Teljesen értelmetlennek tűnik Szulejmán mohácsi győzelme

II. Mehmed Konstantinápoly bevétele után egészen a Dunáig terjesztette ki az oszmán Birodalom határát

A Mohács melletti síkon II. Lajos magyar király valamint Szulejmán oszmán szultán hadai között 1526. augusztus 29-én lezajlott ütközet az egyik legnagyobb nemzeti tragédiaként maradt fenn az utókor emlékezetében. A mohácsi csatavesztéshez szokás kötni a középkori Magyar Királyság végét, valamint az ezt követő, és az ország sorsát több évszázadra meghatározó romlást is. Pedig Mohács után még tizenöt évig szabad volt a töröktől az ország. Mohácsról és következményeiről könyvtárnyi értekezés született az elmúlt másfél évszázadban, ám azt a kérdést, hogy mi is lehetett Szulejmán valódi célja az 1526-os hadjárattal, még nem nagyon vizsgálták.

Tönkreverte a magyar király seregét, majd kivonult az országból

Augusztus végén jelentették be, hogy az a kutatócsoport, amely a közelmúltban Szigetváron Pap Norbert és Fodor Pál professzorok vezetésével megtalálta Szulejmán síremlékét, és a szultáni türbe körül létesített oszmánkori település romjait, az ott alkalmazott új multidiszciplináris kutatási módszerrel elkezdte a mohácsi csatatér átfogó feltárását is.

II. Lajos király holttestét megtalálják a mohácsi csata után (Székely Bertalan festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Ez az új, és a szigetvári ásatásokhoz hasonlóan nagy szenzációkkal kecsegtető projekt, valamint a mohácsi csata közeledő 500. évfordulója

ismét a figyelem középpontjába állítja a közel fél évezrede lezajlott történelemformáló ütközet körüli kérdéseket.

Ezek közül az egyik legérdekesebb és eddig részleteiben nem kellő súllyal vizsgált kérdés, hogy az 1520. szeptember 30-án trónra lépett oszmán uralkodó, Szulejmán, valójában milyen céllal vonult hadba a Magyar Királyság ellen 1526 áprilisában.

I. (Kanúni) Szulejmán oszmán szultán, és az iszlám kalifája Forrás: Wikimedia Commons

Sőt, e kérdést tovább árnyalhatjuk, hogy egyáltalán volt-e a szultánnak jól kitapintható határozott célja az ország ellen vezetett 1526-os hadjáratával.

Az erre adandó lehetséges válaszokhoz „in medias res" fel kell idéznünk az elmúlt másfél évszázadban felkutatott források, köztük Szulejmán hadinaplójának bejegyzései alapján a csatát megelőző és az azt követő néhány fontos eseményt, illetve ezek kronológiáját.

Szulejmán szultán a mohácsi csatában. A szultán az egykorú leírások szerint egy magaslatról irányította a csatát (Egykorú török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

Ezek közt akad egy közismert, ám nem különösebb súllyal értékelt dátum, illetve tény: 1526. október 18-án az oszmán had, miután a szultán két hetet időzött Budán, illetve a török sereg portyázói végigpusztították a Dunántúlt, elhagyta az országot.

Oszmán harcosok. Szulejmán Habsburg-ellenes törekvéseinek lett volna része a Magyar Királysággal tervezett vitatott hátterű szövetség Forrás: Tumbrl

A Drávától északra egyetlen török helyőrség, sőt egyetlen oszmán harcos sem marad az országban,

hogy a törökök számára fényes győzelemmel végződött mohácsi ütközet után biztosítsa a hódítást, az érett gyümölcsként a szultán ölébe hullott magyar területeket.

A mohácsi csata után Szulejmán kivonult az országból Forrás: hu.wikipedia.org

Az, hogy a Porta számára komoly költségekkel, és tegyük hozzá, a győzelem ellenére is rendkívül súlyos veszteségekkel járó expedíciós-hadjárat után az oszmán hadak egyszerűen kivonultak az ország területéről, számos olyan kérdést vet fel, amire még nem született egzakt válasz.

Új és erős ideológiai töltést kap az európai török hódítás

1512-ben I. Szelim lépett az Oszmán Birodalom trónjára. Szelim – az őt követő Szulejmán apja - felújította az előző évszázad nagy hódítója, II. Mehmed expanziós külpolitikáját, ám figyelmét nem a Balkán és Európa, hanem a Közel-Kelet felé fordította.

