Dr. Andrew Alexander, az University of Edinburgh vegyész adjunktusa végezte el először a „Guinness-rejtély" hátterét feltárni igyekvő kísérletet, még 2010-ben. A kutató arra volt kíváncsi, hogy ez csak optikai illúzió-e, vagy más pedig más, valós folyamat áll a jelenség hátterében. .
Az elvégzett kísérletek megerősítették, hogy szó sincs illúzióról.
Az ír Guinness sörben a buborékok nem csupán virtuálisan, hanem a valóságban is lefelé mennek,
és bizonyos feltételek esetén ez más folyadékban is így történik.
A furcsán viselkedő buborékokat egy olyan 10-szeres zoom objektíves, másodpercenként 4 500 filmkockát készítő kamerával kapták lencsevégre, amely állítható gyújtótávolságú optikájának köszönhetően növelni vagy csökkenteni tudja a tárgyak méretét.
A felvételek bizonyossá tették, hogy a buborékok valóban lefelé tartanak a sörben.
Andrew Alexander szerfelett boldog volt, hogy sikerült tisztáznia, a kísérlet elvégzéséig sokak által csupán optikai csalódásként kezelt jelenség valódiságát.
A kutató filmre is vette mindezt,
mivel egyik kollégája felhívta a figyelmét, hogy a szkeptikusok majd megvádolhatják azzal, hogy csak megfordította a fotókat.
A palackba zárt Guinness sörben a buborékok csak az üveg széle mentén szállnak lefelé, a közepén azonban felfelé haladnak, mint bármely más folyadékban, szódában, más sörben, vagy a kólában például. De mivel a Guinness sör a többihez képest jóval sűrűbb és sötétebb folyadék, ezt nem látjuk, csak az üveg világosabb szélén lefelé szálló buborékokat.
A gázbuborékok felfele törekednek a folyadék középső részén,
viszont az üveg vagy a pohár szélén haladók az üveggel való súrlódás miatt lelassulnak,
de az üveg közepén akadálytalanul szállnak felfelé a habig. A felfele haladás közben nyomják, húzzák, megmozgatják a folyadékot, ami beleütközik a habba, és ott oldalra fordulva lefelé áramlik az üveg fala mentén, az áramlási erőnek köszönhetően pedig magával szállítja a buborékokat.
Miután a folyadék a buborékokkal együtt leér az üveg aljára, ott megfordul, középre kanyarodik, majd elindul felfelé. A buborékok egy része mindig beépül habba és így egyre kevesebb lesz belőlük.
A Guinness üvegben egy olyan cirkulációs rendszer, cirkulációs cellák alakulnak ki,
amelyek hasonlóan áramlanak, mint például a tornádó belsejében a levegő.
A rendszer addig működik amíg az összes buborék nem válik a hab részévé, és ekkor ugyanis megszűnik a felfele áramlás.
Ez a jelenség azonban csak a kis buborékok képződésénél alakul ki . A világos sörökben, üdítőitalokban, szódában, szén-dioxid (CO2) buborékok vannak. A szén-dioxid egyik jellemzője, hogy kiválóan oldódik a folyadékokban.
Az üvegben felfelé szálló buborékok mérete folyamatosan növekszik,
ahogy egyre több szén-dioxidot építenek magukba. A Guinness sörben azonban nem szén-dioxidot, hanem nitrogén gázt (N2) kevernek, amit nagy nyomáson egy picike lyukon át töltenek a folyadékba.
Mivel a buborékok nagy nyomáson szabadulnak fel, picikék, és mivel a nitrogén kevésbé jól oldódik a folyadékban, picik is maradnak, nem tudnak megnőni, átmérőjük mindössze 0,04-0,12 mm (az ember hajszála 0,1 mm) marad.
Gyors kamerával a sebességüket is megmérték: másodpercenként 2,11 centimétert tesznek meg.
Hogy milyen az üveg alakja, az nem fontos, az egyenes és a görbe falú üvegben is ugyanez a jelenség figyelhető meg, csak az áramlási képük eltérő.
Az sem számít, milyen módon csapoljuk a sört, az a buborékok viselkedését ez nem befolyásolja. A lényeg a csapolás után meginduló áramlás az üveg középső részében.