99 éve kezdődött a Horthy-korszak

Horthy elhatározta, hogy visszaszerzi a cselekvési szabadságát

1920. március elsején a Nemzetgyűlés nagybányai Horthy Miklós altengernagyot, az osztrák-magyar hadiflotta volt főparancsnokát és a Nemzeti Hadsereg fővezérét Magyarország kormányzójának választotta. A kormányzóválasztással zárult le az a csaknem másfél évig tartó folyamat, ami 1918. október végén a Monarchia összeomlásával vette kezdetét, és súlyos, anarchikus válságba döntötte Magyarországot. Horthy megválasztásával új, a volt admirális nevével fémjelzett, és kis híján negyed évszázadig tartó korszak kezdődött a 20. századi magyar történelemben.

Összeomlik a bolsevista diktatúra, anarchiába süllyed az ország

A magyarországi bolsevik kísérlet, a Tanácsköztársaság bukása után 1919. augusztus 2-án Peidl Gyula szociáldemokrata politikus vezetésével új kormány vette át a végrehajtó hatalom irányítását. A Peidl-kabinet már a legelső intézkedéseivel is igyekezett látványosan szakítani Kun Béla és társai 133 napig tartó rémuralmának emlékével, megsemmisítve a Forradalmi Kormányzótanács szinte valamennyi rendeletét.

Kun Béla, a kommün vezére, agitáció közben Forrás: Wikimedia Commons

A kérészéletű szociáldemokrata Peidl-kormány olyan politikai fordulatot szeretett volna végrehajtani, aminek az 1918. novemberi Károlyi - féle polgári-demokratikus kísérlet lett volna az alapja.

A Peidl-kormány Károlyi Mihály gróf "őszirózsás" rendszerét tekintette a politikai kibonatkozás általa elképzelt alapjának Forrás: Wikimedia Commons

1919. augusztus elején ehhez azonban már nem volt meg a minimális társadalmi támogatottság sem, ezért a kormány által szorgalmazott fordulatot egyedül csak az antant támogatásával lehetett volna végrehajtani.

Paidl Gyula kérészéletű szociáldemokrata kabinetje Forrás: Wikimedia Commons

A párizsi békekonferencia vezetői azonban augusztus 2-án úgy döntöttek, hogy nem ismerik el az új magyar kormányt.

A Peidl-kabinet bukása után olyan hatalmi vákuum jött létre, ami tovább erodálta az Osztrák-Magyar Monarchia 1918. október végi felbomlása óta vészesen meggyengült államhatalmat. Az akuttá vált magyarországi belpolitikai zűrzavar eszkalálódása azonban már a nagyhatalmaknak, az 1919 januárjában összeült párizsi békekonferencia vezetőinek sem állt az érdekében.

A párizsi"békecsinálók" (balról jobbra) a versailles-i béketárgyalásokon: David Lloyd George brit, Vittorio Emanuele Orlando olasz, Georges Clemenceau francia miniszterelnök, és Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök Forrás: Wikimedia Commons

A budapesti kormányváltás semmit sem változtatott a Román Királyság szemérmetlenül mohó területszerzési étvágyán,

amely a bolsevizmus elleni harc ürügyén, az államszervezet széthullását és a belpolitikai válságot kihasználva 1919. augusztusának első napjaiban önhatalmúan megszállta az egész Tiszántúlt, a Duna-Tisza közét, majd csapatait bevonultatta a magyar fővárosba, még tovább mélyítve ezzel a már amúgy is súlyos krízist.

A román királyi haderő katonái Budapesten Forrás: Wikimedia Commons

Ahhoz, hogy a párizsi békekonferencia maradék nélkül elvégezhesse feladatát, sürgősen rendezni kellett a robbanásveszélyes magyarországi helyzetet. A konszolidáció sikeréhez elengedhetetlenné vált, hogy egy mindenki által elfogadható, és kellő tekintéllyel rendelkező személy kerüljön a folyamat levezénylésének élére.

