A földtörténet legnagyobb kihalási katasztrófájában, 251,9 millió évvel ezelőtt a perm időszak végén a tengeri fajok több mint 96 százaléka, a szárazföldi fajok pedig legkevesebb 70 százaléka pusztult el.
A kutatók a Geological Society of America Bulletin folyóiratban szerdán publikált tanulmányukban azt állítják, hogy sikerült meghatározni a kihalás időtartamát:
mintegy 31 ezer év alatt zajlott le ez a súlyos kataklizma
- ismertette a Phys.Org tudományos portál.
A kutatók nem találtak a kihaláshoz vezető geológiai bizonyítékot,
és annak sem találták nyomát, hogy a világóceán hőmérsékletében nagy változás történt volna,
illetve hogy drámai módon változott volna a légkör szén-dioxid-tartalma. Geológiai szempontból egy pillanat alatt zajlott le az óceáni és a szárazföldi élővilág fajainak tömeges kihalása.
"Biztosan állíthatjuk, hogy nem volt kezdeti impulzusa a tömeges kihalás bekövetkeztének" - jelentette ki Jahandar Ramezani, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatója.
Az élénk tengeri ökoszisztéma kitartott a perm korszak végéig, aztán bumm - az élet eltűnt"
- fűzte hozzá a tudós.
Tanulmányunk legfontosabb következtetése,
hogy a kihalásnak nincs semmiféle korai jele.
Geológiailag minden nagyon gyorsan történt" - fűzte hozzá Ramezani, a tanulmány társszerzője.
Ramezani a tanulmány elkészítésében a MIT geológiaprofesszorával, Samuel Bowringgal, a Kínai Tudományos Akadémia tudósaival, a Nemzeti Múzeum Természettudományi Múzeumának szakembereivel és a Calgary-i Egyetem tudósaival dolgozott együtt.
A tudósokat több mint két évtizede foglalkoztatja a kérdés, hogy pontosan mikor következett be a tömeges kihalás,
mivel úgy vélték, annak precíz meghatározása rávilágíthat a lehetséges okokra is. A kérdés megoldásához korábban Kína keleti részén a Mejsan körzetben jó állapotban fennmaradt fosszíliákban gazdag kőzetrétegeket kutatták.
A Mejsan-körzet azonban a perm időszak végén mélyvízi terület volt, és a kihalás időszakából mindössze 30 centiméter vastag réteget találtak. A kutatók szerint elképzelhető, hogy ebben a bizonyos óceáni környezetben egyes korszakokban nem képződött üledék, ezért ezekben az üledékhézagokban nem maradt fenn sem az élet, sem pedig a környezet egykori állapotáról semmiféle bizonyíték.
A nemzetközi kutatócsoport közvetlenül a kihalás időszaka előtt képződött mintegy 27 méter vastag talajréteget vizsgálta korszerű technikai módszerekkel a tanulmányhoz, a dél-kínai Penglaitan szekcióban.
Az alapos vizsgálatok eredménye alapján a perm korszak végén bekövetkezett kihalás 252 millió évvel ezelőtt vette kezdetét és mindössze 31 ezer évig tartott.
A kihaláshoz egy népszerű korábbi hipotézis szerint a szibériai trappbazalt- vulkanizmus vezetett,
amely több mint 4 millió köbkilométernyi lávát lövellt ki.
A kitörések miatt olyan óriási mennyiségű kén- és szén-dioxid került a légkörbe, hogy az üvegházhatás miatt drasztikus gyorsasággal felmelegedett az atmoszféra, és elsavasodtak az óceánok.
Ám a Penglaitan rétegsor adatai szerint miközben a perm időszak utolsó 400 ezer évében nagyon megnőtt a globális vulkáni aktivitás, abban a 30 ezer évben, amiben a tömeges kihalás történt,
nem találták jelentős változást az óceánok hőmérsékletében, sem pedig a légkör karbontartalmában.
"Mondhatjuk, hogy kiterjedt vulkáni aktivitás volt a kihalás előtt és után, ami jelenthetett valamiféle környezeti stresszt és ökológiai instabilitást. De a globális ökológiai összeomlás hirtelen következett be, és ennek nem látjuk az okait a rétegekben" - magyarázta Ramezani.
A tudós hangsúlyozta, a tanulmány elveti azokat az elméleteket, melyek szerint a tömeges kihalást fokozatos környezeti változás okozta. "Úgy tűnik, hirtelen jött csapás lehetett az oka, próbáljuk megfejteni, hogy ez mit jelent, és pontosan mi okozta" - fűzte hozzá.
(Forrás: MTI, Phys.Org )