I. (Yavuz) Szelim oszmán szultán,és az első török kalifa Forrás: Mod DB

Rövid, mindössze nyolc évig tartó uralkodása alatt hatalmasra növelte a birodalom területét.

1514-ben hadjáratot indított a rivális iszlám hatalom, Perzsia ellen, és 1514-ben döntő vereséget mért a szafavida I. Iszmail perzsa sah seregére, megszerezve ezzel az ország területeinek jelentős részét.

Szelim legyőzte I. Iszmail perzsa sahot, és megszállta Mezopotámiát is Forrás: Wikimedia Commons

Szelim meghódította Kurdisztánt, Azerbajdzsán leigázásával pedig a Kaszpi-tengerig tolta ki a birodalom keleti határait.

Szelim elsősorban a Közel-Keleten és Észak-Afrikában terjeszkedett Forrás: Pinterest

1516-ban Szíria került sorra, amelynek elfoglalása után a szultán hadai megszállták Palesztinát,

majd betörtek az Arab-félszigetre, oszmán fennhatóság alá vonva az iszlám két szent városát, Mekkát és Medinát.

I. Szelim 1517-ben Kairó közelében megsemmisítő vereséget mért az egyiptomi mameluk szultán seregére, kiterjesztve ezzel Észak-Afrikára is az Oszmán Birodalom fennhatóságát.

Török fennhatóság alá került a két legszentebb arábiai város, Mekka és Medina is Forrás: AFP/Mahmud Hams

Az 1517-es héliopoliszi győzelem más szempontból is fordulópontnak számít az oszmán ház történetében.

Az egyiptomi hadjárat után Szelim ugyanis magával vitte Isztambulba a Kairóban élő utolsó Abbászida kalifát, Mohamed próféta leszármazottját, az idős Al-Mukattirt, akit sikerült „rábeszélnie", hogy tegye meg utódjává és mondjon le javára a kalifa címről.

Az 1512-ben trónra lépett I. (Yavuz) Szelim rövid uralkodása alatt elfoglalta Szíriát, Mezopotámiát és Perzsia egy részét, megszállta az Arab-félszigetet, és meghódította Egyiptomot is. 1517-ben a szultáni rang mellett magára ruháztatta az iszlám kalifája címet is Forrás: Wikimedia Commons

A valószínűleg nem teljesen önkéntes lemondás eredményeként Szelim és utódai a muszlim világ legfőbb világi és vallási vezetőjévé váltak,

ami az európai történetírásban kevéssé a súlyának megfelelően értékelt körülmény.

Szelim magával vitte Isztambulba az utolsó Abbászida kalifát, akit saját javára lemondatott a kalifa címről Forrás: Wikimedia Commons

A kalifa, mint a „próféta helyettese" által a nem muszlimok ellen meghirdetett hadjáratok ugyanis

kivétel nélkül dzsihádnak, azaz szent háborúnak számítottak,

ami új és rendkívül erős ideológiai töltést adott az Oszmán Birodalom 16. és 17. századi európai hódító hadjárataihoz.

Ismét a "tévelygő hitetlenek" elleni szent háború kerül a középpontba

Szelim ahhoz, hogy a közel-keleti hódításait bebiztosítsa, 1511-ben ismét megújította az elődje, II. Bajezid oszmán szultán, valamint Hunyadi Mátyás magyar király között 1483-ban létrejött és többször meghosszabbított megnemtámadási szerződést II. Ulászló magyar királlyal.

II. Bajezid szultán, akit tulajdon fia, Szelim taszította le a trónról Forrás: Pinterest

Szelim 1520 szeptemberében meghalt, akit fia, Szulejmán követett a birodalom élén.

A 26 évesen trónra lépett új oszmán uralkodó azonnal felülvizsgálta apja külpolitikáját. Szelimnek a muszlim szultánságok ellen vezetett hódító hadjáratai – az „eretnek" síita perzsákat leszámítva – már korábban kiváltották az ulemma, az iszlám hittudósok testületének rosszallását, akik nem tartották helyénvalónak, hogy az oszmán kalifa saját hittestvéreivel háborúskodjon.

