Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
A detektált fantom (tudományos, ám kissé bonyolult és száraz katalógusjele szerint FIRST J141918.9+394036) tulajdonképpen egy extrém módon fénylő forrás rádiójel-kibocsátása volt, amely valamikor a 90-es években „született meg”, és egészen 25 éven keresztül létezett. A rádióforrás rendkívüli fényessége alapján Law úgy véli, hogy egy masszív, nagy tömegű csillag pusztulásának utófényét tudták elcsípni. A robbanás elképesztő erejű gamma-kitörést (GRB-t) produkált, ami viszont a legtöbb földi megfigyelő számára észrevétlen maradt.
Ilyen jellegű gamma-kitöréseket csak masszív, 50 naptömeget meghaladó csillagok képesek produkálni
– nyilatkozta az Origónak Law. A felfedezés azért is különleges, mert egy olyan kitörésre utaló egyértelmű bizonyítékot találtak, amit a hagyományos, gamma-sugarakat kereső teleszkópok nem voltak képesek megfigyelni.
„A gamma-kitörést egy rádióteleszkóppal (Very Large Array - a szerk.) sikerült meglelni. Normál esetben a gamma-kitörések összeomló csillagokból érkező, elképzelhetetlenül nagy, közel fénysebességgel haladó, gamma-sugarakból álló fénynyalábok. Ezeket csak akkor lehet megtalálni, ha pontosan a Föld felé tartanak, máskülönben szem elől tévesztjük őket” – magyarázta Law. –
Az általunk megfigyelt kitörés pont egy másik, bolygónkat elkerülő irányba haladt, de a jelenség olyan lökéshullámot produkált a csillagnál és környezetében, hogy ennek jelét detektálni tudtuk. Ez az első alkalom, hogy egy gamma-kitörést a lökéshullámok rádiótávcsöves obszervációjával tudtunk megtalálni.
A hasonló gamma-kitöréseknek sajátos szaknevük van, „árváknak” keresztelték el őket a kutatók. „Az árva gamma-kitörés jelen esetben arra utal, hogy csak a lökéshullámot láttuk, a gammasugár-emissziót nem. A kibocsátott sugarak bolygónkat elkerülő úton haladtak, vagyis a lökéshullámok nélkül egészen biztosan nem találtuk volna meg a robbanást” – mondta Law.
Az előbb említett okok miatt a NASA Fermi gammasugár-űrtávcsöve – durva becslések alapján – csak 100-ból 1 kitörés felfedezésére képes, a többi rejtve marad;
hacsak szemfüles szakemberek nem kapják el a kozmikus esemény keltette lökéshullámokat, amiknek az utófénye akár évtizedekig is fennmarad. Szerencsés körülmények között tehát bőven van idő kutatni őket.
Law és kollégáinak publikációja számos érdekességet elárult a FIRST J141918.9+394036 otthonát jelentő galaxisáról.
A gamma-kitörés forrása egy tőlünk nagyjából 280 millió fényévre lévő galaxisban volt. Ez első hallásra nagy távolságnak tűnik, mégis, a többi GRB-hez képest viszonylag közel van. A gamma-kitörések általában ennél akár több mint 10-szer távolabbi csillagvárosokból származnak
– mondta Law.
A rádióforrás az eltelt évtizedek során annyira elhalványult, hogy az égboltfelmérések már nem képesek kimutatni, de nagyobb rádióteleszkópokkal egyelőre még megfigyelhető.
Law szerint a következő cél világos mindenki előtt.
Szeretnénk még több >>árvát<< találni, egyrészt azért, hogy megértsük, mennyire könnyű vagy nehéz feladat a detektálásuk, másrészt szeretnénk világos képet kapni arról, miként formálódnak a gamma-kitörések. Még izgalmasabb annak a lehetősége, hogy a GRB egy halott csillagmaradványt, például egy igencsak sűrű neutroncsillagot hagyott hátra. Ha tényleg ez történt, akkor az eddigiektől eltérő módon is tanulmányozhatjuk a neutroncsillagot, jobban megértve keletkezésének hátterét
– vázolta fel a jövő kutatási irányát Law.
Az eredményeket az Astrophysical Journal Letters című csillagászati szakfolyóiratban közölték.
