A kisbaba nevetése a szülők mámoros pillanata, ami a legzordabb szíveket is megolvasztja.
Egy új kutatás most erre fókuszálva kereste a felhőtlen kacagás hátterét, írja a ScienceDaily.
Eredményeiket Disa Sauter professzor, az Amszterdami Egyetem pszichológusa ismertette az Amerikai Hangtani Társaság találkozóján, a kanadai Victoriában. A szakember három munkatársával – Mariska Kret pszichológussal, Dianne Venneker PHD-hallgatóval, valamint Bronwen Evans londoni fonetikussal – összesen negyvennégy, 3-16 hónapos csecsemő nevetését tanulmányozta felvételekről.
Ezeket olyan videókból vágták össze, amelyekben a kisbabákat játék közben rögzítették. A felvételeket ezután kezdték el elemezni: a vizsgálatot összesen 102 pszichológiát hallgató egyetemista végezte, akik arra figyeltek, hogy mikor és hogyan nevetnek a babák ki- és belégzés közben.
Sauter és munkatársai a vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a kisbabák sokkal gyakrabban nevetnek a csimpánzokhoz hasonlóan, tehát a ki- és belégzés során egyaránt.
Azt is megfigyelték, hogy minél idősebb a gyermek, a nevetése annál inkább a kilégzésen alapult, a felnőttekhez hasonlóan.
A felnőttek csak ritkán nevetnek úgy, hogy közben belélegeznek, és ez nagyban különbözik a csecsemők és a csimpánzok nevetésétől
– mondta Sauter, aki rámutatott arra is, hogy ez az átmenet nem kapcsolódik a fejlődési szakaszokhoz. – Az eddigi eredményeink arra utalnak, hogy ez a különbség nem fokozatos, hanem inkább egy hirtelen váltás eredménye.”
Hozzátette azonnal azt is, hogy a következtetéseik olyan hallgatók megítélésén alapulnak, akik nem a téma szakértői.
Jelenleg ezért újra ellenőrzik a kapott eredményeket, és megpróbálják a „nevetés részleteit” kielemezni.
Disa Sauter professzor hangsúlyozta azt is, hogy a jelenségre egyelőre nem találtak minden szempontból elfogadható magyarázatot.
Mindez talán a hangképzés eredménye, amely akkor fejlődött ki, amikor megtanultunk beszélni
– mondja a kutató.
Jelenleg azt is vizsgálják, hogy van-e összefüggés a belélegzés és a kilégzés során „keletkező” nevetés és az életkor változása között.
A nevetés a csecsemőknél és a fiatalabb babáknál (az emberszabású főemlősökhöz hasonlóan) gyakran egy fizikai játék, mondjuk a csiklandozás eredménye. Az idősebbeknél azonban a nevetés már más forrásból, mondjuk egy társadalmi interakciókból is eredhet.
Szeretnénk megvizsgálni azt is, hogy a megállapításaink megállják-e a helyüket a kiejtésre vonatkoztatva
– összegezte eredményeiket Sauter. – Végső soron ez a kutatás bepillantást nyújthat a fejlődési rendellenességekkel küzdő gyermekek beszédképzésének részleteibe és az érzelmek nonverbális kifejezésének rejtelmeibe.”