Tudta-e, nemcsak Párizs, hanem Canossa is megért egy misét?

Henrik vezeklőcsuhát öltve, legközelebbi híveivel Canossa várkastélyához gyalogolt

Az ismert szólás-mondás szerint Kanosszát járni annyit tesz, mint megalázkodva bocsánatot kérni. A töredelmes bocsánatkérésre utaló kifejezés eredete a korai középkor egyik legélesebb küzdelmére, a Nagy Károly megkoronázása után kiteljesedő, és a 11. század végén, illetve a 12. század elején kicsúcsosodó invesztitúraharcra, a világi vagy az egyházi hatalom primátusáért folytatott háborúskodásra vezethető vissza.

Háború a császárság és a Vatikán között, Isten kegyelméből

800 karácsonyán a római anyaszentegyház feje, III. (Szent) Leó pápa császárrá koronázta a Karoling-dinasztiából származó Nagy Károlyt.

III. Leó császárrá koronázza Nagy Károlyt Forrás: Wikimedia Commons

A Római Birodalom bukása óta nem látott hatalommal rendelkező uralkodó beiktatása után szinte azonnal szárba szöktek azok az ellentétek,

amiből hosszú évszázadokig tartó, egyre elkeseredettebb küzdelem bontakozott ki

a világi hatalom és a Vatikán között, az invesztitúra, azaz a püspökök kinevezési joga miatt.

Nagy Károly szobra a Müstair-i templomban Forrás: Wikimedia Commons

Nagy Károly, mint keresztény császár, a saját hatalmát közvetlenül Istentől, „Dei gratia", azaz az isteni kegyelemből származtatta, és ezért saját magának tartotta fenn a püspökök kinevezési jogát.

A pápa viszont magát tekintette a legfőbb hatalomnak, mivel ő koronázta császárrá Károlyt.

I. (Nagy) Károly Albrecht Dürer festményén Forrás: Wikimedia Commons

Ez az ekkor elkezdődött konfliktus a későbbi századokban is fennmaradt, nem egyszer igen heves vitát gerjesztve a Vatikán és világi hatalom között.

A történelembe csak invesztitúra háborúként bevonult küzdelem a 11. század második felében tetőzött.

VII. Gergely pápa egyszer és mindenkorra le akarta zárni a német-római császárok, valamint a Vatikán között a püspökök kinevezése körül évszázadok óta dúló háborúskodást.

VII. Gergely portréja a salernói San Matteo katedrálisban Forrás: Flickr

Az egyházfő 1075-ben kiadott „Dictatus papae" című enciklikájában kinyilvánította, hogy mivel a katolikus anyaszentegyház isteni alapítású, ezért Róma püspökének is egyetemes a hatalma, azaz a pápát illeti meg a püspökök kinevezésének és felmentésének kizárólagos joga.

VII. Gergely 1075-ben kiadott enciklikájában kizárólagos pápai joggá tette az invesztitúrát, a püspökök kinevezésének és felmentésének jogát Forrás: Flickr

Az enciklika kiadásának az volt a közvetlen előzménye, hogy IV. Henrik német-római császár a pápa belegyezése nélkül nevezte ki Milánó új érsekét,

ráadásul egy olyan személyt, akit korábban II. Sándor pápa kiátkozott az egyházból.

Az, hogy VII. Gergely enciklikája tulajdonképpen semmisnek nyilvánította a milánói érsek kinevezését, tudni lehetett, hogy casus bellit jelent Henrik számára.

Henrik fütyül a pápára, Krisztus földi helytartója pedig kiátkoz

Nem is kellett sokat várni, mert alighogy kihirdették az enciklikát, IV. Henrik szinte azonnal írásban tiltakozott a Vatikánnál a „Dictatus papae" ellen. Henrik kijelentette, hogy megvonja támogatását VII. Gergelytől, egyben új pápa megválasztását követelte a bíborosi kollégiumtól.

IV. Henrik német-római császár (középkori miniatúra) Forrás: Pinterest

VII. Gergely azonban felvette a kesztyűt Henrik arrogáns és a pápa tekintélyét súlyosan sértő akciójával szemben.

Miközben Henrik igyekezett megerősíteni a birodalmon belüli hatalmát, és új püspököket iktatott be, VII. Gergely az 1076-os, úgynevezett böjti zsinaton bullájával kiközösítette IV. Henriket, deklarálva, hogy a császári trón megüresedett.

A Szent Német-római Birodalom címere Forrás: Pinterest

A pápa bullájában mindenkit felmentett a Henriknek tett esküje alól,

megtiltotta, hogy bárki szolgálja őt, és hogy bárki Itáliában, illetve a Német-Római Birodalomban uralkodónak tekintse. VII. Gergely kitűnő diplomáciai érzékkel időzítette a kiközösítés bejelentését, ugyanis a bulla kihirdetésekor IV. Henriknek éppen komoly gondjai akadtak a vele szemben lázadozó főurakkal.

