Megerősítették, hogy a Marsza Alam közelében történt cápatámadásban elhunyt 41 éves cseh férfi halálát a boncolási jegyzőkönyv, illetve a friss szakértői vizsgálatok eredménye szerint tigriscápa (Galeocerdo cuvier) okozta.
A vizsgálati eredmény a korábbi hírek alapján, - amely szerint a holtan talált áldozatnak egész testrészei hiányoztak - egyáltalán nem meglepő. A Vörös-tengerben honos cápafajok közül mérete, és különösen fogstruktúrája valamint sajátos harapási mechanizmusa miatt
egyedül a tigriscápa képes egész testrészeket leszakító úgynevezett amputációs sérülések okozására.
A kékcápafélék (Carcharinidae) családjának legnagyobb, akár a 7 méteres testhosszúságot is elérő faja, a tigriscápa, a dokumentált támadási statisztikák szerint, a nagy fehér cápa (Carcharodon carcharias) után
potenciálisan a második legveszélyesebb cápafaj.
A tigriscápa harapását az állat nagy erején kívül elsősorban a fogstruktúra, illetve a sajátos harapási mechanizmus teszi különösen veszedelmessé. A legtöbb kékcápafélével szemben ugyanis a tigriscápa mindkét állkapcsában azonos szerekezetű fogak ülnek.
A lapos, alacsony, és kakastaréjszerű, erősen fűrészezett fogak úgy működnek, mint a konzervnyitó.
Ha a tigriscápa ráharap az áldozatára, a fejét nagy erővel jobbra-balra rángatja, ami miatt a fogak szabályosan kettéfűrészelik az áldozat testét.
A harapás hatékonyságát jól mutatja, hogy a tigriscápa másodpercek alatt képes szétharapni még a kemény teknőspáncélt is.
A Vörös-tengerben a tudomány jelenlegi ismeretei szerint 45 cápafaj honos, amelyek közül négy faj jelenthet fokozott veszélyt az emberre. Ezek a tigriscápa, az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus), a selyemcápa (Carcharhinus falciformis), és a röviduszonyú makó (Isurus oxyyrinchus).
Az egyiptomi partszakaszon mind a négy, előzőekben említett faj honosnak számít.
A Vörös-tengerben élő tigriscápák érdekes szokása - szemben más indo-pacifikus területen élő csoportokkal - hogy nappal többnyire nagy mélységekbe vonulnak vissza, és csak késő délután, illetve az éjszakai órákban úsznak ki a partközeli sekély vizekbe, amikor már nincsenek fürdőzők a vízben.
Természetesen, időnként ez alól is akadhat kivétel. Egyiptomban a mostani esetet megelőző utolsó dokumentált tigriscápa támadás 1996 májusában Sharm-el-Sheikh közelében, a Ras Zatar-foknál történt. Egy ott horgonyzó búvárhajó mellett delfinek bukkantak fel, ezért hárman, búvármaszkkal és sznorkellel felszerelkezve beugrottak a vízbe.
Két búvár pár perc múlva visszamászott a hajóra, a társuk pedig tovább szemlélődött egyedül maradva.
Ekkor érte támadás, egyszerre két tigriscápa részéről.
Az áldozatnak nagyon nagy szerencséje volt, mert ha súlyos sérülésekkel is, de túlélte a támadást.
A Vörös-tenger a cápatámadások szempontjából a legalacsonyabb "fertőzöttségű" területek közé tartozik, egyedül csak a Földközi-tenger előzi meg ebben a sorban.