A Rochesteri Egyetem kutatói az elmúlt hónapokban teljesen elmélyedtek a sörfőzés rejtelmeiben. Arra jutottak, hogy a modern sörélesztő egyenesen az európai szőlőbor és az ázsiai rizsbor élesztőjének keverékéből származik. Ez a megállapítás arra utal, hogy a sörélesztő a kelet-nyugati fermentációs technológia átadásából származik, hasonlóan a háziasított növények és állatok szállításához, amit a Selyemút útjai segítségével juttattak el az egyik pontból a másikba.
Bármelyik háziasított organizmus történelmi eredetét gyakran homályosítja el a közelmúltbeli elvándorlás, a gének eredete és más csoportokkal való összekeverés
– mondta Justin Fay, a Rochesteri Egyetem kutatócsapatának vezetője. – Míg az ókori DNS-ek elemzése jó néhány történelmi esemény rekonstruálásának áldozatává vált, az ókori erjesztett italok és az ezek előállításához használt mikrobák ismerete gyerekcipőben jár.
Hozzátette: számos sörfajtáról azonban ismert, hogy
poliploid, tehát a genomjuk több mint két példányával rendelkezik és lehetővé teszi a fajok közötti örökítőanyag-cserét.
Ez pedig azt is jelenti, hogy ezek az egymással rokonságban lévő növények el tudnak különülni egymástól, miközben egyfajta növénynemesítés történik.
A sörgyártás szinte egyidős az emberiséggel. Már az ókor kezdete előtt is készíthettek sört, ám az alapanyagok, főként a sörélesztő történetének rekonstruálásához a kutatók szekvenálták és összehasonlították a sör törzsek genomjait a világ minden tájáról származó referencia törzsekkel. A sörfajtákból négy, kapcsolódó csoportot alkottak: két ale, egy lager és egy olyan társulást, amelyben sör- és sütéshez használt élesztő szerepelt.
Valamennyi csoport mutatta mind az európai szőlőbor törzsek, mind az ázsiai rizsbor törzsek vegyes származását
– hangsúlyozta Justin Fay. – A törzsek továbbá olyan, új génváltozatokat is tartalmaztak, amelyek nincsenek jelen más biológiai populációban.
A kutatók szerint ezeknek az új variánsoknak az eredete kevésbé világos, de a bőségük azt sugallja, hogy egy nem jellemzett vagy kihalt populációból származnak.
A sörfajok fejlődése során az események rendjének és időzítésének teljes rekonstrukciója nehéz, mivel poliploid genomjuk nem statikus
– állítja a kutatócsapat vezetője. – A poliploid genomjukban bekövetkezett változások sejtosztódással alakultak ki és sörfajták sokféleségét generálták, miközben valószínűleg fontos szerepet játszanak a különböző sörfőzési stílusok specializációjában.
A kutatók legfrissebb eredményeiket a PLOS Biology tudományos folyóiratban publikálták.