Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA közlése szerint kutatói számítógépes program segítségével szimuláltak egy olyan kémiai folyamatot, amelynek során a napszél néven ismert töltött részecskeáramlatok másodpercenként 450 kilométeres sebességgel záporoznak a Hold felszínének elektronjaira, kölcsönhatásukban hidrogénatomok, a víz alapelemei keletkeznek.
A hidrogénatomok vándorolhatnak a felszínen, és összekapcsolódhatnak a Hold talajának szilícium-dioxidjában található, bőségesen jelen lévő, kötött oxigénatomokhoz, hidroxil-molekulát képezve, mely a víz alkotóeleme
– közölte a NASA.
„Minden kőzetben megvan a potenciál, hogy vizet képezzen, főleg a napszél hatására” – mondta William Farrell, a NASA Goddard Űrközpontjának plazmafizikusa.
Az Orenthal James Tucker tudós által vezetett kutatócsoport követte a hidrogénatomok életciklusát a Holdon, és megerősítette azt a feltételezést, mely szerint a napszél a kémiai reakciók elsődleges hajtóereje.
A tanulmány szerint, mivel a napszél folyamatosan éri a Hold felszínét, megszünteti a szilícium, a vas és az oxigén kötéseit – ezen kémiai elemek alkotják a Hold talajának nagy részét. Ennek hatására oxigénatomok maradnak hátra, melyek készen állnak arra, hogy hidrogénatomokhoz kapcsolódjanak.
Valószínűleg a Hold egyenlítőjén kevesebb hidrogén található, mivel az itt elhelyezkedő hidrogénatomokat energizálja a Nap, és kiszöknek az exoszférába.
A NASA szerint így jóval valószínűbb, hogy a sarkvidékeken alakul ki víz.
Farrel kifejtette: a kutatás eredményei szerint az űrben minden napszélnek kitett szilíciumtömeg alkalmas víz képezésére, ami jó hírt jelent az emberiség távoli űrt felfedező missziói számára.