A cseh külügyminisztérium augusztus 4-én kiadott közleményében megerősítette a sajtóhíreket, hogy két nappal korábban Egyiptom vörös-tengeri partszakaszán,
Marsza Alam közelében halálos cápatámadás áldozatául esett egy 41 éves férfi.
A szűkszavú kommüniké szerint a cseh állampolgárságú áldozat búvároktatáson vett részt a népszerű dél-egyiptomi nyaralóhelyen, ám később kiderült, hogy mégsem ezzel függött össze a bekövetkezett a baleset.
A helyi hatóságok a tragédia után átmenetileg lezárták az érintett partszakaszt, és nyomban elkezdték a baleset körülményeinek részletes kivizsgálását a szemtanúk kihallgatásával, valamint tengerbiológusok és igazságügyi orvosszakértők bevonásával.
A vizsgálati eredmények minden korábbi kétséget eloszlatva egyértelműen azt bizonyítják, hogy
az áldozat felelőtlen magatartása és a tragédiával végződött cápatámadás között szoros okozati összefüggés áll fenn.
A holttest igazságügyi orvosszakértői vizsgálata pedig azt is kétségtelenné tette, hogy az áldozaton azonosított brutális erejű harapásnyomok tigriscápától, a Vörös-tenger potenciálisan legveszedelmesebb cápafajától származnak.
A vizsgálat megállapítása szerint a 41 éves áldozat augusztus 2-án csütörtökön, 12 óra 45 perckor a felségével és a kislányával indult úszni a népszerű búvárparadicsom, Marsza Shagra partszakaszán. Itt a viszonylag magas és hosszú móló végén, egy vaslétrán lehet lemászni a vízbe.
Az áldozat, aki búvármaszkkal, valamint légzőcsővel felszerelkezve a parthoz közeli korallzátony felett szeretett volna úszkálni,
a vízbe ereszkedés közben megcsúszott, és a létra felhorzsolta a lábszárát, amely enyhén vérezni kezdett.
A férfi csak úszónadrágot viselt, a sérült lábszára fedetlen volt. Az áldozat ennek ellenére a mólótól távolabb fekvő zátony felé kezdett úszni.
A felesége kérlelte, hogy ilyen állapotban ne ússzon tovább, de az áldozat nem hallgatott rá, aki erre visszafordult, és a kislányukkal együtt visszamászott a mólóra.
Az áldozat így teljesen egyedül maradt, eltávolodva a parttól, és viszonylag közel a zátonyfal leszakadásához.
A rendelkezésre álló adatok szerint ebben a helyzetben érte a támadás, amelyet a mólóról többen is láttak, köztük a férfi felesége. Az asszony beszámolója szerint, mielőtt elhagyták volna a vizet, három cápát látott a közelben.
Az áldozatot ért rendkívüli erejű harapások nagyon súlyos roncsolásos, illetve végtagveszteségekkel járó amputációs sérüléseket okoztak.
A férfinek esélye sem volt a túlélésre:
a testét ért harapások annyira súlyosak voltak, hogy egyenként is azonnali halálos eredményhez vezethettek.
A boncolási jegyzőkönyv megállapítása szerint az egyik harapásnyom átmérője 51 cm, a másiké pedig 45 cm volt.
Az áldozatnak mindkét karja, valamint a bal oldalán a hasi tájéktól lefelé a test egésze hiányzott, a lábát is beleértve.
A kiterjedt csonkolásos sérülések gyors kivérzést és feltehetően azonnali sokkot, illetve halált okoztak. A sérülések jellege, valamint a tisztán azonosítható nagyon széles harapásnyomok alapján aggálytalanul megállapítható,
hogy a cseh férfit tigriscápa (Galeocerdo cuvier) támadta meg,
az eltérő méretű harapásnyomokból megállapíthatóan ráadásul nem is egy, hanem kettő példány.
Az 51 cm-es harapásátmérővel rendelkező egyed testhossza 5 méter, a súlya pedig 6-700 kg körüli lehetett, de a kisebb példány is legalább 4-4,5 méteres testhosszal rendelkezhetett.
A Vörös-tengerben honos cápafajok közül egyedül csak a tigriscápa rendelkezik ekkora harapásátmérővel,
és erre a fajra jellemző az úgynevezett snaek, azaz marcangoló típusú támadás.
A tigriscápa nemcsak a testmérete, hanem sajátos fogszerkezete, valamint harapási mechanizmusa miatt képes rendkívül súlyos, roncsolásos sérüléseket ejteni az áldozatain. A tigriscápa – szemben a legtöbb cápafajjal – egynemű fogazattal rendelkezik mindkét állkapcsában. Az alacsony, lapos és visszahajló koronával rendelkező fogak erősen fűrészezettek.
Ha a tigriscápa ráharap valamire, a fejét elkezdi hevesen jobbra-balra rángatni,
ami miatt az áldozat testébe mélyedő fogak úgy működnek, mint a konzervnyitó,
és másodpereceken belül szétfűrészelik még a legerősebb teknőspáncélt is.
