Jeanne d'Arctól Quasimodóig: a Notre-Dame évszázadai
Az igazi Quasimodo szobrászként dolgozhatott a katedrálisban a francia forradalom után
Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Csatlakozzon hozzánk közösségi oldalainkon is!
Sok évszázad kultúrtörténete állt hétfőn éjjel lángokban, és a világ egyik leglátogatottabb keresztény temploma már nem először nyögte a történelem viszontagságainak pusztításait. A párizsi Notre-Dame székesegyházat Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdte építtetni 1163-ban, és a Mi Asszonyunk temploma a kezdetektől számos jelentős változtatáson esett át. Látta nagy királyok ünnepeit és dicsőítette győzelmeiket, a francia forradalom idején megrongálták és kifosztották, majd a nácik idején újra veszélybe került. A kereszténység és az egyetemes kultúra egyik jelképe Victor Hugót is megindította, és 1831-ben napvilágot látott a hányattatott sorsú toronyőr története. A romantika híres művészét azonban nem a képzelet ihlette: a regény tragikus hősének hátborzongató és deformált arca a valóságban egy brit szobrászhoz köthető.
„Az idő az építész, a nép a kőműves.”
(Victor Hugo)
A francia főváros gazdasági központtá fejlődött
Párizs és a világ egyik legjelentősebb műemlékét Maurice de Sully, Párizs püspöke kezdete építtetni 1163-ban, VII. Lajos uralkodása idején. A székesegyház építési helyszínének választása egyáltalán nem véletlen: pontosan Párizs szívében, az Île de la Cité nevű apró szigeten, a Szajna közepén emelték fel.
A Saint-Etienne templom helyére épült, amely a növekvő párizsi lakosság miatt már nem felelt meg az igényeknek.
A 11-12. század során Párizs ugyanis Franciaország jelentős és pezsgő politikai, gazdasági és művészeti központjai közé emelkedett: nagy tudású szakemberek, oktatási intézmények és kereskedők árasztották el a Szajna partját.
Maurice de Sully 1160-ban jelentette be, hogy a korábbinál nagyobb és fényűzőbb katedrálist szeretne emelni Szűz Mária tiszteletére.
Közel 200 év kellett ahhoz, hogy a gótikus stílusú, grandiózus bazilika megépülhessen.
A munkálatok 1345-ben fejeződtek be. Ám a székesegyház néhol fényes, máshol tragikus története még csak ekkor vette kezdetét.
A katedrálisban avatták boldoggá Jeanne d'Arc-ot
Majdnem egy évszázad is eltelt, és a Notre-Dame rendeltetésének megfelelően teljesítette szent kötelezettségeit. Mígnem 1431 decemberében, a százéves háború kellős közepén a mentálisan beteg VI. Henrik angol királyt a katedrális falain belül francia uralkodóvá koronázták.
A XV. századi Franciaországban a káosz volt az úr: a legnagyobb várakat és városokat az angolok már elfoglalták, és az országnak sokáig nem volt királya.
Az időpont már csak azért sem volt szerencsés, mert alig néhány évvel korábban bukkant fel a francia történelem egyik legmeghatározóbb alakja, az isteni látomásokat követő Jeanne d'Arc.
A francia parasztlányból lett népfelkelő hadvezér, később Szent Johanna, Franciaország nemzeti szentje a százéves háborúban a francia királyi hadsereg élén több meghatározó győzelmet aratott, amelyek megfordították a háború kimenetelét, és lehetővé tették VII. Károly trónra lépését.
Az egyházi törvényszék visszaeső eretnekség miatt 1431-ben elítélte, és máglyán égették el.
A francia udvar csak 1456. július 7-én nyilvánította ártatlannak, majd X. Pius pápa a Notre-Dame székesegyházban avatta boldoggá.
