Az alfajok számának pontos meghatározása a kihalás szélén álló tigrisfaj megőrzése miatt fontos, mivel jelenleg körülbelül négyezer egyed él a világon. A ragadozó történelmi életterének nagysága az ázsiai kontinensen hét százalékra szűkült.
A Current Biology című folyóiratban közzétett tanulmány szerint a bengáli, az amuri, a dél-kínai, a szumátrai, az indonéz és a maláj tigris alkotja a hat alfajt. A hagyományos rendszertan korábban nyolc tigrisalfajt ismert, közülük hármat már kihaltként tartanak számon. 2004-ben tett javaslatot egy kilencedik alfajra, a malájira (Panthera tigris jacksoni) a Pekingi Egyetem genetikusa, Luo Su-csin vezette kutatócsoport, mondván az jelentősen különbözik az indonéz tigristől. A Luo vezetésével készült új kutatás most genetikailag is megerősítette a maláji alfaj létezését.
2015-ben kutatók egy újabb rendszertani javaslattal álltak elő, amely szerint csupán két alfaj létezik, a kontinentális ázsiai és az indonéz szigetvilági.
A tanulmány szerint a tigrisalfajok tisztán elkülönülő jellegzetességekkel bírnak:
például az amuri tigris nagytestű és világos narancs színű bundája van, míg a szumátrai kisebb és bundája sötétebb színű, sűrűn csíkozott.
„A tigrisek nem egyformák. Az Oroszországban élők evolúciós szempontból elkülönülnek az Indiában élőktől. Még a maláj és az indonéz tigrisek is különbözőek” – mondta Luo.
A fosszilis bizonyítékok szerint a tigrisek mintegy két-három millió éves múltra tekintenek vissza.
A genetikai bizonyítékok felfedték, hogy az összes ma élő tigris mintegy 100 ezer évvel ez előttről származik
- magyarázta Luo, aki 15 éve foglakozik a tigrisek rendszertanával.
Ez az első tanulmány, amely genetikai szemszögből felfedi a tigrisek természetrajzát. Szilárd, genetikai alapú bizonyítékokat tár elő ennek az állatfajnak az eredetéről és evolúciójáról
- tette hozzá a kutató.
(MTI/Xinhua/AFP)