Nagy erőkkel végzik a szakemberek a tavaly kezdődött európai vadmacska-monitoringot a Duna alsó szakaszán, Gemenc országosan védett területén. A felméréseket végző Duna-Dráva Nemzeti Park munkatársainak eddigi adatai szerint a Duna alsó szakaszán fekvő Gemenc vadmacska-populációja jelentősen csökkent.
A vadmacska elterjedése az elmúlt évtizedekben keletre tolódott, és a Dunántúl jelentős részéről már el is tűnt
– mondta Kovács Attila természetvédelmi őr a monitoring kapcsán.
– Ennek elsődleges oka, hogy az ártéri terület vonzáskörzetében és pufferzónájában az ember által épített környezet területnagysága megnövekedett, és az itt élő házi macskák egyre nagyobb számban fordulnak elő a gemenci erdőségben is.
A szakemberek szerint évek óta csökken az állomány, amely szoros összefüggésben van többek között a házi macskával való hibridizációval is.
Utóbbi több szempontból is aggályos a vadmacska mint faj fennmaradása végett: a házi macskákkal való szorosabb kapcsolatuk miatt ugyanis a vadon élő állatok több olyan betegséggel szembesülnek, amellyel az immunrendszerük képtelen megbirkózni.
A területen élő vadmacskákra számos veszély leselkedik. A gemenci ártéri területet átszelő 55-ös főúton az utóbbi években jelentősen megnövekedett a forgalom, így a közúti közlekedésben elütött, elgázolt állatok száma is emelkedik.
A Duna-Dráva Nemzeti Park szakemberei emellett egyre többször találkoznak a vasút mentén elütött egyedekkel is.
Mindezek miatt megállapítható, hogy az ártéri területen élő vadmacskalétszám folyamatosan csökken.
A főúton történt elgázolások azt mutatják, hogy egyre több a házi macskával való összepárzás, és félő, hogy tiszta vonalú európai vadmacska már nem fordul elő Gemencben
– mutatott rá Kovács Attila. A 2018 őszén indult felmérés célja, hogy információt kapjunk a Gemencben élő macskafélék jellegéről, számáról, a tényleges tiszta vonalú európai vadmacska pontos élőhelyviszonyairól és a populációjának létszámáról.
A felmérés során a szakemberek az idei évben élve fogó csapdákkal is próbálkoznak majd, amelyek szükségszerűek a genetikai vizsgálatok miatt, hogy szőrmintákat és esetlegesen ürülékmintákat gyűjthessenek.
„Az élve fogó csapdákat azokon a területeken helyezzük majd ki, ahol a vadmacska jelenléte a tapasztalatok szerint rendszeres. Ezek nagy részében jó eséllyel van egy vadkamera is, így ha bármilyen esemény történik a csapdában, azt már az első pillanattól fogva rögzítjük” – magyarázta Mórocz Attila természetvédelmi őr az Origo Tudomány kérdésére.
A jelzés azért is fontos, hogy a csapda lecsapódása esetén a szakemberek azonnal a helyszínre tudjanak menni.
egyed minél kevesebb időt töltsön fogságban és stresszes helyzetben.
A vadmacskák tiszta állományáról és pontos egyedszámáról ugyanis csak a genetikai mintavétel után kaphatnak pontos információkat.
A vadmacskák feltérképezését elsősorban a téli időszakban tudták elvégezni, és a megfigyelések eredményeit folyamatosan gyűjtik, majd az adatokat egy adatbázisba rendezik. A nemzeti park munkatársai most az állatok genetikai állományát próbálják meg minél részletesebben feltérképezni.
A tényleges genetikailag tiszta faj jelenlétét csak a vizsgálatok után tudjuk meg biztosan
– emelte ki Mórocz Attila. – Az élve befogott példányokról méretet veszünk, megmérjük a testtömegüket, a testhosszukat és a farok hosszát. Ez meglehetősen nehéz feladat a vadságuk miatt.
A mindent eldöntő genetikai vizsgálatokat a megfelelő számú, összegyűjtött minta birtokában a hazai kutatók végzik majd el,
és ezzel meglesz a lehetőség arra, hogy a modern technika segítségével egyedi azonosítást végezzenek a szakemberek. Így talán végre fény derül a pontos rokonsági kapcsolatokra és a genetikai arányokra is.
Vadmacskával az ország több területén találkozhatunk a Gemenctől kezdve az Ormánságon át a Pilisig és az Északi-középhegységig. Már ha szerencsénk van, hiszen a ragadozó igen félénk, ráadásul elsősorban szürkülettől hajnalig aktív.
Az állat az emberre nem veszélyes, ráadásul az ember lakta területeket kerüli, és meglehetősen óvatos. Kitűnő a rejtőszíne, ezért több kiránduló úgy elmehet mellette, hogy észre sem veszi a mozdulatlanná dermedt, bokrok alatt megbúvó vadmacskát.
Alapvetően kisemlősökkel, többek között erdei egérrel, nyulakkal és pocokkal táplálkozik, de némi növényi tápanyagot, néha dögöket és madarakat is fogyaszt.
A Magyarországon is előforduló európai vadmacska a 18-20. századig az egész kontinensen gyakori volt, ám állománya ezután jelentősen megritkult.
Ma már nagyon szétszórtan élnek az egyedek az ország területén. A házi macska genetikailag igen közel áll hozzá, ezért hibridizálódhatnak. A házi macska-vadmacska hibridek azonban az állat egész elterjedési területén problémát jelentenek, szerte Európában.
Reményeink szerint közel húsz év után újra sikerül majd erről a kisragadozóról és előfordulási helyeikről Gemencben egy megbízható adatbázist készíteni
– hangsúlyozta Kovács Attila.