Az új megközelítés nem az olyan, tipikus alvási tüneteket, mint például az ébredés vagy az alvás nehézségeit vette górcső alá.
Ehelyett a kutatók a stressz, az érzelmek, a személyiségvonások, a hangulat és a korábbi életesemények hatásait vizsgálták.
Az álmatlanság okait kutatva 1-től 5-ig címkézték a betegek tüneteit. A Holland Neurológiai Tudományi Intézet kutatói a vizsgálataik során kimutatták, hogy a különböző álmatlanságtól szenvedő emberek más és más kognitív jellemzőkkel rendelkeznek, beleértve a szorongást és az érzelmi érzékenység szintjét. A tanulmány kimutatta azt is, hogy a résztvevők hajlamosak ugyanabban az állapotban megragadni.
Bár mindig magát az álmatlanságot tartottuk rendellenesnek, valójában öt különböző rendellenességet takar
– mutatott rá Tessa Blanken, a tanulmány egyik szerzője. – Az alapul szolgáló agyi mechanizmusok viszont nagyon eltérőek lehetnek.
A szakember a jelenséget a demencia megértésének folyamatához hasonlította, ahol hatalmas előrelépésnek számított, amikor a kutatók rájöttek, hogy több, különböző fajtája létezik az Alzheimer kórtól és vaszkuláris problémákon át a frontális-időbeli demenciáig.
A kutatásba 2 244, álmatlanságban szenvedő önkéntest vontak be és felkérték őket, hogy töltsenek ki néhány kérdőívet, amelyek jól bemutatták személyiségük azon jellemzőit, amelyekről a kutatók már tudták, hogy az agy szerkezetéhez és működéséhez szorosan kapcsolódnak. Ezután a kapott eredményeket összehasonlították egy kontrollcsoportéval.
Az 1-es típusú kategóriába tartozó egyének olyan, komoly szorongásos tüneteket mutattak, mint a neurotizmus és a kisebbségi komplexus, míg a 2-es és 3-as típusú csoportok esetében ez az érték jóval alacsonyabbnak bizonyult.
A 2-es kategóriába került válaszadók általában pozitívabban gondolkodtak, mint a 3-as csoport alanyai. A 4-es és 5-ös típusú személyek átlagosan alacsonyabb szorongási szintet mutattak, de a 4-es kategória betegei hosszabban tartó álmatlanságot tapasztaltak egy-egy stresszes életesemény után, miközben ez az 5-ös típusba soroltaknál egyáltalán nem volt jellemző. Az öt évvel később elvégzett, nyomon követéses felmérések azt is megállapították, hogy a tanulmány résztvevői öt év után is nagy eséllyel, átlagosan 87 százalékos valószínűséggel maradtak ugyanabban a csoportban.
Ha ismerjük az egyes típusok álmatlanságának okait, akkor az orvosok is jobb eredményeket tudnak elérni ennek kezelésében
– hangsúlyozta Tessa Blanken.
A tesztek során a 2-es és 4-es típusba sorolt emberek tudtak a legjobban elaludni a főként nyugtatóként és altatóként közismert benzodiazepin tartalmú gyógyszerek bevétele után. Míg azonban a kognitív viselkedési terápiára a 2-es típus jól reagált, a 4-es kategóriába soroltak egyáltalán nem. A kutatást végző csapat szerint bár az önkéntes tesztalanyoknak hasonló álmatlansági tünetektől szenvedtek, a kategóriákba sorolás azonban egy „nagyobb képet" nyújt a problémáikról.
A kutatás eredményei egyelőre még pontosításra szorulnak, hiszen az önkéntesek között akadt olyan személy is, aki csupán átmeneti álmatlansággal küzdött, nem pedig diagnosztizált betegséggel
– tette hozzá a neurológus. – Emellett a kérdőívek kitöltése önkéntes alapon történt, így nem jelenthet reprezentatív mintát a lakosság egészére vonatkoztatva. Az álmatlanság klinikai diagnózisa ráadásul a betegek szubjektív beszámolója alapján készül, és az inszomniában szenvedők egy része jelentősen lebecsüli az alvása mennyiségét.
Mindazonáltal az új kutatási eredmények segítségével jelentős mértékben hatékonyabbá válhatnak az álmatlanságot célzó kezelések a jövőben. Egy korábbi tanulmány már vizsgálta az álmatlanság genetikai kockázati tényezőit, a kettő eredményes kombinációjával így kitűnő lehetőség nyílhat a személyre szabott kezelések kialakítására.
Körülbelül minden tizedik ember gondolja úgy, hogy krónikus álmatlanságban szenved, ez pedig jelentősen növelheti a depresszió és más mentális betegségek kockázatát.
A kutatók szerint ezért minden apró lépés nagy segítséget jelenthet abban, hogy eredményesen vegyék fel a harcot az álmatlanság és annak következményei ellen.
Az álmatlanság modern kezelésének alapja a jó alvási higiénia, az alvás megszokását szolgáló lefekvési rutin, most azonban ezt az új eredmények tükrében egészítenék ki.
Az álmatlanság altípusainak meghatározása segíthet további tanulmányok kidolgozásában, amelyek az ebből fakadó depresszió kialakulását előznék meg
– mondta a szakember. – Eredményeink segítik továbbá az álmatlansági rendellenességek differenciált okainak feltárását és a személyre szabott, személyre szabott kezelést.
Óvatos becslések szerint a krónikus álmatlanság a fejlett országokban a felnőtt lakosság mintegy 10 százalékát érinti, és jelentős befolyást gyakorol az érintettek életminőségére, a depresszió és a szorongás okozta károk kifejlődésére. A kutatók friss eredményeiket a The Lancet orvosi folyóiratban publikálták.