1889. január 29-én, nem sokkal éjfél előtt a mayerlingi vadászkastély emeleti szobájában tartózkodó Rudolf főherceg magához kérette szolgálatkész komornyikját, Loscheket. Meghagyta neki, hogy mindent készítsen elő, mert másnap reggel nyolckor szeretne visszaindulni Bécsbe, a nála vendégeskedő Maria von Vetsera baronesszel együtt.
Rudolf és újsütetű szerelme, a 18. életévében járó Vetsera bárónő aznap délelőtt érkeztek meg Mayerlingbe, a trónörökös által két évvel korábban megvásárolt vadászkastélyba.
Talán fontos momentum lehet a későbbi történések megértésében, hogy közvetlenül ezt megelőzően,
január 28-án kemény és indulatos vita zajlott le Rudolf valamint apja, Ferenc József császár között.
A trónörökös bejelentette, hogy a Stefániával nyolc éve megkötött, és csődbe jutott házasságának felbontásához engedélyt szeretne kérni XIII. Leó pápától.
Ferenc József - aki titkos ügynökökkel figyeltette kiszámíthatatlannak tartott fiát - pontosan tudta, hogy honnan fúj a szél.
A császár az ügynököknek köszönhetően jó ismerte fia nőügyeit, és tudott a fiatal baronesszel alig pár hete szárba szökkent szerelmi viszonyáról is.
Ferenc József kerek-perec megtiltotta a trónörökösnek, hogy levelet írjon a pápának, és megparancsolta, azonnali hatállyal szakítson meg minden kapcsolatot az ifjú bárónővel.
Az indulatos császár még azt is fia fejéhez vágta, hogy a liberalizmussal kacérkodó elképzelései és életmódja miatt alkalmatlannak tartja arra, hogy ő örökölje a birodalom trónját.
Rudolfot mélységesen szíven ütötték atyja kíméletlenül keresetlen szavai.
Ekkor kijelentette, hogy szeretne elbúcsúzni szerelmétől, amit Ferenc József nem ellenzett.
A trónörökös az apja és közte lezajlott viharos jelent után megüzente Marie von Larisch grófnőnek - aki anyja, Erzsébet császárné unokahúga volt, és aki összeismertette Vetsera Máriával -, hogy hozza a Burgba a baroneszt.
Rudolf a kocsisát, Bratfischt kivéve, senkit sem avatott be a tervébe, hogy a baronesszel együtt Mayerlingbe szöknek. A légyottról rajtuk kívül csak az inasa, Loschek szerzett tudomást.
Január 29-én napközben a trónörökös a havas erdőben sétálgatott szerelmével, de este, amikor Hoyos gróf, és - Bratfisch információi szerint - a baronesz nagybátyja, Alexander Baltazzi is Mayerlingbe érkeztek, Vetsera Mária az emeleti szobájában maradt.
Nem szeretett volna ugyanis a kapcsolatukról mit sem sejtő nagybátyjával találkozni.
(Ez annál inkább is érthető, mert Rudolfnak 19 éves korában Vetsera Mária anyja, az akkor nála 11 évvel idősebb Helene von Vetsera, született Helene Baltazzi volt az első szeretője.)
Még ezt megelőzően Rudolf négy különféle búcsúlevelet írt délután, ami jól beleillik a mind a mai napig hivatalosnak tekintett öngyilkosság verziójába.
Január 29-én éjjel 11 óra körül Rudolf meghagyta Loscheknek, hogy készítse elő a reggelre tervezett visszaútját Bécsbe.
Ez viszont némileg ellentmond annak, hogy a főherceg a szerelmével együtt ekkor már öngyilkosságra készült.
Az inas szerint másnap reggel hétkor meg is jelent ura szobájánál, hogy felébressze,
a kopogásra azonban nem érkezett válasz. Loschek ezért szólt Hoyos grófnak, és amikor a gróf kiáltozására és dörömbölésére sem történt semmi, felfeszítették az ajtót. Rudolf felöltözve a padlón hevert.
A trónörökös lábainál nagy, még meg nem alvadt vértócsát észleltek.
A baronesz az ágyon feküdt, neki már kihűlt a teste. Az első szemrevételezésnél megállapították, hogy a főherceg koponyáját valami szétzúzta, sőt Loschek sztrichin szagát is érezni vélte a levegőben.
A történet elég zavaros, mivel sem Hoyos gróf, sem pedig Loschek nem emlékezett lövések hangjára.
A szobában egy idegen pisztolyt találtak, viszont a hatlövetű fegyverben egyetlen lövedék sem volt.
Loschek visszaemlékezése szerint éjszaka a kastély közelében a fagyos ködben „két vadászt" is látott, de akkor ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.
A gyászos hírt Hoyos gróf azonnal megvitte Bécsbe. A Burgban a gróf először Erzsébet császárnéval közölte hogy a fia, a trónörökös meghalt.