Habsburg József főherceg, mint homo regius, elfogadhatatlan volt az Antant számára Forrás: Origo

A még 1918 novemberében IV. Károly király által homo regiusnak megtett József főherceg államfői posztra jelölése Friedrich István kormányának ilyen irányú törekvései ellenére sem jöhetett szóba, mert a Monarchia romjain létrejött utódállamok számára

egy budapesti Habsburg államfő casus belli lett volna.

Friedrich István és kormánya. Friedrichet senki sem fogadta el komoly tárgyalópartnerként Forrás: Wikimedia Commons

A politikai kalandornak tartott Friedrichet senki sem vette komolyan, az antant megbízottak figyelme ezért fokozatosan az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka, az öt nyelven beszélő, Schönbrunnban is szolgált világlátott haditengerész, Horthy Miklós admirális személye felé fordult.

Bevonta a flotta hadilobogóját, de nem nyugdíjas évek várták az admirálist

1918. október 31.-én az ekkor ötvenéves Horthy Miklós altengernagy, az osztrák-magyar hadiflotta utolsó főparancsnoka úgy gondolhatta, hogy elérkeztek számára a nyugdíjas kor hosszú évei.

Horthy admirális utolsó zászlóshajója, az SMS Viribus Unitis Forrás: Wikimedia Commons

Miután a pólai (ma Pula, Horvátország) hadikikötőben horgonyzó zászlóshajója, a Viribus Unitis csatahajó fedélzetén utolsó főparancsnoki ténykedéseként IV. Károly király parancsára átadta a flottát a Délszláv Nemzeti Tanács képviselőinek, rövid bécsi kitérővel hazautazott Kenderesre.

Horthy Miklós az osztrák-magyar flotta tisztjeként Forrás: Wikimedia Commons

Horthy emlékirataiban így ír arról, ami odahaza fogadta: „A Magyarországon tomboló felfordulás szomorú következményeit magam is átéltem Kenderesen; ide vonultam vissza 1918 novemberében családommal. Nem volt könnyű a változott viszonyok közé beilleszkedni. Budapestre rá sem ismertünk abban az állapotában, ahogyan Bécsből családi jószágunkra hazamenet találtunk. A rend gyeplőit porba hajították; az utcákon garázdálkodó csoportok vonultak fel, élükön rendetlen egyenruhájú katonákkal, akik vörös zászlót vittek... Örültünk, amikor a várost elhagyhattuk." (Forrás: Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa História 1990, 122. o.)

Horthy mint sorhajókapitány az SMS Novara gyorscirkáló parancsnoki hídján. Parancsnoki rátermettségét az első világháború tengeri ütközeteiben bizonyította be Forrás: Wikimedia Commons

A nyugállományú admirális azonban mégsem üldögélhetett túl sokáig kenderesi kúriájában, a kandalló előtt.

Az 1919. március 21-ién történt kommunista hatalomátvétel után nem sokkal később Károlyi Gyula gróf a kommün ellen szervezkedő ellenkormányt alakított Aradon, amit az Antant is elismert.

Károlyi Gyula gróf, az Aradon megalakult ellenkormány feje Forrás: Wikimedia Commons

A politikailag légüres térben munkálkodó ellenkormánynak égetően nagy szüksége lett volna egy olyan nagy tapasztalattal és elismertséggel rendelkező katonai vezetőre, aki képes az új nemzeti hadsereg megszervezésére.

Horthy kormányzóként kereken 24 évig állt az ország élén Forrás: Europress/Getty

Károlyi gróf választása ezért esett

a katonai rátermettségét az első világháború tengeri ütközeteiben többszörösen bebizonyított, több nyelven beszélő,

és a diplomáciában is jártas volt flotta-főparancsnok tengernagyra. Horthy elfogadta a felkérést, amit a Bécsben életre hívott Antibolsevista Comité vezetője, Gróf Bethlen István is messzemenően támogatott.

