A havasi cincér az év rovara

A havasi cincér ritka, védett faj

Az online szavazást a havasi cincér óriási fölénnyel, 5680 szavazattal nyerte. A második magyar tarsza 1669, a harmadik kis Apolló-lepke 1322 voksot gyűjtött be.

A közösségi jelentőségű fajok között nyert

2019-re is három rovarfaj közül lehetett választani: a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok, amely az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat jelöli.

A következő évben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit

– a kis Apolló-lepkét, a magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre, olvasható a Magyar Természettudományi Múzeum blogján.

Összetéveszthetelen más fajokkal

Aki már látott havasi cincért, aligha téveszti össze más hazai bogárfajjal, hangsúlyozzák a szakemberek. A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 centiméter. A hím csápja jóval (majdnem kétszer) hosszabb a testénél, a nőstény csápja alig hosszabb. A híme feje és rágói is nagyobbak.

A havasi cincér köznapi neve a különböző nyelvekben

A havasi cincér tudományos (latin) neve második szavának (a faji jelzőnek) jelentése „alpesi", „havasi". Ez a jelentés a legtöbb nyelv esetében tükörfordításként megjelenik a köznapi névben is, noha nem igazán fedi a valóságot. A katalán és az olasz megnevezés viszont a bükkre (a havasi cincér legfontosabb tápnövényére) utal. A spanyol és a portugál az állat latin nevét használja köznapi névként.

Kültakarójának alapszíne fekete, de mindenütt nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják.

A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez.

A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem.

A havasi cincér ritka, védett faj Forrás: commons.wikimedia.org

Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.

A havasokban pont nem él meg

A havasi cincér neve megtévesztő, ugyanis a havasokban, alpesi helyeken pont nem található meg.

A rovar Európa déli részén (a Kantábriai-hegységtől a Kaukázusig és az Urál déli részéig), illetve Törökországban él.

A havasi cincér élőhelye

A havasi cincér a nagyon sűrű, zárt erdőket kerüli; mivel fejlődéséhez legalább részben napsütötte, aránylag szabadon álló – cserjékkel és kisebb fákkal nem körbenőtt – elhalt fák kellenek, inkább ritkás, nyíltabb állományokban, lékekben, utak és tisztások szélén fordul elő. Előnyben részesíti a minél nagyobb átmérőjű, és a legközelebbi hasonló állományoktól 300 méternél nem távolabbra álló törzseket.

Európában a következő országokból ismert: Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Fehéroroszország, Franciaország, Horvátország, Görögország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Németország déli része, Olaszország, Oroszország európai tájainak déli és középső részei, Románia, Spanyolország, Svájc, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna, Törökország.

Sok helyen gyakori Magyarországon is

Magyarországon a havasi cincér a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben honos, és sok helyen gyakori. Megtalálható a Dunántúli-dombság egyes magasabb részein is, írja a Természettudományi Múzeum.

Egyetlen alföldi adata a Dráva mellékéről, Barcsról származik, ahol 2018-ban figyelték meg.

A Dunától keletre, az Alföldön csak faáruval behurcolt egyedeket figyeltek meg városi környezetben; erdőben tenyésző síksági populációról nincs ismeretünk.