Fajmentő programmal segítik a vadmacskákat

Csehországból valószínűleg már teljesen kihalt az európai vadmacska

Természetvédők megpróbálják megfordítani a vadmacskák funkcionális kihalását. Egy helyre, a Skót Felföldre gyűjtienék össze az Európa-szerte befogott és fogságban élő állatokat, ahol igyekeznek fenntartani a "tiszta vérvonalat".

A tiszta DNS-re törekednek

Egyre kevesebb a vadon élő, tiszta vadmacska, és annál több az úgynevezett vadmacska-házimacska hibrid. Nem véletlen, hogy egy nagyobb termetű cirmos házimacskát messziről könnyű összekeverni a vadmacskával.

A Skócia Királyi Zoológiai Társasága most összesen 276 skót vadmacska genetikai mintáján végzett teszteket,

és azt találták, hogy azok már olyan mértékben összekapcsolódtak a házimacskákkal, hogy a vadmacskák faja lassan funkcionálisan a kihalás szélére sodródott.

Csehországból valószínűleg már teljesen kihalt az európai vadmacska Forrás: flickr.com

A tendenciát még meg lehet fordítani, ha tiszta vérvonalú vadmacskákat szaporítunk a jövőben

– hangsúlyozzák a kutatást vezető ökológusok. – Úgy tervezzük, hogy ezeket az állatokat ezután elengednénk a Skót Felföld izolált és érintetlen részén és reméljük, hogy "tiszta DNS-sel" tudják majd újra megtölteni az ott élő vadmacskákat.

A vadmacska alfajai (egy 2007-es DNS-vizsgálatokon alapuló tanulmány szerint)

Kínai hegyimacska (Felis silvestris bieti) – Kína
Felis silvestris cafra – Dél-Afrika
Házi macska (Felis silvestris catus) – világszerte elterjedt
Felis silvestris lybica – Észak-Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia nyugati része
Ázsiai vadmacska (Felis silvestris ornata) – Pakisztán, India, Közép-Ázsia
Európai vadmacska (Felis silvestris silvestris) – Európa, Anatólia

A javaslatot már szeptemberben megvitatták a vadmacskák megmentésén dolgozó természetvédelmi szervezetek és létrehoztak egy, a kormány által finanszírozott, a faj védelmére megbízott ernyőszervezetet.

Több kihalás szélére sodródott fajt mentenek meg

A kidolgozott javaslat egy új, fogságban tartott állatokat érintő, tenyésztési és szabadon bocsátási program létrehozására irányult

– mondta Sir John Lister-Kaye, a programot koordináló természettudós. – A szervezet ezúttal azokra a vadon befogott és fogságban élő vadmacskákra koncentrál, amelyek genetikailag úgymond tisztábbak.

Az európai vadmacska jellemzően ott fordul elő, ahol kevés az ember Forrás: flickr.com

A kutatók most újabb javaslatokat dolgoznak ki a Skót Felföld újonnan létrehozott tenyésztési központjában, amely Aviemore közelében, egy természetvédelmi megőrzés alatt álló parkban fekszik.

Itt él többek között az Egyesült Királyság egyetlen jegesmedvéje, néhány szibériai tigris és egy eurázsiai farkasfalka is.

Minden érintett egyetértett abban, hogy csupán akkor tudjuk megóvni ezeket a kihalás szélére sodródott fajokat, ha fogságban tenyésztjük őket és vigyázunk rájuk

– tette hozzá Lister-Kaye. – A programban elsőként a skót vadmacskák vérvonalát tisztítanánk meg, majd a faj megmentésén munkálkodnánk Európa más részein is.

Még a megfelelő engedélyekre várnak

A programhoz elindításához még a skót nemzeti örökségvédelmi hivatal, a Scottish Natural Heritage, az őshonos vadvilág védelméért felelős kormányhivatal és a skót miniszterek jóváhagyása, finanszírozása és engedélyezése szükséges. A házimacskát a vadmacska afrikai alfajából háziasították, becslések szerint 9-10 ezer évvel ezelőtt. A háziasítás célja az volt, hogy megvédjék a terményt a rágcsálóktól.

Ilyen furcsa hibridek születhetnek Forrás: commons.wikimedia.org

A házimacska genetikailag nagyon közel áll a vadmacskához, ezért hibridizálódhatnak, ami az egész elterjedési területén problémát jelent, különösen Európában.

A legrosszabb helyzet Skóciában alakult ki, ahol a becslések szerint a vadon élő macskák 88 százaléka hibrid vagy elvadult házimacska. Hasonló, eredményes transzlokációs stratégiát alkalmaztak a norvég hódok védelmében is 2009-ben, amelyet a Scottish Wildlife Trust és a skót kormány támogatott és finanszírozott.

A projekt során a skandináv területről eltűnőben lévő állatfaj populációját "élesztették újra" a délnyugat-skóciai Argyllban.

A kutatók terveikről a Journal of Evolutionary Applications-ben publikált tanulmányukban számoltak be.