Gróf Bethlen István későbbi miniszterelnök (a képen középen) mint az 1919-ben Bécsben léterhozott Antibolsevista Comité elnöke erősen támogatta Horthy hadügyminiszterségét Forrás: Bundesarchiv

Horthy 1919. május 31-én, a Károlyi-ellenkormány felkérésének elfogadásával, mint a kabinet frissen kinevezett hadügyminisztere, visszatért a közéletbe.

A párizsi békekonferencia homo regiusként tekint Horthyra

A kommün bukását követő anarchikus állapotokat sem a budapesti Friedrich-kormánynak, sem pedig a székhelyét időközben Szegedre áttett Károlyi-ellenkormánynak nem sikerült megszüntetnie. 1919 őszén Friedrich István többszöri kormányátalakítással próbálta meg szalonképessé tenni kabinetjét,

de ezzel sem tudta megszerezni a párizsi békekonferencia elismerését kabinetje számára,

Károlyi gróf pedig nem számított kellően fajsúlyos személyiségnek az antant küldöttei szemében.

Friedrich István nem tudta elérni személye és kormánya számára az Antant elismerését Forrás: Wikimedia Commons

Nem úgy, mint Horthy Miklós, aki mindössze másfél hónapig töltötte be a hadügyminiszteri posztot a Károlyi-kabinetben. Az eleinte csak a volt közös hadsereg tisztjeiből álló Nemzeti Hadsereget Horthy erélyes szervezőmunkával, valamint a kommün terrorjától különösen sokat szenvedett Duna-Tisza közi módos parasztság soraiban végrehajtott sikeres toborzással

1919 augusztus végére 30 ezres sereggé fejlesztette fel.

Horthy július 12.-én lemondott hadügyminiszteri posztjáról, és kilépett Károlyi gróf ellenkormányából.

Horthy Miklós családja körében, a kenderesi kúriában Forrás: Origo

Horthy Miklós 1919. augusztus 9-én a minisztérium (és így a kormány) fennhatósága alól kivont Nemzeti Hadsereg fővezére,

ezen keresztül pedig az egyetlen valós hatalmi tényező lett az országban.

A magyar delegáció megérkezik a Trianon palotába, a békediktátum aláírására. Az Antant erőteljesen sürgette a magyar belpolitikai válság felszámolását, hogy minél előbb aláirathassa azországcsonkító békeszerződést Forrás: Wikimedia Commons

A párizsi békekonferencia az anarchikus magyarországi állapotok megszüntetését, az országot megszállva tartó román csapatok kivonását, valamint az antant szemében elfogadható és tárgyalóképes kormány felállítását elősegítendő,

1919 októberében egy brit diplomatát, Sir Georg Russel Clerk-et küldte Budapestre a nagyhatalmak meghatalmazottjaként.

Horthy Miklós, mint a Nemzeti Hadsereg fővezére Forrás: Wikimedia Commons

Sir Clerk elérte, hogy november elején a román csapatok hozzákezdjenek a megszállt területek fokozatos kiürítéséhez.

A román királyi hadsereg által kiürített területeket a Nemzeti Hadsereg alakulatai foglalták el, amit a budapesti baloldal, elsősorban a szociáldemokraták a Nemzeti Hadsereg önkényeskedéseire hivatkozva hevesen elleneztek.

A magyar küldöttség elhagyja a Trianon palotát, a békeszerződés aláírása után Forrás: Wikimedia Commons

A baloldali erők azt szerették volna elérni, hogy a Nemzeti Hadsereget fegyverezzék le, és a rend fenntartására az antant küldjön csapatokat Magyarországra.

A Nemzeti Hadsereg vezérkara Forrás: Wikimedia Commons

A nagyhatalmak Párizsban ülésező képviselői azonban elvetették ezt a tervet,

mert a budapesti baloldallal szemben Horthy tengernagyban ők nem a véreskezű diktátort, hanem azt az államférfiúi erényekkel is felruházott erélyes katonát látták, aki alkalmas lehet az anarchikus állapotok felszámolására,

és a magyarországi belpolitikai helyzet konszolidálására.

