Hatalmas falat talált a NASA műholdja a Naprendszer peremén
![napszél](https://cdn.origo.hu/2023/12/CRjxmVKbJSR9ewI6p-dy3gw52HbJmKIJ_20lM8S3V2w/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzE0NDMwYmJiOTZmNjQ3ZDY5ZWY1N2VlNTMxMTk0YmMw.webp)
A hidrogénfal a Naprendszerünk külső határán helyezkedik el. Ez az a hely, ahol a napszél által keltett buborék már nem elég erős ahhoz, hogy megállítsa a belső régióba nyomuló csillagközi anyagot, ami így ebben a térrészben gyűlik össze.
A jelenség miatt egy jól kivehető határfelület képződik:
az egyik térfélen a még elegendő erejű napszél fejti ki hatását, és tartja távol az intersztelláris matériát, a másik oldalon pedig a csillagközi anyag foglal helyet, ennek egy jelentős részét teszi ki a hidrogén.
A NASA szerint a Plutót 2015-ben meglátogató New Horizons űrszonda műszereinek sikerült „meglátniuk" ezt a határvonalat, egészen pontosan azt a plusz ultraibolya-sugárzást, amit az űrbéli fal kibocsát magából. Hasonló jelet fogott 1992-ben a két legmesszebbre jutó űreszköz, a Voyager-1 és -2 is.
E két utóbbi – még az 1970-es években felbocsátott – műhold még nem volt azonban eléggé fejlett ahhoz, hogy biztosan meg lehessen állapítani, a kutatóeszközök valóban a fal sugárzását észlelték-e.
A New Horizons Alice nevű műszere azonban már jóval érzékenyebb, így pontosabban be lehet határolni a lehetséges forrást.
Az eredményről a kutatók a Geophysical Research Letters című tudományos folyóiratban számoltak be.