Erzsébet pár perces sokk után összeszedte magát,
és átment Ferenc József lakosztályába. Mintegy félórát beszélt egymással a császári pár, de hogy miről volt szó köztük, mai napig nem lehet tudni.
Már a kortársaknak is feltűnt, hogy Ferenc József milyen „higgadt rezignáltsággal” fogadta fia halálhírét.
Először az terjedt el az udvarban, hogy az úgymond „alsóbb körökből" származó Vetsera Mária megmérgezte a trónörököst, de ebbe nem illett bele a Rudolf halántékán éktelenkedő hatalmas seb.
Noha a trónörökös a császár után a birodalom második emberének számított, az eset egyik legfurcsább momentuma,
hogy a hirtelen és erőszakos halál gyanúja ellenére sem történt semmiféle hivatalos igazságügyi vizsgálat,
rendőrségi nyomozás.
Amikor híre ment, hogy a trónörökös önkezével vetett véget életének,
a bécsi érsek megtagadta az egyházi temetést.
( A római katolikus egyház mivel a suicidumot halálos bűnnek tartja, az öngyilkosoktól megtagadja a temetési szertartást.) Ferenc József az érsek közlése után sietve magánlevelet írt XIII. Leó pápának.
A levél kézbesítése után a pápa - a bécsi érsek eljárását felülvizsgálva - nagy meglepetésre
mégis engedélyezte az „öngyilkos” trónörökös egyházi temetését.
Mind a mai napig nem tudni, hogy mi állhatott a császár saját kezűleg írt levélében. Ferenc József levelét a vatikáni levéltárban őrzik, és az még napjainkban sem betekinthető.
Szintén több mint furcsa az a lakonikusan tömör távirat, amelyet Paar gróf, Ferenc József Mayerlingbe küldött adjutánsa adott fel, még a haláleset felfedezésének napján. „Alles abgetan", vagyis „Minden elrendezve" - állt sokat sejtetően a Mayerlingből feladott, Burgnak címzett táviratban.
Az udvar Ferenc József személyes utasítására hamarosan elrendezte, hogy az ügyben érintettek „önként” külföldre távozzanak,
és hallgassanak mint a sír. Bratfisch, a néhai főherceg kocsisa jól kistafírozva Argentínába vándorolt ki, és ott kezdett új életet. Haláláig nem beszélt nyilvánosan Mayerlingről.
Marie von Larisch grófnő hiába volt a császárné unokahúga, kegyvesztetté vált. Ferenc József nagyobb pénzadományt biztosított számára, és grófnő szintén elköltözött Ausztriából. Hasonló sors várt a Vetsera családra is.
A korábban a bécsi társasági életben rendkívül népszerű és magas körökbe bejáratos arisztokrata család teljesen ellehetetlenült, még a köszönésüket sem fogadták „jobb körökben”.
Ferenc József életében Mayerling végig tabu maradt,
de az idős uralkodó 1916 novemberében bekövetkezett halála után sem vált beszédtémává a népes Habsburg család tagjai között.
Rudolf trónörökösnek - vagy ahogyan idehaza emlegették, "Rezső királyfinak" - közismerten nagyon rossz volt az apjával való kapcsolata. A császár és a fia egyénisége pont ellentettje volt egymásnak.
Rudolf az anyja, Erzsébet császárné szabad szellemiségét örökölte, aki igazi Wittelsbachként gyűlölte a bécsi udvar ósdi konzervativizmusát.
Rudolf valódi világfi volt, és mivel Ferenc József az államügyek közelébe sem engedte fiát, baráti körének egy részét a hozzá hasonló, ám az udvar számára messze „rangon alulinak" számító szabadgondolkodók, liberális értelmiségiek, újságírók között találta meg. Zaklatott és szélsőséges megnyilvánulásokra is hajlamos, illetve nőfaló egyénisége ellenére Rudolf ragyogó intellektussal rendelkezett, és ebben messze fölötte állt császári apjának.
Szenvedélyesen érdekelték a közügyek és a Monarchia jövője.
Rudolf úgy látta, hogy a birodalom hosszú távú stabilitását a belpolitikában erőteljes és modern államjogi reformokkal,
a külpolitikában pedig a francia-orosz szövetséggel,
és a Monarchiára szerinte súlyos veszélyt jelentő német függőség feloldásával lehet csak biztosítani.
Álnéven publikálva rendszeresen hangot is adott nézeteinek a bécsi liberális Wiener Tagblatt című lapban. (A lap igazgatója, a kiváló francia kapcsolatokkal rendelkező Moritz Szeps a trónörökös közeli barátja volt.) Rudolf kifejezetten utálta az 1888-ban trónra lépett II. Vilmos német császárt,
akit nemcsak a bismarcki örökség, hanem az európai béke legfőbb veszélyeztetőjének tekintette.
