Hosszú ideje ismert, hogy a kutyák pontosan megértik, mit jelent, ha az ember rámutat valamire. Amikor az állat gazdája rámutat például egy eldobott labdára, botra, vagy éppen az élelem helyszínére, a kutya odamegy és felfedezi azt a helyet, amire a gazdi mutatott.
A legfrissebb etológiai kutatások azt igazolják, hogy az állatok igen gyorsan rájönnek, ha e gesztusok félrevezetőek.
Egy mostani tanulmány azt találta, hogy a kutyák pontosan felismerik a boldog vagy a mérges, illetve szomorú emberi arc közötti különbséget és még az olyan sajátos emberi érzelmet, mint a féltékenységet is megérzik.
A legújabb tudományos megfigyelések alapján úgy tűnik,
hogy azt is pontosan érzékelik, amikor egy személy megbízhatatlan.
Ha a kutya eldöntötte, hogy valaki nem megbízható, nem követi többé az általa adott utasításokat.
Az utóbbi két évtizedben elvégzett viselkedésbiológiai kutatások megerősítették, hogy a kutyák kifinomult szociális kognitív képességeket mutatnak az emberekkel kialakított kapcsolatuk során, és az emberi viselkedés jeleinek széles skáláját hasznosítják.
Számos úgynevezett tárgyválasztós feladatban tesztelték az ebek érzékenységét a humán kommunikatív gesztusokat illetően.
A kutyák többféle emberi gesztust képesek felhasználni arra, hogy megtalálják az elrejtett jutalmat,
így például a mutatás, a pillantás, a fejbólintás, vagy egyszerűen csak a bámulás alapján.
Úgy tűnik, hogy a „szőrös gyerekek" érzékenysége - ahogy a híres etológus, Csányi Vilmos emlegeti a kutyákat -, nagyon erős a humán kommunikatív jelekre, és még a félrevezető jeleiket is megpróbálják felhasználni.
A kutyák egymással és az emberekkel szemben is nagyon szociálisan viselkednek. Sok tanulmány számol be arról, hogy a kutyák rendkívül szenzitíven érzékelik az emberi érzelmeket.
A Kyoto University japán egyetem pszichológusa, Akiko Takaoka vezette kutatócsoport tanulmányában 34 kutyával és gazdájukkal végzett tesztek eredményét publikálta az Animal Cognition magazinban.
Először elmagyarázták a teszt folyamatát az állatok gazdáinak, még mielőtt azok aláírták volna a részvételi beleegyező nyilatkozatot, azonban elkerülendő a Clever Hans effektust, a tanulmány céljáról nem tájékoztatták őket.
Clever Hans, a matematikus ló
Clever Hans - vagyis az okos Hans - egy ló volt, akiről azt állította a gazdája, Wilhelm von Osten matematikatanár, hogy tud számolni és egyéb matematikai feladatokat is képes megoldani, a patája dobbantásával megmondva a helyes választ. Azonban 1907-ben Oscar Pfungst pszichológus megállapította és bebizonyította, hogy a ló csak gazdája testbeszédéből következteti ki a helyes választ.A gazdáknak a kísérlet alatt nem volt szabad mutató, vagy azzal összefüggő gesztusokat csinálni, továbbá sem a kutya, sem a gazdi nem figyelhette meg a megtévesztő magatartást, ekkor el kellett fordulniuk.
A kutyák figyelmesen követik az ember mutató gesztusait. A japán kutatók arra keresték a választ tanulmányukban,
hogy vajon a kutya automatikusan, reflexszerűen teszi-e meg ezt,
vagy pedig rugalmasan hozzáigazítja viselkedését az ember magatartásához attól függően, hogy egy megelőző esemény során az illető megbízhatónak bizonyult-e számára.
A tanulmányban 34 kutya (Canis familiaris) és a gazdáik vettek részt. A teszt három körből állt.
Az első körben a kísérletezők pontosan megmutatták, hogy hova rejtették el a az élelmet,
ami egy konténer volt. A második körben egy üres konténert mutattak meg nekik. A harmadik körben ugyanaz a kísérletező rámutatott arra a konténerre, amiben az élelem volt elrejtve, a harmadik körben pedig az "átvert" kutya már nem reagált az utasítására.
A kutatócsoport vezetője, Takaoka szerint a tesztek azt bizonyítják, hogy a kutyák képesek felhasználni a kísérletezőről szerzett tapasztalataikat ahhoz,
hogy eldöntsék, az illető vajon megbízható vezetőjük-e?
E három kör után egy új kísérletező megismételte az első kört, és a kutya érdeklődéssel követte őt.
Takaokát meglepte, hogy a kutyák milyen gyorsan képesek értékelni egy ember megbízhatóságát.
A professzor azt nyilatkozta, hogy a kutyák sokkal kifinomultabb szociális intelligenciával rendelkeznek, mintsem azt gondolták.
Ez az emberrel való hosszú együttélésük során szelektíven fejlődött ki.
Takaoka azt is elmondta, hogy a következő lépés a közeli rokonfajok vizsgálata lesz,
úgy mint a farkasoké, ami feltárná a háziasítás, a domesztikáció mély hatásait.
Dr. John Bradhaw a University of Bristol ember és állat kölcsönhatásával foglalkozó kutatója, aki a japán csoport tanulmányában nem vett részt, a BBC-nek elmondta, hogy
a kutyák szeretik, ha dolgok előre jelezhetők,
és amint az események rendszertelenné válnak életükben, alternatív megoldásokat fognak keresni.
Ha rendszeresen nem tudják mi fog történni, stresszessé, agresszívvá, vagy éppen ijedőssé válhatnak.
Az állataikkal következetlen tulajdonosok kutyáinál gyakran kialakulnak a viselkedési rendellenességek. A kísérlet utolsó, harmadik szakasza pedig azt támasztja alá, hogy a kutyák rajonganak az új dolgokért, csaknem információfüggők, tehát ezért is bíznak meg az új kísérletezőben.
Victoria Standent, egy kutyatartót, nem lepte meg a kutatás eredménye. Border collie kutyája - amit a legokosabb kutyafajtának tartanak -, sétáláskor leül az útkereszteződés egy pontjára és vár, hogy lássa, merre menjenek. Victoriának meg kell mutatnia, melyik irányba menjenek tovább.
Amikor megmutatja ezt, a kutya először megtekinti az utat, majd visszanéz a gazdira, hogy ellenőrizze, rendben van-e, hogy fusson. Dr. Bradshaw elmondta, hogy a kutyák nagyon érzékenyek az emberi viselkedésre, de kevés az előítéletük.
Mindig a jelenben élnek, nem pedig elvont módon a múltban,
és az emberrel szemben nem terveznek a jövőre sem. Amikor a kutya egy új helyzettel találkozik, arra fog reagálni, amit aktuálisan észlel, nem pedig a dolog lehetséges jövőbeli következményéről.
Dr. Brian Hare antropológus professzor és pszichológus, a Dognition kutyákkal foglalkozó, és a kutyák intelligenciáját, képességeit kutató társaság egyik alapítója, valamint tudományos főmunkatársa elmondta, hogy
a kutya nem esztelenül hallgat a gazdájára, hanem értékelik a tőlünk kapott információt,
részben azon az alapon, hogy mennyire megbízható az utasítás ahhoz, hogy segítse őket aktuális céljaik megvalósításában.