Kimozdítottuk az egyensúlyából a Földet

Az antarktiszi Adélie-föld bolygónk legszélviharosabb területei közé tartozik

Az Antarktisz 800 ezer éves történetét tárta fel az idők folyamán újrakristályosodott hó és jég tömegéből vett minta. Az úgynevezett jégmag még a globális klímaváltozásra is válaszokat adott a most zárult konferencián, amelyet a svájci Davosban tartottak. A tanácskozáson az Origo tudósítója is részt vett, ahol a világ azon vezető szakértői és döntéshozói mutatták be új eredményeiket, akik az Északi-sarkvidéken és az Antarktiszon dolgoznak.

Összefüggés az üvegházhatású gázokkal

A jégmagadatok egyik erőssége, hogy különböző aspektusokból reflektál a földi rendszerekre, és ezeket nagy részletességgel lehet mérni ugyanabban a magban. A jég izotópos összetétele mindig a helyi hőmérsékletnek megfelelő, míg a kémiai, fizikai összetétel rögzíti a port, a tengeri sót, a vulkanikus és szennyező anyagokat, az aeroszolok mennyiségét, de a földönkívüli port is.

„A jégréteg hőmérséklete maga az elmúlt időszakok klímájának az emlékezete, amelyekre a jégmagok furataiból következtethetünk" – magyarázták a kutatók.

Kantáros pingvin az Antarktiszon Forrás: © Christian Åslund / Greenpeace/Christian Aslund/Greenpeace/Christian Åslund

Az elmúlt évtizedben az Antarktisz területén folytatott jégmag fúrások elemzése számtalan, új információra mutatott rá. A davosi konferencián a kutatók elsősorban arra világítottak rá, hogy hogyan kapcsolódik mindez a világ többi részén bekövetkező éghajlati változásokhoz.

A jégmag minden egyes szelete a múltról szolgál bizonyítékokkal: az antarktiszi belső hórétegből származó jégmagok legmélyebb részei 400 ezer évesek, így segítségükkel vissza tudunk tekinteni a Föld légköri viszonyaira. Az oregoni egyetem munkatársai így soha nem látott eredményekkel szolgáltak többek közt az óceánok hőszállításáról és az üvegházhatást okozó gázok mennyiségéről. Bizonyították, hogy az utóbbit kiváltó erő és az éghajlat szorosan összekapcsolódik.

Ennyivel voltak hidegebbek a jégkorszaki óceánok

A jégminták azt is világosan mutatják, hogyan mozdította ki egyensúlyi állapotából a Föld klímáját az emberi tevékenység. Az egyes klímaciklusok során ugyanis a szén-dioxid és a metán légköri koncentrációja hullámzást mutatott, de egyszer sem érte el a most mért adatokat. Az üvegházhatású gázok egy úgymond viszonylag stabil állapota a 19. század elejéig tartott, a koncentráció azóta viszont folyamatosan emelkedik.

„Manapság egy évtized alatt emelkedik annyit, mint korábban ezer év alatt" – állítják a kutatók. – „Emellett a sarki jég az óceánokról is fontos adatokat szolgáltatott, amelyből következtetni tudtunk azok átlaghőmérsékletére: a jégmagok rámutattak, hogy a jégkorszaki óceánok mintegy 2,6 Celsius-fokkal voltak hidegebbek a mainál, így gyakorolva hatást a globális klímára."

Az antarktiszi jégmagok tanítása a globális felmelegedésről

„A jégmagok legfontosabb üzenete talán az, hogy az antropogén hatás jóval mélyrehatóbb a légkörünkre nézve, mint azt korábban gondoltuk volna" – hangzott el a konferencián. – „Az elsődleges üvegházhatású gázok szén-dioxid, a metán és a dinitrogén-oxid szintjei magasabbak, mint bármikor az elmúlt 800 ezer évben, és ezek közvetlen kapcsolatban állnak az emberi tevékenységgel."

A Nature szaklapban megjelentetett tanulmány írásakor a három gáz koncentrációja körülbelül 45, 155 és 22 százalékkal emelkedett az előindexelt értékeknél. A leggyorsabb emelkedést a kutatók a szén-dioxid esetében találták a jégmagok vizsgálata során, a metánnál hirtelen átmeneteket tapasztaltak, míg a nitrogén-dioxid múltbeli növekedési üteme nem bizonyult annyira gyorsnak, mint a jelenlegi emelkedés.

Antarktisz Forrás: Origo

„A gázoknak és az éghajlatnak az elmúlt 800 ezer évben tapasztalt változásai és azoknak az erős, kölcsönös viszonya igazolja az üvegházhatás jelentős befolyását a globális klíma alakulásában" – hangsúlyozza a Nature publikációja. – „A hőmérsékleti rekordok alátámasztják a „poláris amplifikáció" új elméletét, amely szerint a jövőbeli felmelegedés nagy hatással lesz az északi-sarkvidéki társadalmakra és a vadon élő állatokra."

A jövő fordulatokat tartogathat

A témában publikált, legújabb kutatás azt is mutatja, hogy a klímaváltozás és a globális biogeokémiai ciklusok gyors változása jelentős hatással lesz a trópusi ökoszisztémákra. Ám továbbra is sok azonban a bizonytalanság. Egyrészt, a jégmagokból nyert adatok jelentős része eltérő értékeket mutatott, vagyis változtak a jéghatár körülményei, beleértve az alsó tengerszintet, a nagyobb jégrétegeket és a lényegesen alacsonyabb szén-dioxid-szinteket. Ezeknek a körülményeknek hiánya arra enged következtetni, hogy a közeljövőben teljesen hasonló események valószínűsíthetők.

Másrészről nagy szükség van arra, hogy megértsük a gyors visszajelzések jelentőségét, beleértve a jégtáblák gyors olvadását és azt a lehetőséget, hogy például a grönlandi olvadékvíz és a felmelegedés hatással lehet az Atlanti-óceán körforgásának teljes megbomlására. A jégmagok további hátránya, hogy sokkal nehezebb meghatározni a korukat, mint az egyéb területekről származó mintáknak, amelyek koráról a rétegeik árulkodnak.

„Ezért is fontos, hogy jobban megértsük a folyamat dinamikáját és hatásait, figyelembe véve a jövőbeli fordulatok lehetőségét is" – összegezték a kutatók. – „Hiszen ezek jelentős változásokat okozhatnak a jövőben a teljes népesség jelentős részének életében."