leváló sejtek szabadon cirkulálnak a véráramban.
E keringő tumorsejteket a rák biomarkerének – biológiai indikátorának – is szokás tekinteni. Miért volt akkor szükség egy teljesen új módszer kifejlesztésére, ha e sejtek jelenléte és szerepe már tisztázott? Miért nem lehetséges egy vérvételes csőnyi mintából ugyanezeket a sejteket kimutatni?
A válasz a számokban rejlik: a keringő tumorsejtek extrém ritkák,
ezért a mintegy 5 liternyi keringő vérmennyiségből vett néhány milliliteres vérmintában könnyen elsikkadnak. „A keringő tumorsejtek száma olyan csekély, hogyha csak úgy leveszünk egy sima vérmintát, könnyen lehet, hogy a kémcsőben egyetlen darabot se találunk belőlük – tisztázza Gambhir.
– Olyan ez, mintha egy fürdőkádnyi vízben egyetlen homokszemet keresnénk, de csak néhány pohárnyi vizet mernénk ki mintaképpen. Úgyhogy az orvosok gyakran arra jutnak, hogy rendben, ezek szerint nincs ott semmi.”
A mágneses dróttal viszont egészen másképp megy a dolog. A nagyjából kisujjnyi hosszúságú és gemkapocs-vastagságú huzal akkor tudja magára gyűjteni a tumorsejteket,
ha azokat a nanorészecskék segítségével mágnesessé teszik.
A nanorészecskék belül tartalmazzák a mágneses komponenst, míg felszínükön olyan ellenanyagokat hordoznak, amelyek hozzákötődnek a keringő tumorsejtekhez.
Amint létrejön a kapcsolat a tumorsejt és a nanorészecskék között, a sejt a parányi mágnesekkel együtt sodródik tovább, és ahogy ez a sejtmágnesegyüttes elhalad a drót mellett, annak mágneses ereje letéríti az útjáról, és a saját felszínéhez vonzza.
A drót ezért nemcsak egy ezredrésznyi térfogatú vérmintát, hanem a teljes keringő vérmennyiséget átpásztázza,
méghozzá sokszor egymás után.
A mintavétel végeztével a drótot eltávolítják a vénából, és a hozzátapadt sejteket elemzés céljából leoldják.
Ahhoz, hogy a módszert Gambhir és munkatársai emberben is kipróbálhassák, még el kell nyerniük az USA gyógyszerhatóságaként működő Food and Drug Administration (FDA) engedélyét, de sertéseken kitűnően bevált az elgondolás.
A drótot a disznók füle közelében futó vénába vezették, ami hasonló az ember karjában futó, vérvételkor és infúziókor rutinszerűen használt vénához.
Egy 5 milliliteres vérmintához viszonyítva a drót 10-80-szor több tumorsejtet gyűjtött ki,
és egy másik, már kereskedelmi forgalomban lévő drótalapú teszthez képest 500-szor – 5000-szer jobban teljesített.
„Becslésünk szerint körülbelül 80 csőnyi vért kellene levenni ahhoz, hogy annyi tumorsejthez jussunk, amennyit a drót 20 perc alatt összegyűjt – kalkulál Gambhir.
– Persze ez gyakorlati szempontból kivitelezhetetlen, hiszen nem vehetünk le egyetlen embertől több mint fél liter vért. Ezért abban bízunk, hogy a drót megnöveli a vizsgálataink érzékenységét, így azt is megmutatja nekünk, pontosan mennyire ritkák a keringő tumorsejtek a vérben, és a rák kialakulásától számítva mennyire korán jelennek meg.”
A professzor hozzátette: a technika arra is alkalmas, hogy genetikai információt szerezzünk a révén olyan daganatokból, amelyek a hagyományos biopsziás mintavétel számára nehezen megközelíthetők. S ami talán még izgalmasabb lehetőség:
a drót diagnosztikus segédeszközből talán terápiás módszerré is előléphet.
„Ha elérjük, hogy a drót csakugyan magához láncoljon minden arra járó tumorsejtet, akkor érdemes elgondolkodnunk egy olyan alkalmazáson, ahol a berendezést hosszabb időre a keringésben hagyjuk – vizionálja Gambhir.
– Ebben az elrendezésben a drót majdnem úgy működne, mint egy szűrő, amely foglyul ejti a tumorsejteket, s ezzel megakadályozná, hogy a rák a test távoli részeibe átterjedjen.”
A munkacsoport jelenleg azon dolgozik, hogy a technikát emberen is alkalmazhatóvá tegye, amihez először engedélyeztetniük kell a nanorészecskéket. Laboratóriumukban ezért toxicitási vizsgálatokat végeznek egereken, különös figyelmet szentelve annak,
hogy miként alakul a tumorsejthez nem kötődött maradék nanorészecskék sorsa.
Eddig nem látták jelét toxicitásnak,
és a fennmaradó nanopartikulumok a jelek szerint néhány hét alatt lebomlanak. Egy másik stratégiát követve Gambhir megpróbál már az FDA által engedélyezett nanorészecskéket a drótos alkalmazás céljára módosítani.
Amint elnyerik az engedélyt az emberi felhasználásra, a kutatók célja egy olyan sokfunkciós eszköz kifejlesztése, amely a daganat diagnózisára, kimutatására, kezelésére és a rákellenes terápia hatásának követésére egyaránt alkalmas.