Brit, kínai és ausztrál kutatócsoportok közreműködésével elkészült az ópiumtermő máknövény genomszekvenciája.
A mák teljes DNS-ének ismerete segít felderíteni annak részleteit, miként fejlődött ki az evolúció során az a sajátos génkészlet, amely a létfontosságú gyógyszerek előállításához használt gyógyhatású vegyületek bioszintézisét végzi.
A mák genomjának beható tanulmányozása lehetővé teszi majd a növény terméshozamának növelését és ellenálló képességének javítását, ami biztosítja az emberiség számára a ma ismert leghatékonyabb fájdalomcsillapítók folyamatos, megbízható és olcsó utánpótlását.
A brit Yorki Egyetem és a Wellcome Trust Sanger Institute, valamint több nemzetközi partner hozzájárulásával megvalósított projekt felderítette a noszkapin nevű köhögéscsillapító, valamint a morfin és a kodein szintéziséért felelős genetikai útvonal evolúciós történetét, melyben egy génfúziós esemény és a növény teljes genomjának megkettőződése is szerepel. „A biokémikusok évtizedek óta szerették volna tudni, hogyan tette a növényeket az evolúció a Föld kémiailag legváltozatosabb vegyületforrásaivá. Tanulmányunkban a csúcstechnológiás »genomkirakósdinak« köszönhetően kiderítettük, miként zajlott ez az ópiumtermő máknövény esetében” – nyilatkozta Ian Graham, a Science folyóiratban megjelent közlemény egyik vezető szerzője és a Yorki Egyetem biológia tanszékének új mezőgazdasági termékek fejlesztéséért felelős professzora.
Graham hozzátette:
Ez a kutatás ugyanakkor alapot teremt azoknak a molekuláris növénynemesítési eszközöknek a kifejlesztéséhez, amelyek révén nemcsak a fejlett, de a fejlődő világ országaiban is biztosíthatjuk a fájdalomcsillapításban és palliatív kezelésben használt leghatékonyabb szerek olcsó és megbízható ellátását.
A noszkapin, kodein, morfin és hasonló vegyületek szintetikus biológiai előállítása fejlesztés alatt áll. E módszerekben a növényi géneket mikrobiális rendszerekbe, például élesztősejtekbe illesztik, s azokat nagy kapacitású fermentorokban növesztve próbálják meg elérni a célvegyületek ipari léptékű termelését. Ám pillanatnyilag még messze a máknövényből való kinyerés a legolcsóbb opció, így egyelőre a mák a forgalomban lévő gyógyszerek kizárólagos forrása.
A 2.7 gigabázis méretű, 11 kromoszómára elosztott mákgenom nagy pontosságú térképét a Yorki Egyetem és a Sanger Institute kutatói a Xi'an Jiaotong Egyetem és a Sanghaji Óceán Egyetem (Kína), valamint a Sun Pharmaceutical Industries (Ausztrália) munkatársaival együtt illesztették össze.
Ennek során a kutatók egy nagy, 15 génből álló klasztert azonosítottak, amely két különböző bioszintetikus útvonal enzimeit kódolja.
Ezek az enzimatikus útvonalak felelősek egyfelől a noszkapin szintéziséért, másfelől a kodein és a morfin előanyagának előállításáért.
Nem megy ritkaságszámba, hogy a növények evolúciójuk során a teljes genetikai anyagukat megkettőzik. Egy ilyen eseményt követően a növények valamennyi testi sejtje kétszer annyi kromoszómát hordoz, mint annak előtte, s bár a kettőződés révén előálló kromoszómák eleinte azonosak egymással, génszekvenciáik idővel fokozatosan eltávolodnak.
Így a genomduplikációs események nagy szabadságot adnak az evolúció számára, hogy a megkettőződött géneket eltérő irányba terelje, s így eltérő célokra alkalmazza.
Ez a megnövekedett flexibilitás tette lehetővé, hogy a növények – amelyek köztudomásúan nem tudnak elfutni ellenségeik elől, nem sétálhatnak oda szexuális partnereikhez, és az állati értelemben vett immunrendszerrel sem rendelkeznek – rafinált vegyi arzenált fejlesszenek ki a kártékony mikrobák és a növényevők elriasztására, ugyanakkor a hasznos beporzók, például a méhek odavonzására.
A genom-összeillesztés folyamán azonosították a tudósok azokat az ősi géneket is, amelyek összeolvadásával – fúziójával – létrejött a máknövény egyik jellegzetes enzime, a STORR. Ez a kétfunkciós enzim katalizálja a morfin és kodein bioszintézise felé vezető első jelentős biokémiai átalakulást.
A génfúzió még azelőtt történt, hogy a teljesgenom-duplikáció mintegy 7.8 millió évvel ezelőtt – tehát evolúciós időskálán nézve viszonylag a közelmúltban – bekövetkezett volna.
A Science-cikk másik vezető szerzője, Kai Ye professzor a Xi'an Jiaotong Egyetemről elmondta: „A növényi genomokra jellemző magas fokú repetitivitás és az utóbbi 100 millió év összefonódó evolúciós eseményei megnehezítették számunkra az elemzést. Ezért több egymást kiegészítő csúcstechnológiás genomszekvenáló módszert kombináltunk a kifinomult matematikai modellezéssel és elemzéssel, hogy fényt derítsünk az ópiumtermő mák genomjának evolúciós történetére. Rendkívül izgalmas, ahogy különböző szerkezeti átrendeződések – kettőződések, génátkeverési és -összeolvadási események – sorozatának eredményeképp két különböző bioszintetikus útvonal elemei ugyanarra a genomi régióra csoportosultak, ami lehetővé tette az újszerű anyagcseretermékek összehangolt termelését.”
A közlemény megosztott első szerzője, Zemin Ning a Sanger Insitute-tól kiemelte: „A különböző szekvenálási technológiák kombinációja kulcsfontosságú volt a máknövény genomjának nagy felbontású feltérképezéséhez. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy ebben az emberéhez hasonló méretű genomban az ismétlődő elemek aránya 70.9 százalékot tesz ki.”