A Queenslandi Egyetem munkatársaként dolgozó Bryan Fry szerint az Ausztráliában és Pápua Új-Guineában őshonos barna fakígyót a második világháború idején amerikai hadihajókon hurcolták be Guamra. A megszaporodott hüllők azóta a sziget több őshonos madárfaját is kipusztították, aminek nyomán ma már mindössze három madárfaj él a szigeten.
"A kígyók olyan mértékű károkat okoztak, hogy immár minden idők legpusztítóbb kártevői közé tartoznak" - jegyezte meg a professzor.
Fry szerint a kutatók kezdetben úgy vélték, hogy a barna fakígyó mérge, amely az emberre ugyan ártalmatlan, de a madarakra nézve százszor veszélyesebb, kizárólag erre a fajra jellemző, de kiderült, hogy ez korántsem így van. A Boiga nembe tartozó összes macskaszemű kígyó "ugyanilyen pusztítást végzett volna", és csupán a véletlen műve, hogy kizárólag ezen faj képviselőit hurcolták be annak idején Guamra.
A macskaszemű kígyók Afrikában fejlődtek ki, és villámsebességgel terjedtek el az indiai szubkontinensen, egészen Délkelet-Ázsiáig és Ausztráliáig. A kutatók szerint a kígyók speciális mérge a felelős a hüllők "robbanásszerű természetes terjeszkedéséért".
"Az elmúlt nyolcvan évben pedig, legalább is a barna fakígyó esetében, erre a biológiai előnyre még a légi közlekedés kialakulása is rásegített" - magyarázta Fry, aki a Journal of Molecular Evolution című folyóiratban publikálta az eredményeit.
A kutató szerint Guamról még mindig érkeznek amerikai katonai repülőgépek Hawaiira, és a kígyók továbbra is potyautasként utaznak a gépeken. "A hawaii repülőtereken rendszeresen elcsípik őket, ám ha ezek a közvetlen járatok nem szűnnek meg, akkor csupán idő kérdése, hogy a kígyók megtelepedjenek Hawaiin és kiirtsák a madarakat, ahogy Guamon is tették" - figyelmeztetett a szakember.
Fry szerint most, hogy többet tudnak a kígyó alapvető biológiájáról, segíthetnek kidolgozni egy olyan hatékony módszert, amellyel kezelni lehet a helyzetet, nem csupán a barna fakígyók, hanem más betolakodó fajok esetében is.