Flavia Iulia Helena, vagy ismertebb nevén Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja a 4. század elején, 326-ban a Szentföldre utazott, hogy felkutassa Jézus Krisztus még fellelhető emlékeit és relikviáit.
A hagyomány szerint élt Jeruzsálemben egy maroknyi zsidó közösség,
akik tudták, hogy hol található a kereszt,
és ez a titkos információ apáról fiúra szállt köztük az évszázadok alatt.
Amikor a császárné megérkezett Jeruzsálembe, egyikük, egy Júdás nevű késztetést érzett arra, hogy elmondja Helenának, hol van eltemetve a kereszt.
Socrates Scholasticus 4. századi történetíró beszámolója szerint
a császárné a Golgotán végzett ásatások során meg is találta Jézus, és a két lator keresztjének maradványait,
a keresztre feszítés néhány más tárgyi emlékével együtt.
A Szent Kereszt kiválasztására Jeruzsálem püspökének javaslatára akként került sor, hogy egy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő hívő nőt vittek a maradványok elé, és amelynek az érintésétől meggyógyult, az bizonyult Krisztus keresztfájának.
A Szent Kereszt egy darabja Jeruzsálemben maradt, egyet Konstantinápolyba küldtek, és egyet Helena magával vitt Rómába; utóbbi maradványait napjainkban a római Jeruzsálemi Szent Kereszt Bazilikában (Santa Croce in Gerusalemme Basilica) őrzik.
A Szent Kereszten kívül Helena más becses Jézushoz kapcsolódó ereklyéket, többek között a betlehemi jászol egy darabját is Rómába vitte.
Azt a fatáblát, amelyre felvésték az I.N.R.I feliratot (Iesus Nasarenus Rex Iudaeorum, azaz Názáreti Jézus, a zsidók királya), és amit Jézus feje fölé szegeztek a keresztfára, szintén e bazilikában őrzik.
A későbbi évszázadok során a szent relikviából pápai engedéllyel kisebb darabokat más templomoknak, illetve fejedelmeknek is adományoztak ereklyeként.
A Győr-Moson-Sopron megyében fekvő Nyúl község katolikus templomát
a hagyomány szerint Mária Terézia királynő építtette.
Ezek szerint amikor 1760-ban Pannonhalmára tartva felborult Mária Terézia hintója, de ő épségben megúszta a balesetet, hálából elhatározta, hogy a hintójából megpillantott, és akkoriban leégett nyúli templom helyett újat épít a községnek, saját költségén.
A pannonhalmi levéltár adatai szerint azonban Mária Terézia jóval később, csak 1775 júliusában járt Pannonhalmán,
amikorra az új templom már elkészült. Hogy segítette-e a királynő annak építését, arról nincs hiteles adat.
Ami tény, hogy a templom 1769 és 1776 között épült, a híres késő-barokk mester, Fellner Jakab, az Eszterházy család építészének tervei szerint.
A templom felszentelésére 1777-ben Mária Terézia Kornberger Mátyás püspököt, a császári és királyi udvar plébánosát küldte el Bécsből a templom felszentelésére, aki magával vitte a Habsburg uralkodó ajándékait is:
egy XIII. Kelemen pápától 1763-ban kapott ereklyetartót, benne Krisztus keresztjének darabkájával,
valamint egy 1750-ben készült aranyozott barokk kelyhet.
A becses ereklyét, valamint az ajándékozásról szóló díszes eredeti dokumentumot mind a mai napig a nyúli plébánián őrzik.
A nemrég felújított barokk templom freskóit az akkori kegyúr, Szily János szombathelyi püspök felkérésére Dorfmeister István, a híres osztrák barokk festőművész festette.
Szintén ő tervezte a főoltárt, a szószéket, és a padozatot is.
Az első világháború idején 1916-ban a templom mindhárom harangját elszállították, hogy hadi célokra beolvasszák. A harangokat 1924-ben Seltenhofer Frigyes és fiai soproni gyárában öntötték újra.