A 11. század derekán, 1040-ben a savoyai Mentoni Bernát báró szerzeteskolostort építtetett az alpesi hágón. Ennek emlékére később róla nevezték el a svájci Nagy Szent Bernát-hágót.
Maga a hágó már a Római Birodalom idejében is fontos összekötő útnak számított Itália és az Alpoktól északra fekvő provinciák között.
A szorost uraló kolostorban Mentoni Bernát és rendtársai élelmet és a kiszámíthatatlan magashegységi időjárás viszontagságai ellen menedéket adtak a vándoroknak,
a környéket jól ismerő szerzetesek az eltévedt utazókat pedig felkutatták és megmentették.
A kutatásban és a hó vagy a jég fogságába esett vándorok kiszabadításában a kolostorban erre a célra tartott nagy testű kutyák voltak a barátok leghűségesebb segítőtársai.
A kolostor, valamint az ott tartott kutyák is a rendház alapítójáról, Nagy Szent Bernátról kapták a nevüket.
A kutyákról egyaránt fennmaradtak igencsak túlzó legendák, de igaz történetek is. A nagy testű és a hideget jól tűrő szőrmók kutyák kitűnő szaglásuknak köszönhetően megtalálják a bajbajutottat,
még a lavinaomlás miatt a hó által betemetett embereket is,
ahonnan az okos bernáthegyi kiássa az áldozatot, és testével igyekszik őt felmelegíteni.
Az egyik leghíresebb bernáthegyi kutyát, akinek fennmaradt az emléke, Barrynek hívták.
Barry az 1800-as évek elején egymaga 40 embert mentett meg a biztos fagyhaláltól.
A Barry tetteiről feljegyzett egyik történet az, amikor egy kisfiú megcsúszott és lezuhant a keskeny hegyi ösvényről, és magatehetetlenül, ájultan feküdt a mélyebben fekvő megközelíthetetlen sziklapárkányon.
Az ügyes kutya lemászott hozzá, és addig nyalogatta, amíg a kisfiú magához nem tért.
Ezután Barry nagy erőfeszítéssel biztonságos helyre húzta a magatehetetlen gyermeket. Ember nem tudta volna megközelíteni azt a helyet, ahol a súlyos veszélybe került fiú feküdt.
A bernáthegyi kutyát általában a nyakára kötött kis rumoshordóval ábrázolják, mert a legenda szerint a kutya a mentés részeként a hidegben kimerült embereknek rumot vitt szíverősítőként.
Ennek a népszerű mítosznak azonban semmi köze sincs a valósághoz,
ugyanis a mentésre bevetett bernáthegyi kutyák sose viseltek rumoshordót a nyakukban.
A „hordós” bernáthegyi egy festőművész fantáziájának a szüleménye,
aki a legendássá vált rumoshordóval a nyakán festette meg a kutyát, amint éppen egy bajbajutott utazón segít. Ez a híressé vált festmény teremtette meg a legendát is.
A ma is működő Szent Bernát kolostorban napjainkban általában 10-12 kutyát tartanak a szerzetesek, akik között a már közel kétszáz éves hagyomány szerint az egyik mindig a Barry nevet viseli.