Visszafordíthatatlan károkat szenvedett a 16. században
A 16. században a katedrális állapota jelentősen romlott, a modernizáció nevében megsemmisítették a sírok és festett üvegablakok nagy részét, a katedrális külső részei pedig bálványimádat ürügyén szenvedtek visszafordíthatatlan károkat.
A történelem azonban ismét kegyes volt az épülethez: az 1600-as években XIII. Lajos király úgy döntött, hogy felújíttatja az impozáns templomot.
Robert de Cotte építészt bízta meg a munkálatokkal, majd ő adományozta a szent helynek az azóta is működő, 12 ezer sípú világhíres orgonáját (ami valószínűleg most teljesen tönkrement).
A 18. századig, a felvilágosodás koráig számos francia uralkodó itt ünnepelte győzelmeit, és a székesegyház stílusán az évszázadok alatt többször, többet változtattak, mindig a regnáló uralkodó kívánságainak megfelelően.
1789. július 14-én azonban a feldühödött párizsiak elfoglalták a Bastille börtönét, és elkezdődött Európa történetének egyik leginkább meghatározó eseménysorozata, a francia forradalom.
A viharos időkben a templom étel- és borraktárrá változott, számos szobra megsérült.
A feltüzelt forradalmárok szívesen verték le a művészeti alkotások fejét egy kalapáccsal.
Itt koronázták császárrá Napóleont
A 19. század fordulóján így a székesegyházat már csak egy hajszál választotta el a teljes megsemmisüléstől. Végül nem más sietett a megmentésére, mint a világtörténelem máig legsikeresebb hadvezére, Napóleon, akit 1804. december 2-án itt koronáztak császárrá, és aki szívén viselte a katedrális sorsát.
Évtizedekkel később, 1845 és 1870 között mégis újabb, jelentős rekonstrukcióra volt szükség, amit I. Lajos Fülöp francia király finanszírozott.
A munkálatokat két építész, Eugène Viollet-le-Duc és Jean-Baptiste Lassus felügyelte.
Nekik köszönhető a monumentális épületnek a mostani tűzvészig látható pompája, amiben még a világháborúk sem okoztak jelentős károkat.
A II. világháború idején bevezetett óvintézkedések során a 13. századi rózsaablakokat a náci vandalizmustól és fosztogatástól félve eltávolították, ám a harcok befejeződése után a Mi Asszonyunk temploma visszanyerhette régi fényét.
Sőt, a 20. század második felében újabb rekonstrukciós munkálatok kezdődtek, többek közt a szobrok és a homlokzat szobrainak megtisztítása, valamint a harangtorony felújítása és a benne lévő, 13 tonnás Emmanuel harang gépesítése.
A keresztény világ három, szent ereklyéjét őrzi
A világ legismertebb katedrálisa nem kisebb ereklyét őriz, mint Jézus állítólagos töviskoronája, keresztjének egy darabkája és az egyik szög, amellyel a megváltót a keresztre szögezték a római katonák. A ritka kincseket évente csak egyszer, nagypénteken állították ki, ám a tragédia árnyékában most erről is le kell mondanunk.
A töviskorona több mint tizenhat évszázad óta a keresztény imádság tárgya, a keresztény világ egy legbecsesebb ereklyéje.
Számos történeti és tudományos kutatást folytattak róla a kutatók, hitelessége azonban még mindig nem igazolható egyértelműen. A 4. századból származó, 21 centiméter átmérőjű, több szalaggal átkötött töviskorona a hagyomány szerint sokáig egy jeruzsálemi bazilikában pihent, ahol az első feljegyzések készültek róla 570-ben. A 9. és 10. században számos ereklyével együtt elköltöztették.
Krisztus halála után több mint ezer évvel, 1063-ban került Jeruzsálemből a bizánci császári kápolnába. Az uralkodó így szerette volna biztonságba helyezni az esetleges fosztogatók elől. Amikor aztán utóda, II. Baldvin financiális nehézségekbe ütközött,
1238-ban elzálogosította azokat a velencei kalmároknál,
egy kis hitelért cserébe. Visszaváltani már nem tudta, hanem a franciák királya, IX. (Szent) Lajos szerezte meg azt.