II. Ulászló portréja 1509-ből. Szelim és Ulászló többször is meghosszabbították a békét Forrás: Wikimedia Commons

Szulejmán, aki 1526. szeptember 30-án már nem csak a törökök szultánjaként, hanem mint az iszlám kalifája foglalta el a trónt, osztotta az ulemma aggályait.

Ezért elsősorban vallási-ideológiai okokból, de természetesen politikai megfontolások miatt is

ismét a „tévelygő hitetlenek" elleni szent háborút állította külpolitikája középpontjába.

Szulejmán trónra lépése után Európa felé fordult Forrás: Wikimedia Commons

Szulejmán Európa legerősebb fejedelme, V. Károly német-római császár, illetve a Habsburg-ház hatalmának megtörését tette meg legfőbb külpolitikai céljának.

Az 1520-as években a Habsburg-birodalom elleni dzsihádhoz kifejezetten kedvezőnek látszottak a feltételek.

V. Károly német-római császár és spanyol király Forrás: Wikimedia Commons

Az 1517-től kibontakozó reformáció, különösen azt követően, hogy 1521-ben a pápa kiátkozta Luther Mártont, mélyen megosztotta a Német-Római Birodalom fejedelemségeit.

V. Károly gondjait csak fokozta az 1524-ben kirobbant német parasztfelkelés,

az itáliai háború, valamint I. Ferenc francia király Habsburg-ellenes törekvései.

I. Ferenc francia király Forrás: Wikimedia Commons

Szulejmán, és gyerekkori bizalmas barátja, az európai politikában kitűnően eligazodó Pargali Ibrahim nagyvezír egyaránt úgy látták,

hogy az ausztriai tartomány, illetve Bécs elfoglalása lehetne a legmegfelelőbb lépés a Habsburg-hatalom megtépázásához.

Az Oszmán Birodalom északi határai és Ausztria között azonban ott állt a Magyar Királyság.

Vajon mi utal a szulejmáni ajánlatokra?

A hazai történetírásban mind a mai napig vitatott az úgynevezett szulejmáni ajánlatok kérdése, azaz, hogy a Porta még a mohácsi csata előtt tett-e diplomáciai ajánlatot a Magyar Királysággal megkötendő szövetségre. Ami tény, hogy egyelőre még nem kerültek elő olyan korabeli történelmi források, amelyek ezt írásos formában is dokumentálnák.

Pargali Ibrahim pasa, az Oszmán Birodalom nagyvezíre, és Szulejmán bizalmas barátja illetve sógora kitűnően eligazodott az európai nagypolitikában (Sebald Beham fametszete 1530-ból) Forrás: Wikimedia Commons

A szulejmáni ajánlatok hipotézise egyébként a neves magyar hadtörténésztől, Perjés Gézától származik. Perjés szerint az Oszmán Birodalom azért hódította meg olyan lassan az országot, és Szulejmán is csak azért nem használta ki a mohácsi síkon aratott fényes török győzelmet,

mert eredendően nem állt szándékában a Magyar Királyság katonai annektálása.

A Mohácsi csata egyik döntő mozzanata Than Mór festményén Forrás: hu.wikipedia.org

Az eseménytörténeti háttér alapján Perjés Géza két szulejmáni ajánlatot valószínűsít, amelyek közül az első dátumát 1521-re, a másodikét pedig 1524-re teszi.

A történész ezt a hipotézisét a Porta néhány Mohács előtti diplomáciai lépésével, illetve a szintén általa felállított akció-rádiusz elmélettel támasztja alá.

Ami történelmi tény, hogy Szulejmán trónra lépése után Bécs elfoglalását tette egyik elsődleges katonai prioritásává.

Szulejmán szultán kézjegye, az úgynevezett tugra Forrás: Wikimedia Commons

Az akció-rádiusz elmélet a kor török mozgósítási szokásaiból, és az oszmán hadak vonulási sebességéből kiindulva megvonja azt a földrajzi határt, ahová az oszmán sereg tavasz és ősz, a hadműveletek lefolytatására alkalmas időszak között eljuthat úgy,

hogy a hadműveleti terv szerinti csatát, vagy ütközeteket meg is vívhassa.

Vonuló janicsárok Forrás: Origo

A kor katonai logisztikája viszont egyszerűen nem tette volna lehetővé Bécs bevételét akként, hogy az ezt célzó hadjárat alatt a szultáni seregek még a Magyar Királyság hadaival is megütközzenek.

