Valóban csak az agyunk tíz százalékát használjuk?

A hollywoodi mozikkal ellentétben kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan használjuk a teljes agykapacitásunkat

A közelmúltban felröppent híresztelések szerint nem több, csak az agyunk tíz százalékát használjuk rendszeresen, és a fennmaradó, kilencven százalékot csak bizonyos technikákkal lehet felébreszteni. Fantázia vagy részigazság, amit a hollywoodi filmek és a motivátorok mutatnak? Annyi bizonyos, hogy kemény munkával hathatósan növelhetjük agyunk teljesítményét.

Azonnal megtanulhatunk egy idegen nyelven beszélni?

A csodabogár című, 1996-os filmben George Malley autószerelő (akit John Travolta alakít) képes megjósolni a földrengéseket, és rövid tanulás után, azonnal beszélni egy idegen nyelven. A 2014-ben bemutatott Lucy francia sci-fi akciófilmben a főszereplő - akit Scarlett Johansson alakít -, különleges agyi képességeinek köszönhetően szuperhatalmú harcművészeti mesterré válik.

A Csúcshatás című filmben egy sikertelen író életét fenekestül felforgatja egy szupertitkos "intelligens gyógyszer". Segítségével teljes agykapacitását kihasználja, és önmaga tökéletes verziójává válik. Forrás: wikipédia

És ott van még 2011-ből a Csúcshatás című mozi is amelyben Bradley Cooper egy csodaszernek hála, az agyának teljes kapacitását ki tudja használni 18-24 órán keresztül.

Ezek a fantáziadús filmek nem véletlenül váltak igen kedvelté a nagyközönség körében.

Egy nem reprezentatív, Amerikában végzett felmérés során a megkérdezettek 65 százaléka egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „az emberek naponta csak az agyuk 10 százalékát használják". A fiktív világgal szemben azonban az az igazság, hogy

kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan használjuk a teljes agykapacitásunkat.

Fontos szerephez jut a természetes szelekció

Hogy honnan tudhatjuk ezt? Egyrészt onnan, hogy ha csak az agyunk 10 százalékára lenne szükségünk, akkor az agyi sérülések többségének nem lenne észrevehető következménye, miután a károsodás az agy olyan részeit is érhetné, amelyeket nem is használunk.

A hollywoodi mozikkal ellentétben kisebb-nagyobb megszakításokkal, de folyamatosan használjuk a teljes agykapacitásunkat Forrás: pexels.com

Azt is tudjuk, hogy a természetes szelekció visszatartja a nem használt anatómiai struktúrák kialakulását.

Az ősemberek, akik csak a fizikai erőforrásaikra hagyatkozhattak,

miközben az agyuknak csak igen csekély részét használták, sokkal inkább azoknak az értékes erőforrásoknak szentelték a figyelmüket, amelyek a túléléshez és a szaporodáshoz voltak szükségesek.

Az erősebb immunrendszer és izmok akkoriban sokkal hasznosabbnak bizonyultak, mint a „tétlen szövetekkel teli fej".

Valós időben térképezték fel az agyi aktivitást

Ezt a logikai következtetést a kutatók szilárd bizonyítékokkal támasztották alá. Az olyan modern képalkotó technikák, mint például a pozitronemissziós tomográfia (PET) és a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) lehetővé teszik az orvosok és kutatók számára, hogy az agyi aktivitást a „valós időben" térképezzék fel.

A kapott adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a nagyagy területeit – jóval több mint 10 százalékát – különféle tevékenységekhez használjuk.

Ebbe beletartoznak az olyan, látszólag egyszerű feladatok, mint például a pihenés vagy egy bonyolultabb kép értelmezése, de az olvasás vagy matematikai összefüggések megértése is.

olvasás, agykapacitás, tanulás Forrás: pexels.com

Közben a kutatók még keresik az agynak azt a területét, amely egyszerűen „nem tesz semmit".

A mítoszt azt „önsegítő ipar" is felhasználta

A kérdés már csak az, hogy miért is hittük el akár egyetlen percre is, hogy az agyunk kilencven százaléka haszontalan? Ezt a mítoszt gyakran hozzák összefüggésbe a 19. századi pszichológus, William James nevével, aki megszellőztette, hogy a vizsgálatai alapján úgy látja: agyunk legtöbb mentális potenciálja kihasználatlanul marad.

A gondolat, miszerint nem sikerül kihasználnunk az agyunk teljes kapacitását, azóta is a motivációs guruk, spirituális könyvek egyik legkedvesebb témája Forrás: pexels.com

A szakember azonban soha sem határozott meg százalékos arányt.

A koncepció azonban nagy valószínűséggel az amerikai „önsegítő iparból" származik.

A felvetés ugyanis legelőször 1936-ban jelent meg Dale Carnegie egyik legtöbb példányban eladott könyvének, a "Hogyan szerezzünk barátokat, hogyan bánjunk az emberekkel" (How to Win Friends and Influence People) előszavában. Ez a gondolat, miszerint nem sikerül kihasználnunk az agyunk teljes kapacitását, azóta is a motivációs guruk, spirituális könyvek és a hollywoodi forgatókönyvek egyik legkedvesebb témája.

Kemény munkával változtathatunk

A rossz hír így hát azoknak szól, akik kifejezetten azt a módszert keresik, hogy hogyan válhatnak egyik napról a másikra tanulás nélkül zsenivé .

Agyunk teljesítményét javíthatjuk, ha megtanulunk valamilyen hangszeren játszani. Forrás: pexels.com

A jó hír viszont az, hogy a kemény munka ezen a területen is működik:

agyunk teljesítményét rendszeres edzéssel, mentális kihívásokkal képesek vagyunk fejleszteni.

Képességeink többek között akkor javulhatnak, ha például megtanulunk valamilyen hangszeren játszani, számtani feladatokat oldunk meg, rejtvényt fejtünk, vagy regényeket olvasunk.