Az úgynevezett Frauenkloster Bühel (a női kolostor halma) területén ma erdő áll, kétezer éve azonban még népszerű zarándokhely volt. A szentélyt egy több száz méter hosszú, 80 centiméter vastag fal vette körül, mely vélhetően két méter magas lehetett.
A szent kultuszhely első virágzása az időszámítás előtti első századra tehető.
A nyomok arra utalnak, hogy az időszámítás előtt 16-ban történt római hódítás után a szentély továbbra is fogadta a hívőket, legalábbis a régészek nem találtak arra utaló jeleket, hogy megszakadt volna a működése.
Úgy vélik, hogy a kultuszhely gyorsan alkalmazkodott a rómaiakhoz és azok új isteneihez.
Az ORF televízió szerint több száz, istenségeket ábrázoló figura is felszínre került.
Az ón-ólom ötvözetből készült kis fogadalmi szobrocskák lefedik szinte a teljes antik istenvilágot
az istenek atyjától, Jupitertől és feleségétől, Junótól kezdve Merkúron, a kereskedelem istenén, Vénuszon, a szerelem istennőjén és Marson, a háború istenén át egészen Viktóriáig, a győzelem istennőjéig.
A legtöbb szobor a római hódítás utáni első századból származik.
Számos érmét is találtak, melyek áldozati adományként kerülhettek a szentélybe.
A Gerald Grabherr vezette régészeti csoport a szentélytől kissé távolabb egy templom alapjaira bukkant.
A templomépületet magát valószínűleg fából emelték.
A szakértők szerint a templom látótávolságban volt Aguntum római várostól,
és főként az egyszerű nép használta. Az ORF szerint az ásatások augusztus elejéig tartanak.