Budai tömlöcbe kerül a szultáni követ

Szulejmán már közvetlenül a trónra lépése után,

1520 decemberében küldöttséget menesztett II. Lajos királyhoz Budára, Berham csausz vezetésével.

Sajnos, nem maradtak fenn (illetve még nem kerültek elő) olyan írásos dokumentumok, amelyekből pontosan rekonstruálni lehetne, hogy miről is tárgyalt az 1521 januárjában Budára megérkezett szultáni követség, erre nézve csak közvetett forrásaink vannak.

II. Lajos királyt gúzsba kötötte a Habsburg-rokonság Forrás: Wikimedia Commons

Ezek közül Sir Richard Wingfield és Tomasso Spinelli, VIII. Henrik angol király követeinek Thomas Wolsey kancellár részére címzett, 1521-ből származó jelentései a legfontosabbak,

amelyben mindketten azt írják, hogy a törökök követeket küldtek Budára a „béke meghosszabbítására".

VIII. Henrik angol király követei jelentésükben azt írták, hogy a török meg akarja hosszabbítani a békét Forrás: Wikimedia Common/Thyssen-Bornemisza Museum/Hans Holbein The Younger

Azt, hogy Szulejmán az apja, I. Szelim fegyverszüneti megállapodásainak meghosszabbítására tett ajánlatot a magyar királynak, VIII. Henrik követeinek feljegyzésén kívül

az 1521-es nürnbergi birodalmi gyűlésen felszólaló Frangepán Bernát is megerősíti.

A mohácsi csata egy 16. századi török miniatúrán Forrás: Wikimedia Commons

A békeszerződés nem sokkal korábbi, 1519. március 28-án - már II. Lajos uralkodása idején történt - meghosszabbítására figyelemmel,

Szulejmánt valószínűleg teljesen váratlanul érte, hogy Berham csauszot és kíséretét Budán bebörtönözték.

Ez a rendkívül barátságtalan diplomáciai lépés meglehetős egyértelműséggel azt jelezte a Portának, hogy II. Lajos nem óhajtja meghosszabbítani a békét.

II. Lajos király csak a saját kezébe haraphatott

Erre volt visszavezethető, hogy 1521 tavaszán Szulejmán a Magyar Királyság ellen vezette első hadjáratát, és ami nem sikerült elődjének, II. Mehmednek 1456-ban, azt most ő teljesítette be Nándorfehérvár elfoglalásával.

II. (Fatih ) Mehmed szultán portréja. Ami 1456-ban nem sikerült II. Mehmednek, Szulejmán beteljesítette 1521-ben Forrás: Wikimedia Commons

A törökök sikeres délvidéki hadjáratának, Nándorfehérvár elvesztésének riadóként kellett volna hatnia.

Az 1521-es török hadjárat után II. Lajos udvara előtt két lehetséges opció állt: vagy megszervezi a várható újabb török offenzíva elleni védekezést, vagy pedig felülbírálva az 1521-es döntést, szövetséget köt a szultánnal.

II. Lajos király egy évvel a mohácsi csata előtt Tiziano által festett portréja Forrás: Wikimedia Commons

Ami az első opciót illeti, az 1520-as évek elejére jelentősen meggyengült Magyar Királyság

már nem lett volna képes önerőből megvédeni magát

a kor egyik legnagyobb és legerősebb hadseregével szemben. II. Lajos keze azonban a második opció, a szövetség kérdésében is erősen meg volt kötve.

A 16. század elején az oszmán had volt a kor egyik legerősebb hadserege Forrás: About History

Amíg a közel-keleti és észak-afrikai hódításokkal elfoglalt Szelim „csak" fegyvernyugvást illetve békét kért,

addig Szulejmán a béke feltételeként már a török had Bécshez való átengedését követelhette.

II. Lajos önmagában a rokoni kapcsolatai miatt sem tehetett eleget ennek az óhajnak.

Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye. Lajos már csak a rokoni kapcsolatai miatt sem köthetett paktumot Szulejmánnal Forrás: Wikimedia Commons

Felesége, Mária királyné ugyanis a kor leghatalmasabb európai uralkodója, V. Károly német-római császár, valamint Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg leánytestvére volt, azaz II. Lajos Szulejmánnal szövetségre lépve a saját családjával került volna szembe.