A baleset számos tanulsággal rendelkezik. Az áldozat több olyan hibát is elkövetett, amit ha elkerül, akkor még ma is életben lehetne.
Az volt az első felelőtlen hiba, hogy a frissen szerzett vérző sérüléssel egyáltalán bement a vízbe.
(Van olyan beszámoló, amely szerint nemcsak a létra, hanem még egy korall is felsértette a búvárruha nélkül egy szál fürdőnadrágban vízbe ereszkedett áldozatot.)
A folyamatosan szivárgó vér pedig olyan partszakaszokon, ahol az emberre potenciálisan veszélyes cápafajok is előfordulhatnak, fokozott kockázati tényezőnek számít,
mivel a cápák rendkívül fejlett érzékszerveiknek köszönhetően még a gyengén szivárgó vért is megérzik,
ami agresszívvá teheti őket. A másik komoly hiba, hogy miután a többiek elhagyták a vizet, az áldozat egyedül is bennmaradt a tengerben.
Tapasztalati tény, hogy aki magányosan és viszonylag messzebb beúszik a tengerbe olyan partszakaszon, ahol potenciálisan veszélyes cápák is előfordulhatnak, nagyobb kockázatnak teszi ki magát azoknál, mint akik csoportban maradnak.
A harmadik hiba, hogy így egyedül, szivárogva vérző lábbal kiúszott a zátonyszegély leszakadásának közelébe, ahol hirtelen mélyül a víz. A tigriscápák – és más potenciális kockázatot jelentő fajok – pedig nagy előszeretettel tartózkodnak a mélybe szakadó zátonyok lejtőin.
Néhány nappal a baleset után, Halász Károly, a területet kiválóan ismerő és már évtizedek óta merülő rendkívül tapasztalat magyar búvároktató valamint cápaszakértő
végigúszta azt az útvonalat, amit az áldozat is megtehetett,
az esetelegesen még ott tartózkodó tigriscápák után kutatva.
Noha tigriscápák nem mutatkoztak, ám az általa készített videón kiválóan látható, hogy milyen meredeken zuhan alá a zátonyfal azon a helyen, aminek közelében a szerencsétlenül járt cseh férfi úszkált.
A szomorú tragédia ellenére is a Vörös-tenger a cápatámadások szempontjából a világóceán legalacsonyabb „fertőzöttségű” területei közé tartozik. Mindezt jól bizonyítják a legjobban feldolgozott cápatámadási adatbank, az International Shark Attack File erre vonatkozó támadási statisztikái is.
A Vörös-tenger, mint az Európához legközelebb fekvő trópusi víztömeg élővilága, a rendkívül nagy fajgazdagsággal rendelkező indo-pacifikus faunaprovinciához tartozik.
A tengerbiológia tudománya összesen 45 cápafajt ismer a Vörös-tenger medencéjéből,
amelyek túlnyomó többsége nem jelent semmiféle veszélyt az emberre nézve.
A vörös-tengeri cápák közül – figyelemmel az itt történt regisztrált cápatámadások esettanulmányaira is –, alapvetően négy fajt tekinthetünk potenciálisan veszélyesnek, ezek a tigriscápa (Galeocerdo cuvier), az óceáni fehérfoltú cápa (Carcharhinus longimanus), a selyemcápa (Carcharhinus falciformis), valamint a röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus).
A szakirodalom a potenciálisan veszélyes fajok között tartja számon többek között a nagy pörölycápát (Sphyrna mokarran), továbbá a szürke szirticápát (Carcharhinus amblyrhincos) is,
amelyek ugyancsak honos vörös-tengeri fajok,
ám az előbbi nagyon ritka, az utóbbi pedig olyan területtartó faj, amely csak akkor válhat veszélyessé, ha durván provokálják.
Annak, hogy valakit a vörös-tengeri nyaralása során cápatámadás érjen, matematikailag szinte nulla az esélye, ám ennek ellenére mégis tekintsük át, hogyan tudjuk minimálisra csökkenteni egy mégoly valószínűtlen potenciális agresszió kockázatát.
Tudományos tény, hogy az ember, mivel nem része a tengeri táplálékláncnak, egyetlen cápafaj számára sem jelent természetes zsákmányt.
A cápatámadások esettanulmányai azt mutatják, hogy a sérüléssel vagy még ritkábban halállal végződő agressziók hátterében nagyon gyakran az áldozat részéről tanúsított magatartás vagy más egyéb olyan provokáló körülmény érhető tetten, ami szerepet játszott a baleset bekövetkezésében.
Legtöbbször az áldozatok nincsenek is tisztában azzal, hogy gyakran maguk provokálnak ki egy-egy támadási szituációt.
Ezért is fontos számba venni, melyek azok a fontosabb körülmények, amelyek adott helyzetben provokáló tényezővé válhatnak.
Az emberre potenciálisan veszélyes fajok zsákmányolási aktivitása
a napfelkelte utáni órákban, illetve késő délután a legintenzívebb.
Ezért kora reggel vagy napnyugta környékén olyan partszakaszokon, ahol előfordulhatnak a kockázatot jelentő fajok is, soha ne ússzunk be egyedül mélyen a vízbe.
