Az Európai Űrügynökség (ESA) közleménye szerint a felvételek, amelyek 2017-ben készültek a Szaturnusz nyári napfordulóját és az azt követő időszakot felölelő hét hónapban, „az eddigi legátfogóbb képet adják a Szaturnusz északi-sarki fényéről”.
A Földön akkor jelentkezik sarki fény, vagyis auróra, amikor a Napon napkitörések keletkeznek, és az ebből származó mágneses mező töltött részecskéinek egy része a mágneses pólusok körüli tartományban bejut a Föld légkörébe. Ezek a részecskék a légkör atomjaival ütköznek, ionizálják és gerjesztik azokat, a gerjesztett atomok pedig fénykisugárzással térnek vissza alapállapotukba.
Sarki fény a Földön az északi sarkkörtől északra, valamint a déli sarkkörtől délre látható. A Földdel ellentétben azonban a Szaturnusz légkörét döntően hidrogén alkotja, amely ultraibolya (UV) fényt termel, amikor interakcióba lép a napszélben lévő részecskékkel.
Ezt a fényt sem szabad szemmel, sem földi távcsővel nem lehet látni, csupán a Hubble-űrtávcsővel lehet lencsevégre kapni az űrből.
Az ESA szerint a felvételek új információkkal szolgálnak a Szaturnusz sarki fényeiről, például kiderült, hogy azok hajnalban és éjfél előtt a legfényesebbek.
A Földön és a Szaturnuszon kívül a Jupiteren, a Neptunuszon, az Uránuszon és Merkúron is megfigyeltek már sarki fényt.
Az eredményeket a Geophysical Research Letters című folyóiratban publikálták a kutatók.
(MTI)