II. Lajos portréja 1515-ből Forrás: Wikimedia Commons

A fiatal magyar király ezért az első opciót, az ellenállást választotta,

amihez viszont nem kapta meg a megfelelő hazai és külföldi támogatást.

Szulejmán elhatározza, hogy tisztára söpri a Bécs felé vezető utat

Az 1521 és 1526 közötti eseménytörténet is azt a verziót erősíti, hogy Szulejmán nem tett le a budai udvarral való szövetség kicsikarásának tervéről, amelyet 1525 után viszont már nem diplomáciai úton, hanem fegyveres erővel akart kikényszeríteni.

A Magyar Királyság a 16. század elején saját erejéből már képtelen lett volna feltartóztatni az oszmán terjeszkedést Forrás: Wikimedia Commons

A mohácsi csata, és mindaz, ami utána történt, ugyanis csak ezzel a magyarázattal nyerhet mélyebb értelmet.

Hogy miért éppen 1526 lett az ország Dráván túli területeit először érintő török hadjárat éve, az a megelőző évek európai eseményeire, így különösen az 1525. február 24-i paviai csatára, pontosabban annak diplomáciai következményeire volt visszavezethető.

I. Ferenc foglyul esik a paviai csatában Forrás: Wikimedia Commons

A paviai csatában V. Károly legyőzte legfőbb európai riválisát, I. Ferenc francia királyt, aki megszégyenítő módon a német-római császár fogságába esett. A király anyja, az átmenetileg a régensi jogokat gyakorló

Savoyai Lujza a csatavesztés után rögtön a Portához fordult segítségért.

Savoyai Lujza Szulejmántól kért segítséget a paviai csatavesztés után Forrás: Origo

A szintén Habsburg-ellenes terveket szövögető Szulejmánnak kapóra jött a francia udvar segélykérése,

mert így kedvező pozícióból tudta nyélbe ütni a francia-török szövetséget, ami – tegyük hozzá – hogy ezután még csaknem háromszáz évig ki is tartott.

I. Ferenc francia király és Szulejmán korabeli portréiból készített képmontázs. A francia udvar a Portával kötött szövetséget, és az oszmán haderővel együtt harcolt a Habsburgok ellen Forrás: Origo

Ez a diplomáciai siker és a német-római császárt lefoglaló európai problémák érlelték meg azt az elhatározást Szulejmánban,

hogy tisztára söpri a Bécs felé vezető utat, és hadjáratot indít Magyarország ellen.

Az 1526. augusztus 29-én a Mohács melletti síkon lezajlott összecsapásban a jelentős létszámhátrányban lévő, 24 ezer fősre becsült keresztény had megsemmisítő vereséget szenvedett el a szultán seregétől, és maga a király, II. Lajos is odaveszett.

A mohácsi csata Székely Bertalan festményén Forrás: Wikimedia Commons

A megrendítő vereség miatt nyitva állt a Budára vezető út Szulejmán előtt.

A vereség és a király halálának hírére Mária királyné valamint az udvar, továbbá a polgárok többsége is elmenekült Budáról, ami így érett gyümölcsként és egyetlen kardcsapás nélkül hullott a padisah ölébe.

II. Lajos király halála Dorfmeister istván festményén Forrás: Wikimedia Commons

A szultán azonban két hetes budai tartózkodás, valamint a török könnyűlovasok, az akindzsik dunántúli portyázása után felkerekedett, és október 18-án elhagyta az országot anélkül, hogy helyőrséget, vagy akár csak egyetlen török katonát hagyott volna hátra, a hódítás biztosítására.

Ez a történelmi tény - összhangban Perjés Géza elméletével - pedig csak azzal magyarázható,

hogy a szultán ekkor még nem az ország annektálását, hanem szövetségbe, hűbéri függésbe kényszerítését akarta elérni.

Ezt a szándékát közvetett módon az is alátámasztja, hogy Mohács után alig két évvel később, 1528. január 27-én a székesfehérvári országgyűlésen 1526 novemberében királlyá választott Szapolyai Jánossal megkötötte azt a szerződést,

amit a legnagyobb valószínűséggel már II. Lajossal is szeretett volna megkötni.

Szapolyai János magyar király Forrás: Wikipedia

A mohácsi csata és Buda 1541. augusztus 29-én történt végleges megszállása között eltelt 15 év "türelmi idő" is a szulejmáni ajánlatok létét valószínűsíti.