Anna Göldi 1734. októberében született a svájci St. Gallen kantonbeli Sennwaldban. A szegény parasztcsalád gyermeke édesapja halálával mindenét elveszítette, ezért édesanyja kivette az iskolából, és eladta szolgálónak egy módosabb családhoz.
Szerencsétlenségére Anna beleszeretett egy asztalos inasba, akinek azonban esze ágában sem volt feleségül venni a várandós, szerelmes lányt.
A férfi elhagyta, így Anna kénytelen volt egyedül, nehéz körülmények között megszülni a gyermekét. Az újszülött azonban másnap reggelre életét vesztette, és ezzel megpecsételődött a lány sorsa.
A főtérre hurcolták és nyilvánosan megalázták, majd hat év fogságra ítélték, amit szülei házában kellett letöltenie.
Miután azonban családjának valamennyi tagja elhunyt, Anna egy rokonhoz került a következő három évre, ahonnan megszökött, és újra cselédsorba kényszerült a Glarus kantonban található Mollisban.
A szegény szolgálóval a ház ura kezdett viszonyt, és ismét teherbe esett, de ezt a babáját is elveszítette. Az eset pedig több mint gyanús lett a 18. század akkori felfogása szerint.
Anna gyermeke ismételt elvesztése után kétségbeesett és megszökött a Zwicki családtól. Strasbourgba indult, ám útközben meggondolta magát. Úgy döntött, hogy mégis Svájcban marad és a kanton központjában, Glarusban kapott munkát.
Anna negyvenkét évesen Johann Jakob Tschudi házában kezdett cselédként dolgozni. A város erős, gazdag és tiszteletreméltó orvosa, bírája és természettudósa feleségével és öt gyermekével élt egy takaros kis házban. A gyerekek nagy figyelmet igényeltek, és néha igen bosszantóan viselkedtek. Ráadásul a háziúr is legyeskedni kezdett Anna körül.
Egy nap aztán két kislány, Annamaria és Susanna gombostűket talált a tejes csészéjükben és a kenyerükben. A család azonnal Annát vádolta azzal, hogy ő tette azokat oda, hiszen a cselédek közül ő felelt az ételek készítéséért.
A tanácsházára citálták, ahol azonban hiába bizonygatta ártatlanságát. Kirúgták az állásából és menekülni kényszerült.
Miután Anna távozott Tschudi doktor házából, az egyik kislány, Annamaria nagyon beteg lett.
Ekkor Glarusban már szinte mindenki azt rebesgette, hogy bizonyára természetfölötti eszközöket használt a gyermek megmérgezéséhez.
Anna ekkor már kétségbeesetten menekült, hiszen pontosan tudta, hogy mi vár azokra a nőkre, akiket boszorkánysággal vádolnak.
A lehetőségei szerint megváltoztatta külsejét és álnéven kezdett el dolgozni, miközben egyre messzebb és messzebb menekült.
Vérdíjat vetettek ki a fejére, és nem adták fel a keresését. Csak két év múlva, hosszas kutatás után bukkantak a nyomára Degersheimben.
1782. február 21-én hurcolták vissza Glarusba, ahol azonnal börtönbe vetették.
A városban addigra már mindenki tökéletesen biztos volt abban, hogy a Tschudi család gyermekét Anna Göldi mérgezte meg, miközben furcsa módon abban is hittek, hogy ha természetfeletti képességekkel bír, akkor bizonyára meg is tudja gyógyítani őt.
Annát kínzással fenyegették, és a kis Annamaria ágyához vitték. Az asszony jelenlétében a gyermek csodával határos módon elkezdett jobban lenni, majd meggyógyult.
A kislány szerencséje azonban Anna szerencsétlenségét is jelentette: ezzel „bizonyossá" vált, hogy a nő kapcsolatban áll a szellemi világgal, és megpecsételte a saját sorsát.
A következő hetekre Anna visszakerült a börtönbe, és folyamatosan kínozták. Ennek hatására végül
bevallotta, hogy megállapodást kötött az ördöggel azért, hogy bosszút álljon Annamarián a múltbéli bánásmódért.
Ezt a mondatot a nő kínzói gondosan feljegyezték, mint a legfontosabb bizonyítékot. 1782 júniusában nyilvánosan is elítélték, és a város főterén lefejezték.
Anna megpróbáltatásai és kivégzése azonban hatalmas felháborodást váltott ki Svájcban és az ország határain túl is.
A nem Glarus kantonból származó nőt a helyi bíróság ugyanis nem vonhatta volna felelősségre, a később nyilvánosságra került aktájában pedig kerülték a boszorkány és a boszorkányság szavakat is. A pontos vád méregkeverés volt ellene, de erről bírái mélyen hallgattak.
A kutatók azóta is Anna Göldi tragikus kivégzésének valódi okait keresik. Arra jutottak, hogy
Anna vesztét nagy valószínűséggel szerelmi kapcsolata okozhatta, amelyet az illusztris Jakob Tschudival tartott fenn.
A Tschudi család viszont szerette volna elkerülni a nyilvános szégyent, ezért ügyes kis összeesküvést terveztek, amely végén megszabadultak Annától.
2007-ben Walter Hauser svájci újságíró elkezdte áttanulmányozni a per addig ismeretlen forrásanyagát, majd könyvet írt az ártatlanul kivégzett asszonyról Justizmord an Anna Göldi címen. Közben kérvényezte Anna rehabilitációját is, amit azonban elutasított mind a glarusi parlament, mind a helyi egyháztanács.
Egy év múlva azonban rejtélyes okokból meggondolták magukat, és Glarus tisztviselői 2008 augusztusában, halála után 226 évvel felmentették Anna Göldit, nevét törölték, és az ügyet az „igazságszolgáltatás meghiúsulásának" nyilvánították.
Az asszony történetét a közelmúltban megnyílt Anna Göldi Múzeum meséli el.
Emlékezetét őrzi egy 2007-ben létrehozott alapítvány, az Anna Göldi Stiftung is, amely segítséget nyújt a társadalom peremén állóknak, a kisebbségeknek és a zsarnokság áldozatainak. Kétévente gazdára talál az Anna Göldi-díj is: az elismerést olyan személy kaphatja, aki kiállt az emberi jogokért vagy a nők jogai mellett.