A vérvörös esőről szóló horrorisztikus híreket évszázadok óta rögzítik a feljegyzések. Ha mai fejjel gondolkodva furcsának is tűnhet, de az emberek a múltban sokáig azt hitték, hogy valamilyen különös természetfeletti jelenségnek köszönhetően valóban vér hullik alá időnként az égből.
Egyesek megrettentek, mások meglepődve szemlélték, és megint mások megpróbálták megfejteni a „véreső" tudományos magyarázatát. Szemben a múlttal, napjainkban azonban már rendelkezésre áll az a speciális technológiai háttér, amely segítségével
pontosan elemezhető a "véreső" összetétele.
A szakemberek ma már pontosan meg tudják mondani, hogy hogyan és miért fordulhat elő ilyen bizarr természeti jelenség, az északnyugat spanyolországi Zamorában.
2014-ben a Zamora lakossága és a közeli faluban élők saját bőrükön tapasztalhatták meg az elképzelhetetlent: ijesztő, sötétvörös színű eső zuhogott az égből.
Az emberek a különös égi áldás kapcsán azonnal találgatni kezdtek.
Mi lehetett a „véreső" hátterében? Valamiféle kémiai szennyezés? Esetleg egy szándékos szabotázs akció? Vagy talán ez az egész egy isteni jel volt?
Egy helybéli lakos (aki saját bőrén is megtapasztalta a különös esőt) nem érte be a találgatásokkal: esővíz mintákat gyűjtött és eljuttatta azokat a spanyolországi Salamanca Egyetem kutatóinak,
hogy tudományos alapon próbáljanak meg választ kapni a nem mindennapi esemény okaira.
Az eredmények azonban még a tudósokat is megdöbbentették: a "véreső" ugyanis egy környezeti stresszhatásra kiváltott természetes reakció.
A vizsgálatok szerint egyetlen élőlény, a Haematococcus pluvialis fajnevű édesvízi zöldalga tehető felelőssé a történtekért.
Ez a mikroalga amikor stresszes egy vörös karotin pigmentet állít elő.
A stresszes reakció, azaz a „vörösödés" a szakemberek szerint a legnagyobb valószínűséggel az esőfelhőbe való kerülés miatt alakulhat ki. Az algák csak azután nyerik vissza eredeti zöld színüket és aktív állapotukat, amikor az életkörülményeik ismét megfelelővé válnak.
Ez a vizsgálat, és végkövetkeztetése csaknem teljesen összeegyeztethető azokkal a korábbi esővizsgálatokkal, amelyeket akkor végeztek el, amikor az indiai Keralaban a Trentepohlia invalidata mikroalga aokozott a spanyolországihoz hasonló "véresőt".
Az már kevésbé világos a kutatók számára, hogy az előzőekben említett mikroalgák spórái hogyan utazhatnak. A Haematococcus pluvialis ugyanis nem őshonos sem Zamorában, sem a szomszédos régiókban, a Trentepohlia invalidatát a Keralában történt "véreső" előtt csak Ausztriában azonosították, nagyon messze Indiától.
A szakembereknek arra kell választ találniuk, hogy ezek a titokzatos mikroorganizmusok hogyan tudják bejárni szinte az egész világot. A kutatók azt feltételezik, hogy az algák "világjárásához" a globális széláramlásoknak lehet a legtöbb köze , de erre még nem sikerült konkrét bizonyítékot találni.
Minden esetre, számítógépes modellen határozták meg a mikroalgák áramlásának jelenleg ismert útját,
amely Észak-Amerikától egészen Spanyolországig terjed.
Egy korábbi, az indiai esethez kapcsolódó kutatás kimutatta, hogy ennek a fajnak a DNS-e kevéssé különbözik ausztriai rokonaitól, és megerősítette annak a valószínűségét is, hogy az algák a felhőkön keresztül érkeztek.
Pánikra vagy félelemre azonban szerencsére semmi okuk nincs azoknak, akik a világ bármely területén a „véreső" áldásából részesülnek. Az alig 0,1 mm nagyságú édesvízi Haematococcus pluvialis nem csak hogy veszélytelen, de számos olyan antioxidánst is tartalmaz, amit több étrendkiegészítő kapszulában is felhasználnak.
A parányi alga már igen korán felkeltette a tudósok érdeklődését.
Elsőként 1797-ben Girod-Chatrans, francia tudós tette mikroszkóp alá és vizsgálta meg alaposabban ezeket az algákat.
Már akkor kimutatta, hogy az alga erős napsugárzás hatására, vagy tápanyaghiány esetén, amikor nyugalmi állapotba kerül, vérvörösre pigmentálódik. Másfél évszázaddal később, 1944-ben Tisher angol biokémikusnak sikerült azonosítania a vörös szín okát, az asztaxantinkarotionidot is.
A természetes asztaxantin
20-szor erősebb, mint a szintetikus asztaxantinA természetes asztaxantint a világ legerősebb antioxidánsaként ismerjük, amelyet az algák nagy mennyiségben termelnek.
Így válnak ezek a kis élőlények természetes gyulladáscsökkentővé.
A természetes asztaxantint védelmet nyújt a bőrt érő káros UV-sugárzás ellen, erősebbé teszi a szervezetet, plusz kiváló étrendkiegészítőt jelenthet a sportolók és az aktív emberek számára.