Ez a város megtagadta nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött!

Sir Georg Russel Clark javaslatára a párizsi békekonferencia jóváhagyta, hogy a Nemzeti Hadsereg vegye birtokába a románok által kiürített fővárost. Darutollas, Bocskai-sapkás hadserege élén Horthy Miklós altengernagy, a Nemzeti Hadsereg fővezére,

1919. november 19-én vonult be Budapestre.

A fővezér-tengernagyot a Gellért-szálló előtti téren a főpolgármester és a városi elöljárók fogadták, nem minden aggodalom nélkül. Horthy a polgármester őt köszöntő beszédére többek között a következőket válaszolta:

Horthy a Gellért-téren fogadja a főváros küldötteit, 1919. november 16-án Forrás: Wikimedia Commons

„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat."

Majd azt is hozzátette, hogy ő és hadserege a megbékélés jegyében kész a testvéri kézfogásra.

A Nemzeti Hadsereg Budapestre történt bevonulásával véglegesen eldőlt, hogy Horthy Miklós lett az ország erős embere. Magyarország kül - és belpolitikai helyzetének stabilizálásához elkerülhetetlenné vált a közjogi konszolidáció is.

Horthy Miklós feleségével, Purgly Magdával Forrás: Origo

Az 1919. november 24-én kinevezett koncentrációs kormány

a közjogi konszolidáció előkészítését, valamint az alkotmányosság helyreállítását kapta legfőbb feladatául.

A kormányfőnek, a keresztényszocialista Huszár Károly miniszterelnöknek azonban igen súlyos problémákkal kellett szembenéznie mind a saját kormányán belül, mind pedig a Nemzetgyűlésben. Az egyik ilyen probléma az ország államformájának kérdése volt.

Huszár Károly miniszterelnök kormánya Forrás: Wikimedia Commons

Az 1918. október végi őszirózsás forradalom után Gróf Károlyi Mihály vezetésével felállt

baloldali polgári-radikális kormány megszüntette az ország csaknem ezeréves történelmi államformáját a királyságot,

amit az úgynevezett Népköztársaság váltott fel, ezt pedig 1919. március 21. után Kun Béla proletárdiktatúrája, a Tanácsköztársaság követte.

Az őszirózsás forradalomnak nevezett budapesti felkelés hatására IV. Károly visszakozott, és Károlyit nevezte ki kormányfőnek Forrás: Wikimedia Commons

A Tanácsköztársaság csak az elnevezésében volt „res publica", valójában a legelemibb szabadságjogokat is nélkülöző diktatúrának, bolsevista rémuralomnak számított.

A kommün legtöbb atrocitást és gyilkosságot elkövető bolsevista terrorcsoportja, a Lenin-fiúk vezetői Forrás: Wikimedia Commons

A kommün bukása utáni zűrzavarban átmenetileg háttérbe szorultak mind az államforma, mind pedig az alkotmányosság kérdései.

1919 novemberében viszont ismét újult erővel vetődött fel az államforma, és különösen az államfő személyének kérdése.

Az arisztokrácia, a nagybirtokosok és a főpapság képviselői közül kikerülő legitimisták a Habsburg-Lotaringiai ház utolsó törvényesen megkoronázott királyát, a száműzetésben élő IV. Károlyt tekintették továbbra is legitim államfőnek.

IV. Károly király és Zita királyné koronázási képe. A legitimisták 1918 után is Károlyt tekintették törvényes uralkodónak Forrás: Wikimedia Commons

Ennek azonban 1919 végén már nem volt semmilyen politikai realitása,

mert az Antant és az utódállamok az ország katonai megszállása árán is megakadályozták volna IV. Károly visszatérését. A szabad királyválasztók ugyancsak elvetették a Habsburg-ház restaurációját, mert ők nemzeti királyt szerettek volna az ország élén látni.

