A kanadai Calgary Egyetem és a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatói szerint STEVE nem tartalmazza azoknak a töltött részecskéknek a nyomait, amik a sarki fény keletkezéséhez hozzájárulnak.
A Földön akkor jelentkezik sarki fény, vagyis auróra, amikor a Napon napkitörések keletkeznek, és az ebből származó mágneses mező töltött részecskéinek egy része a mágneses pólusok körüli tartományban bejut a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a légkör atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.
A Geophysical Research Letters legfrissebb publikációja szerint a STEVE egyértelműen nem auróra, a cikk ugyanakkor nem tud választ adni arra, hogy mi is valójában a rejtélyes égi tünemény.
A fényjelenség már évtizedek óta ismert az amatőr megfigyelők előtt, a tudományos szakirodalom azonban csak 2018 elején kezdett foglalkozni vele, részben pont az önkéntesek lelkesedése miatt, akik a tudósok segítségére voltak az adatok gyűjtésében. Ők adták a Steve elnevezést is az égi szalagnak, amit aztán a kutatók is megtartottak, csak mozaikszóvá alakítottak (Strong Thermal Emission Velocity Enhancement, vagyis STEVE).
Az északi fényhez képest – amely széles és zöld, kék, illetve vöröses sávokban ragyog – a STEVE meglehetősen keskeny, olyan, mint egy égen húzódó lilás-fehér színű szalag. Az aurórával ellentétben fölfelé irányul, hossza pedig elérheti az 1000 kilométert is.
Más tulajdonságaiban ugyanakkor emlékeztet rokonára. Amikor az Európai Űrügynökség (ESA) műholdja keresztülrepült a képződményen, a műszerek gyorsan mozgó, forró gáz jelenlétét mutatták ki benne.
Nagyjából 300 kilométerrel a földfelszín felett a STEVE által érintett légköri rész 3000 Celsius-fokon izzott, és 500-szor gyorsabban mozgott, mint az atmoszféra környező gázai. A forró, száguldó gáz sávja körülbelül 25 kilométer széles volt.
STEVE 2018. március 28-i megjelenését már a földi és űrbéli kutatóeszközök is szorosan nyomon követték, az így kapott adatokat a most közzétett tanulmányban elemezték részletesebben.
A legújabb eredmények cáfolják azt a kutatást, ami még tavasszal jelent meg a Science Advances magazinban. Eszerint a fényszalagot nem a magnetoszférával kölcsönhatásba lépő, Napból érkező töltött részecskék teremtik meg, hanem valamilyen más, egyelőre ismeretlen tényező. Annyi biztos, hogy valamilyen ionoszférában lejátszódó folyamat hozhatja létre, ennek további feltérképezéséhez azonban további kutatásokra van szükség.
Forrás: Live Science