Fontos megjegyezni, hogy a cápák sokkal nagyobb érdeklődést tanúsítanak a magányosan úszó emberrel szemben, a csoportok közelében jóval óvatosabbak, és többnyire odébb is állnak.
Kerüljük a vízbemenetelt halászhajók vagy horgászcsónakok, valamint kikötők közelében.
A hajókról vagy csónakokról vízbe kerülő halmaradványok ugyanis szintén felkelthetik egy-egy esetleg arra portyázó cápa érdeklődését. Tudni kell, hogy e tengeri ragadozók érzékszervei rendkívül fejlettek, a szaglásuk, a látásuk sokkal jobb, mint az emberé, és olyan speciális érzékelési formákkal is rendelkeznek, amivel mi emberek nem.
Ugyancsak kerülni kell a vízbemenetelt vérző vagy friss sérüléssel,
ha pedig a vízben sérülnénk meg, mert például megvágjuk a talpunkat, vagy a testünket meghorzsolják a sziklák vagy a korallok, okosabb, ha elhagyjuk a vizet.
Kerüljük a rikító, élénk színű fürdőruha viselését, különösen a pink vagy világossárga, illetve a neonzöld színű ruhadarabok kerülendők.
Ezek az élénk színek ugyanis több cápafaj, így köztük a fokozottan veszélyes tigriscápa érdeklődését is felkelthetik. (A cápák színérzékelése ugyanis a kék a zöld és a sárga különböző tartományaiban a legerősebb.) Ugyancsak kerülendő a csillogó tárgyak, ékszerek vagy ezüstösen csillogó fémszíjjal rendelkező órák, láncok viselése is. Ha a vízbe megyünk, ezeket inkább vessük le.
Soha ne vizeljünk a vízbe!
Kevesen vannak tisztában azzal, hogy a vizelet néhány potenciálisan veszélyes cápafaj számára erősebb ingert jelent még a vérnél is, mivel a vizeletben rendkívül magas a pozitív töltésű nátriumionok aránya, amit a cápák egy speciális, a mikrofeszültségű mezők érzékelésre alkalmas rendkívül kifinomult szervükkel, az úgynevezett Lorenzini-ampullákkal érzékelnek.
Soha ne paskoljuk erősen a vizet, és ne rúgkapáljunk!
Ússzunk mindig nyugodt, egyenletes tempóban. A víz paskolása ugyanis olyan szabálytalan amplitudójú lökéshullámokat kelt, amit a cápák ugyancsak egy speciális érzékszervükkel, az oldalvonalrendszerükkel igen nagy távolságból is megéreznek. Mivel a szabálytalan lökéshullámok a sebesülten vergődő halak által keltett lökéshullámokhoz hasonlók, ezért a ragadozót a könnyű zsákmányra emlékeztetik.
Végül abban a valószínűtlen esetben, ha egy cápa bukkanna fel a közelünkben, az alábbi protokollt kövessük:
Soha ne essünk pánikba, őrizzük meg a nyugalmunkat!
Semmiféleképpen se próbáljunk meg erőteljes kar- és lábcsapásokkal, a ragadozónak hátat fordítva, pánikszerűen elúszni.
Legyünk tisztában azzal, hogy a cápa még az ilyen esetek több mint 90 százalékában is csupán kíváncsiskodik, a pánikszerű menekülés viszont kiválthatja belőle a támadó reflexet.
Tudatosan lassan és mélyen vegyük a levegőt, ez ugyanis jó módszer a stressz csökkentéséhez.
Álljunk meg, lebegjünk függőlegesen, és mindig forduljunk az állat irányába. Célszerű, ha búvármaszkot vagy üveglencsés úszószemüveget viselünk (ez amúgy is védi a szemünket a csípős sós víztől, és lehetővé teszi, hogy gyönyörködjünk a színpompás tengeri élővilágban), mert ennek segítségével megfigyelhetjük a környezetünket.
Mindig tartsuk fenn a szemkontaktust!
Ha nyugodtan viselkedünk, a cápa egyszerűen odébb fog állni. Ha többen vagyunk a vízben, zárjunk össze szorosan. Ha túl közel úszna hozzánk a ragadozó, erőteljesen kiáltsunk a vízbe. (Az ordítás olyan erős lökéshullámokat kelt, amit a cápa úgy érzékel, mint a hirtelen mennydörgést, és ez megriaszthatja, menekülésre késztetheti.)
Lassan és a szemkontaktust fenntartva hátráljunk, és ha a ragadozó elúszott, nyugodt tempózással ússzunk ki a partra,
vagy vissza a hajóhoz. Végső esetben, ha a cápa agresszívan viselkedik, ököllel sújtsunk erőteljesen az orrára vagy a testére. A legfontosabb, hogy semmilyen körülmények között se essünk pánikba.
Annak, hogy cápatámadás érjen bennünket a Vörös-tengeren, matematikailag körülbelül annyi az esélye, mint hogy megnyerjük az ötös lottót. Tehát nyaraljunk önfeledten Egyiptomban!