IV. Károly visszatérése casus belli lett volna Forrás: Fortepan

A nemzeti király személyének kérdésében azonban lehetetlennek látszott a különböző politikai erők közötti kompromisszum. A köztársasági államformát, amit az ország lakossága a rossz emlékű Károlyi-uralomhoz illetve a kommünhöz kötött, csak nagyon kevesen támogatták.

A köztársasági államformát mindenki a Károlyi- kabinethez, illetve a 133 napig tartó kommunista rémuralomhoz kötötte Forrás: Wikimedia Commons

Egyedül abban volt szinte maradéktalan az egyetértés, hogy az ország államformája az ezeréves magyar közjogi hagyományt követve, királyság legyen.

Kilenc kormányzót ismer a magyar történelem

A Nemzetgyűlés - nem kis részben az Antant sürgetésére - 1920. február 16-án ült össze az államjogi helyzet végleges tisztázására. A király személyével kapcsolatos politikai patthelyzet feloldására Huszár Károly miniszterelnök – átmeneti jelleggel – a magyar közjogi hagyományban jól ismert kormányzói intézmény felelevenítésére tett javaslatot.

Huszár Károly( a képen balról a második) javasolta a kormányzói intézmény bevezetését Forrás: Origo

Ennek az volt az indoka, hogy az utolsó legitim király, IV. Károly 1918. november 13-i eckartsaui nyilatkozatában ugyan lemondott uralkodói jogosítványai gyakorlásáról, de nem mondott le a magyar trónról.

Az Osztrák-Magyar Monarchia címere. A Nemzetgyűlés megállapította a hogy a Monarcia megszűnésével az 1867-es kiegyezés hatályát vesztette Forrás: Wikimedia Commons

A Nemzetgyűlés ezért megállapította, hogy noha az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnése miatt az 1867-es kiegyezés hatályát vesztette, viszont a királyi hatalom nem szűnt meg, ami 1918 novembere óta csupán szünetel, és ezért arra az időre, amíg ez ismét gyakorolhatóvá válik, kormányzó választást rendelt el.

A Károlyi-féle Népköztársaságot csakúgy mint a proletárdiktatúrát, nem tekintették legitim rendszereknek Forrás: Origo

Ez a megoldás – a magát törvényen kívül helyező baloldal kivételével – mindenki számára elfogadható volt.

A Károlyi-kormány trónfosztást kimondó, és a köztársasági államformát bevezető „néptörvényét" senki sem tekintette legitimnek csakúgy, mint a Kun Béla-féle kommünt.

Ilyen előzmények után került sor a kormányzói jogállásról szóló 1920. évi I. tc. elfogadására. A kormányzói méltóságnak komoly hagyományai voltak a magyar történelemben, így például 1446 és 1452 között, V. László kiskorúsága idején a híres törökverő hadvezér, Hunyadi János irányította az államügyeket kormányzóként, de 1849 áprilisától, a Habsburg-ház trónfosztása után Kossuth Lajos is betöltötte ezt a tisztséget.

Horthy előtt Kossuth Lajos volt az utolsó kormányzó Forrás: AFP

A kormány Nemzetgyűlés elé terjesztett törvényjavaslata

csak „gyenge" államfői jogkört biztosított volna a kormányzónak.

Az eredeti javaslat szerint az államfőt ugyanis nem illette volna meg a Nemzetgyűlés feloszlatásának joga, és az elfogadott törvényeket legfeljebb egyszer küldhette volna vissza megfontolásra, a jogszabály aláírása előtt.

Horthy 1920. március 1-től 1944. október 16-ig állt kormányzóként az ország élén Forrás: Wikimedia Commons

A hadüzenet vagy a békekötés kérdésében szintén csak a törvényhozás előzetes engedélyének birtokában hozhatott döntést.

A kormányzói jogállásról szóló 1920. évi I. törvénycikket a Nemzetgyűlés február 16-i plénuma egyhangúan elfogadta, ezért már csak a méltóság betöltésére alkalmas személyt kellett megtalálni.