Kereste a kapcsolatot a francia vonallal is.
A nagy visszhangot kiváltó, és Párizsban kiadott „Julius Félix nyílt levele Őfelsége Ferenc József császárhoz" című 35 oldalas politikai pamfletnek is Rudolf volt a valódi szerzője.
Talán semmi sem foglalja össze jobban a trónörökös apjáéval szöges ellentétben álló gondolkodását, mint az alábbi idézet ebből a műből: „Hallgasson rám, Felség – veti be magát a főherceg –, szakadjon el Németországtól, amíg nem késő. Értsen szót közvetlenül Oroszországgal... Egyetlen szövetség indokolt Európában: Ausztria hivatalos egyezsége Oroszországgal és Franciaországgal. Sem Ön, sem Ausztria, csupán Oroszország egymaga volt hivatott arra, hogy kontinensünkről kilökje a török birodalom hulláját, mely hosszú ideig fertőzte Európát. Erre tanít a földrajz és a történelem." Rudolf mindehhez látnoki erővel teszi hozzá:
„Ez a falánkká és gonosszá vedlett Bismarck-kreatúra azon fáradozik, hogy mindent leromboljon, amit ura és tanítómestere, Bismarck Európa balszerencséjére megalkotott. Csakhogy mindezt vérfürdő árán vívhatja ki, vagy Ausztria és Németország elsüllyed."
Az ókonzervatív udvari körök Rudolfot „eretnek” nézetei miatt veszélyesnek tartották a Monarchia jövőjére nézve, és erről császári apja is ugyanígy vélekedett.
Csak egyetlenegy ami biztos tény; hogy Rudolf és a nála 15 évvel fiatalabb baronesz 1889. január 30-án
nem természetes módon vagy baleset miatt vesztették életüket a mayerlingi vadászkastély falai között.
Hogy önkezűség, avagy gyilkosság és öngyilkosság, esetleg öngyilkosságnak álcázott idegenkezű merénylet történt-e Mayerlingben, az mind a mai napig nem eldöntött kérdés.
Bratfisch, az Argentinába száműzött fiákeres nem sokkal a tragédia után egyik társának elmondta, hogy Alexander Baltazzi késő este véletlenül felfedezte a vadászkastélyban megbúvó unokahúgát.
Emiatt erélyesen kérdőre vonta Rudolfot,
és a két, már igencsak kapatos állapotban lévő férfi összeverekedett.
Bratfisch sajnos már nem ellenőrizhető története szerint Baltazzi a kandallóan álló súlyos kandeláberrel ütötte agyon Rudolfot.
A másik verzió, hogy Rudolfot a német császári titkosszolgálat ügynökei, - ők lennének a Loscheck által említett rejtélyes éjszakai vadászok - tették el láb alól, a baroneszt mint kellemetlen szemtanút is meggyilkolva.
Azonban egyelőre még nem ismertek sem a Bratfischnek tulajdonított történetet, sem pedig a vélelmezett titkoszolgálati akciót alátámasztó bizonyítékok. Ettől függetlenül akad azonban néhány olyan elgondolkodtató tény, ami kétségessé teszi az öngyilkosságot.
Egy nemrég előkerült korabeli dokumentum szerint a trónörökös holttestén súlyos, dulakodásra utaló sérüléseket lehetett azonosítani.
A szobában megtalált pisztoly sem Rudolf fegyvere volt.
A közelmúlt egyik legérdekesebb vizsgálati eredménye Vetsera Mária földi maradványainak a heuligenkreuzi kriptából történt 1992-es ellopásához kapcsolódik.
A tolvajt - egy elvakult és zavart elméjű amatőr Mayerling-kutatót - valamint Vetsera Mária sírból kilopott földi maradványait is megtalálta a rendőrség. Az újratemetés előtt az azonosság megállapítása céljából
a bécsi Igazságügyi Orvostani Intézet szakértői megvizsgálták a csontvázat.
Annak kimondása mellett, hogy a csontok kétséget kizáróan néhai Vetsera Mária földi maradványai, tettek egy másik nagyon érdekes megállapítást is.
Az igazságügyi orvosszakértők szerint a koponyán látható sérülést ugyanis nem pisztolylövedék, hanem súlyos ütés okozta.
Zita császárné, IV. Károly, az utolsó osztrák császár és magyar király özvegye volt az első, aki megtörte a százéves hallgatást.
Zita, nem sokkal az 1989-ben bekövetkezett halála előtt határozottan azt állította,
hogy a trónörököst és fiatal szeretőjét összeesküvők gyilkolták meg,
de a néhai császárné szavait alátámasztó bizonyítékok egyelőre még szintén nem kerültek elő.
Úgy tűnik, hogy Mayerling sötét titka Ferenc Józseffel együtt mindörökre sírba szállt.