Az apró, alig egy centiméteres ujjcsonttöredékeket a lengyelországi Ciemna-barlangban találták. Eredetileg állatcsontoknak gondolták őket, de kiderült, hogy egy 5-7 év körüli neandervölgyi gyerekhez tartoztak. A koruk mintegy 115 000 éves. Bár a kutatók nem tudtak a vizsgálatokhoz elég DNS-t kinyerni a maradványokból, ennek ellenére biztosak az állításukban.
A kutatók parányi lyukakat vettek észre a csontokon, ami szerintük arra utal, hogy a maradványok áthaladtak egy nagy madár emésztőrendszerén.
„Ez az első ilyen jégkorszakból származó maradvány” – mondta a kutatások vezetője, Pawel Valde-Nowak, a krakkói Jagelló Egyetem professzora.
Mondhatjuk tehát, hogy egy hatalmas szárnyas levadászta és felfalta az ártatlan gyereket? A kutatók ezt nem állítják biztosra. Noha az elméletük szerint a madár megtámadhatta a gyereket, és megehette egyes részeit, de az is elképzelhető, hogy a gyerek holttestére akadt rá, és abból lakmározott.
Annak gondolata, hogy egy ragadozó madár gyerekekre csapjon le, elég valószínűtlennek tűnhet, de ma is léteznek olyan félelmetes ragadozók – például az óriás rétisas (Haliaeetus pelagicus) –, amelyek elég erősek, hogy akár gyerekméretű zsákmánnyal is végezhessenek. Szerencsére nem esznek gyerekeket.
Noha az évek során számtalan történet röppent fel, hogy nagy ragadozó madarak – elsősorban sasok – elragadtak csecsemőket, egynek a hitelességét sem sikerült bebizonyítani. A pár éve a YouTube-on keringő videóról (ahol egy sas kap fel egy csecsemőt) is bebizonyosodott, hogy hamisítvány.
Az őseinknek viszont valóban meggyűlhetett a bajuk a sasokkal, mert találtak olyan Australopithecus koponyamaradványokat, amelyeken egyértelműen madárcsőr okozta sérülések voltak láthatók.
A mostani tanulmány a Journal of Paleolithic Archaeology folyóiratban jelenik meg a közeljövőben.