Kormányzóvá választják Horthy Miklóst

A Habsburgok magyarországi ágából származó József főherceg noha nagyon is ambicionálta, hogy ő lehessen a kormányzó, de ez a törekvése már a Friedrich-kormány idején elvérzett az Antant határozott ellenállásán. A magas közjogi méltóság egyik legnagyobb esélyesének Apponyi Albert gróf számított.

Apponyi Albert gróf Forrás: Wikimedia Commons

A nemzetközileg elismert, több nyelven folyékonyan beszélő tekintélyes államférfi diplomáciai és politikai jártasságát mindenki respektálta. Apponyi gróf, amikor elfogadta a párizsi békekonferenciára készülő magyar delegáció elnöki tisztségét, lemondott kormányzói jelöltségéről.

Apponyi Albert gróf (középen, cilinderben) a párizsi béketárgyalásokon Forrás: Wikimedia Commons

A békeszerződés mielőbbi megkötését sürgető nagyhatalmi nyomás nem tette lehetővé a kormányzóválasztás elhúzását, ezért Apponyi gróf lemondása után már csak

egyetlen olyan tekintélyes jelölt jöhetett szóba, akit az Antant is persona grata-nak tekint, aki nem volt más mint a Nemzeti Hadsereg fővezére, Horthy Miklós altengernagy.

Horthy neve egy egész korszakot szimbolizált Forrás: Origo

A Nemzetgyűlés 1920. március 1-én titkos szavazással döntött a kormányzó személyéről. A törvényhozás elsöprő többséggel Horthyt választotta meg Magyarország kormányzójának, a volt admirális a leadott 141 szavazatból 130 voksot kapott meg. A menetközben lemondott Apponyi gróf visszakozása ellenére is szerzett 7 szavazatot, 3 voks pedig érvénytelennek minősült.

Horthy Miklós megérkezik az Országházba, a kormányzói eskütételre, 1920. március elsején Forrás: Wikimedia Commons

Miután a Nemzetgyűlés elnöke kihirdette a választási eredményt, Prohászka Ottokár püspök, főrendiházi képviselő vezetésével küldöttség ment Horthy Gellért-szállóban lévő főhadiszállásra, hogy felkérje az az eskütételre az admirálist.

Horthy elsőre elhárította a felkérést, a kormányzó házfeloszlatással kapcsolatos jogát hiányolva.

Erről emlékirataiban így ír: „Mint tiszt, Őfelségére tettem esküt, ha elfogadom a kormányzóságot, akkor meg az alkotmányra és a nemzetre kell felesküdnöm. Vajon nem forog-e fenn az a veszély, hogy a két esküben vállalt kötelezettségeim összeütközésbe kerülnek egymással? ... Ezért csak azt kifogásoltam, hogy a leendő államfő számára megállapított jogkör – ahogyan a sajtó közléséből ismerem – teljesen elégtelen. A kormányzó még el sem napolhatná a nemzetgyűlést, még kevésbé oszlathatná fel." (Forrás: Horthy, id. mű, 138. o.)

Horthy leteszi a kormányzói esküt a Nemzetgyűlés két házának jelenlétében, 1920 március elsején Forrás: Wikimedia Commons

Rakovszky István, a Nemzetgyűlés elnöke rövid megbeszélés után Horthy kívánsága szerint sebtében kiegészítette a törvényt, a törvényhozás pedig az így módosított jogszabályt azon melegében ismét elfogadta. Ezzel minden akadály elhárult a kormányzóvá megválasztott tengernagy eskütétele elől.

Horthy Miklós kilencvenkilenc éve, 1920. március elsején a törvényhozás plénuma előtt letette a kormányzói esküt az alkotmányra és a nemzetre.

Ezzel vette kezdetét az a nevével fémjelzett és majdnem negyedszázadig tartó korszak, amelynek tárgyilagos és minden részrehajlás nélküli „sine ira et studio" megítélése a történelmi távlat ellenére, még mindig várat magára.