Csúcson voltak a Föld egykori urai, mikor beütött a katasztrófa

Egyes feltevések szerint az évmilliók óta tartó klímaváltozás miatt már amúgy is megroggyanóban volt a dinoszauruszok uralma, amikor becsapódott a gyilkos égitest. A legfrissebb eredmények ezt nem támasztják alá: úgy tűnik, javában virágzott a dinóvilág a katasztrófa előtt.

A tudomány ma egyhangúlag elfogadja, hogy a dinoszauruszok földi uralmának a kréta időszak végén, mintegy 66 millió évvel ezelőtt egy hatalmas aszteroida becsapódása – és feltehetőleg a nyomában beinduló intenzív vulkáni aktivitás – vetett véget. Arról azonban vita folyik, hogy a katasztrófa életük virágjában törte-e ketté a dinók karrierjét, vagy a nagytestű őshüllők már eleve leszálló ágban voltak egy sok millió éve zajló klímaváltozás miatt. Sok kutató korábban a fosszilis leletanyag tanulmányozása nyomán és egyes matematikai modellek jóslatai alapján úgy vélte, hogy a dinoszauruszok csillaga már leáldozóban volt a becsapódás idején. Erre a dinók fajszámának és változatosságának csökkenéséből következtettek.

Azonban a londoni Imperial College és University College, valamint a Bristoli Egyetem kutatóinak újonnan elvégzett elemzése szerint, amely a modellezés során figyelembe vette az észak-amerikai környezet változását és a dinoszauruszfajok eloszlását a kontinensen, a dinók egyáltalán nem mutatták a hanyatlás jeleit a katasztrófa előtt. Alessandro Chiarenza, az Imperial College földtudományi tanszékének doktorandusza és a kutatás vezetője így nyilatkozott:

Nagyon valószínű, hogy a dinoszauruszok nem voltak eleve pusztulásra ítélve a kréta kor végén, amikor az aszteroida becsapódása véget vetett az uralmuknak, és teret teremtett a bolygón az emlősök, a gyíkszerű hüllők és az egyetlen túlélő dinoszauruszcsoport: a madarak számára."

Forrás: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra

„Tanulmányunk eredményei arra mutatnak, hogy a dinoszauruszok mint nagy rendszertani csoport igenis alkalmazkodóképes állatok voltak, amelyek meg tudtak birkózni a kései kréta kor utolsó néhány évmilliója alatt zajló környezeti változásokkal és klimatikus ingadozásokkal – folytatta Chiarenza. – A nagyléptékű időskálán zajló klímaváltozás nem vezetett a dinoszauruszok lassú hanyatlásához a kréta időszak végső stádiumaiban." A Nature Communications-ben megjelent cikk megmutatja, hogyan eredményezte a korábbi vizsgálatokban a kréta végi fajváltozatosság alulbecslését a fosszilizáció körülményeinek esetlegessége.

Új módszert vetettek be a kutatók

A kutatócsoport Észak-Amerikára összpontosította figyelmét, mert itt sok dinoszauruszfosszília őrződött meg a késői kréta időszakból, köztük az ikonikus Tyrannosaurus rexé és a Triceratopsé. A földtörténet e periódusában az észak-amerikai kontinenst egy nagy beltenger választotta ketté. A nyugati kontinensrészben az éppen képződő Sziklás-hegység folyamatosan biztosította az üledék utánpótlását, amivel ideális feltételeket teremtett az elhulló dinók fosszilizálódásához. A földrész keleti felén uralkodó viszonyok ezzel szemben jóval kevésbé kedveztek a maradványok megőrződésének. Ebből következően jóval több dinoszauruszlelet található a nyugati kontinensfélen, és ennek a leletanyagnak az alapján szokás azt a következtetést levonni, hogy a dinók sorsa az aszteroida becsapódása előtti évmilliókban már lejtmenetbe fordult.

A késői kréta kor észak-amerikai dinoszauruszfaunájával kapcsolatos legtöbb tudásunk a mai kontinens harmadánál kisebb területről származik. Közben pedig tudjuk, hogy a dinók bebarangolták egész Észak-Amerikát, Alaszkától New Jersey-ig, és egészen le Mexikóig"

– fűzte hozzá Dr. Philip Mannion, a University College London munkatársa és a cikk társszerzője.

Forrás: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra

Ahelyett, hogy csak a megőrződött fosszíliákra támaszkodtak volna, Chiarenza és kollégái az ún. ökológiai niche-modellezés módszeréhez folyamodtak. Ez a megközelítés azt kísérli meg rekonstruálni, hogy a különféle fajoknak a környezeti feltételek – például a hőmérséklet és a csapadék – milyen együttállására lehetett szüksége a fennmaradáshoz. A kutatók az észak-amerikai kontinens teljes területére vonatkozóan, és az idő függvényében ábrázolták az egyes környezeti tényezők alakulását, s ennek segítségével meg tudták becsülni, hol és mikor fordulhattak elő a különböző dinoszauruszfajok, függetlenül attól, hogy az adott időből és helyről történetesen előkerültek-e a maradványaik.

Az ökológiai niche-modell alapján készített térképek azt sugallták, hogy a dinók számára lakható élőhelyek jóval számosabbak voltak a kréta kor vége felé, mint ahogy arra a fosszíliákból következtetni lehetne, csak éppen az őshüllők feltételezhető élőhelyeinek jó részén nem álltak fenn a fosszilizáció feltételei.

Forrás: Science Photo Library/MARK GARLICK/SCIENCE PHOTO LIBRARY/Mark Garlick/Science Photo Libra

Az is hozzájárulhatott továbbá a korábbi téves becslésekhez, hogy a keleti kontinensfél dinoszauruszban gazdag régiói egyenként viszonylag kis kiterjedésűek lehettek, ami tovább csökkentette a fosszíliák fellelésének esélyét.