VII. Gergely háborúskodáshoz vezető Dictatus papae című enciklikájának eredeti példánya, a Vatikáni Levéltárban Forrás: Wikimedia Commons

Nem véletlen, hogy Henrik ellenfelei kitörő örömmel üdvözölték a császár kiközösítését bejelentő pápai bullát,

amelynek nyomában ki is tört a polgárháború. A Henrik-ellenes pártnak soha nem jöhetett volna jobbkor a pápa kiközösítése, mert így a császár elleni fegyverkezésnek vallási színezetet adhattak.

A pápai kiközösítés Henrik hatalmának elvesztésével és a polgárháború kitörésével fenyegetett Forrás: A History of Italy

Henrik a vele szemben kibontakozó fegyveres puccs veszélye miatt nehéz helyzetbe került, kénytelen volt visszavonulni,

hogy időt nyerjen egy kellően erős hadsereg felállításához

és hatalma megszilárdításához, ám a körülmények a császár ellen dolgoztak.

Taktikailag zseniális szőrcsuhás vezeklés

Ahhoz hogy időt nyerjen és kifogja a szelet ellenfelei vitorlájából, Henrik nagy levegőt véve elhatározta, hogy bűnbocsánatot kér a pápától.

Ez taktikailag ugyanolyan zseniális húzásnak bizonyult, mint a kiátkozás időzítése VII. Gergely részéről.

Henrik elsősorban taktikai megfontolásból határozta el a pápa előtti vezeklést Forrás: Flickr

A pápa, Krisztus földi helytartójaként egyszerűen nem tehette meg ugyanis, hogy ne adjon feloldozást egy, a bűnét megbánó és ezért vezekelni hajlandó hívőnek, akár pór, akár császár az illető.

IV. Henrik elsősorban időt akart nyerni, hogy kellően erős hadsereget toborozhasson (a kép illusztráció) Forrás: History of Tuscany

Ha viszont Henrik megkapja a feloldozást, akkor a bulla automatikusan érvényét veszti,

és a császár ismét a pápa által elismert legitim uralkodónak számít, ami politikailag rendkívül megerősítheti az ellenfeleivel szemben.

Henrik csak nyerhetett a vezeklésével Forrás: Pinterest

Politikai értelemben tehát IV. Henrik nagyon sokat nyerhetett a vezekléssel, ezért is vállalta - ha nem is könnyű szívvel - a pápa előtti megalázkodást.

Nemcsak Párizs, hanem Canossa is megért egy misét

Henrik a legbizalmasabb híveivel együtt gyalog, vezeklőcsuhában és böjtölve ment az észak-itáliai Canossa várkastélyához, hogy az ott tartózkodó VII. Gergely bűnbocsánatát kérje. Az uralkodó kerek három napig állt hajadonfőtt a behavazott várkapu előtt, a fagyos hidegben.

Henrik vezeklőcsuhát öltve, legközelebbi híveivel Canossa várkastélyához gyalogolt Forrás: Pinterest

A népszerű történelmi legenda szerint a császár mezítláb, és csak szőrcsuhát öltve viselte el a téli hideg jelentette megpróbáltatásokat,

ám a történetnek ez a része nem igaz.

Henrik ugyanis a meleg királyi öltözet fölé vette fel a vezeklőcsuhát, és a fagy ellen csizmát viselt a lábán.

Az uralkodó három napig állt hajadonfőtt a behavazott várkapu előtt, de tévhit, hogy mezítláb és csak egy szál csuhában Forrás: Pinterest

Három napig tartó ácsorgás után, 1077. január 28-án végül VII. Gergely - Hugó cluny apát, valamint Matilda toszkánai őrgrófnő sürgetésére - kiüzent a császárnak, és a színe elé engedte Henriket, majd feloldozta a kiközösítés alól.

Hugó cluny-i apát és Matilda toszkánai őrgrófnő, valamint VII. Gergely egy 12. századi kódexben Forrás: Wikimedia Commons

Az egyházfejedelem, mint Róma püspöke, egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy ne fogadja el Henrik vezeklését és bűnbánatát.

IV. Henrik a pápa előtt térdepelve bűnbocsánatot kér Forrás: Pinterest

Az, hogy a téli gyalogmenettel egybekötött vezeklés elsősorban politikai húzásnak számított IV. Henrik részéről, hamarosan bebizonyosodott, mert rövidesen ismét harcba szállt VII. Gergellyel.

VII. Gergely nem tehette, hogy ne fogadja el Henrik vezeklését Forrás: Flickr

Amikor a pápa 1080-ban másodszorra is kiközösítette, az erre felkészült Henrik már sikeresen választatott ellenpápát Róma püspökével szemben, III. Kelemen személyében.

VII. Gergely síremléke. A pápa végül alulmaradt a Henrikkel vívott küzdelemben Forrás: Wikimedia Commons

IV. Henrik vezeklőútját, a „Canossa-járást" ettől kezdve használják a megalázkodó bocsánatkérés szinonimájaként.