A relikviák 1239. augusztus 19-én érkeztek Párizsba, ahol az uralkodó levette királyi öltözékét és egy egyszerű tunikában, mezítláb vitte a töviskoronát a Notre-Dame székesegyházba.
Itt méltó helyre, egy drága ereklyetartóba került, majd később a király egy szent kápolnát építtetett tiszteletére.
A kereszt egy darabkája két évvel a töviskorona után, a szög pedig még később érkezett a katedrálisba.
Utóbbit V. Konstantin császár adta Nagy Károlynak, akinek unokája, Kopasz Károly a saint-denis-i apátságnak adományozta.
A három ereklyét a francia forradalom idején a Nemzeti Könyvtárban őrizték,
majd ezután kerülhetett 1806. augusztus 10-én végleges helyére, a Notre-Dame-ba. Most, a pusztító tűzvész után hősként ünneplik a franciák a párizsi tűzoltók káplánját, Fournier atyát, aki pár tűzoltóval közösen kimentette a lángokból a relikviákat.
A notre-dame-i toronyőr valóságos történelmi alak
A híres párizsi katedrális mindennapjai megihlették a romantika híres alakját, Victor Hugót is. A hátborzongató és deformált arcú, tragikus hőst sokáig a szerző képzeletének mélységéből származó, mitikus alkotásnak tekintették. Quasimodo azonban nagyon is valós történelmi személy volt.
A 19. századi brit szobrász, Henry Sibson a regény írása idején a székesegyházban dolgozott, aki
részletesen beszámolt egy Trajin névre hallgató férfiról, aki a székesegyházban élt és történetesen púpos volt.
A róla szóló, 1820-ból származó feljegyzések csak 1999-ben kerültek napvilágra, addig a Tate Archívumban rejtőztek. A hét kötet azt bizonyítja, hogy a katedrális felújítási munkálatait a francia kormány rendelte meg, ahol dolgozott egy „méltóságteljes és kedves torzszülött”, aki nem szerette, ha összekeverték a fafaragókkal.
Sibson egy későbbi feljegyzésében már arról írt, hogy egy másik munka során, Párizson kívül is összefutott a férfival, akit ekkor már a „Le Bossu” névvel illettek, ami azt jelenti, „púpos”.
Victor Hugo nagy érdeklődést mutatott a székesegyház felújítása iránt, többször járt a helyszínen, és nyíltan ellenezte a neoklasszikus tervet a katedrális gótikusabb stílusával szemben.
Az azóta már többször megfilmesített, híres regényét 1828-ban kezdte el írni, és a könyvet három évvel később jelentették meg. Szinte egyértelműsíthető, hogy a romantika neves írója jól ismerhette a Sibson által többször megemlített, púpos szobrászművészt.
origo.hu
Kerek fenék, csodamellek: felfedezésre vár a bombázó röpis
origo.hu
Miss Universe: nem kímélik a győztes nőt
borsonline.hu
Most jött: tömegbaleset Budapesten, megbénult a közlekedés, roncsok amíg ellátni
magyarnemzet.hu
Putyin interkontinentális ballisztikus rakétát vetett be
ripost.hu
Szoboszlai Dominiknak befellegzett? Liverpoolban már tudják a megoldást
mandiner.hu
A Puskás Aréna lelátóján is feltűnt a német szurkolók üzenete Orbán Viktornak (FOTÓ)
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
origo.hu
Hátborzongató részletek derültek ki az Andrei Mangra elleni támadásról
origo.hu
Magyar Péter megfenyegette a gyermekotthon vezetőjét: „Ennek k…rva nagy következményei lesznek”
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
origo.hu
Az angol sztárfocista felvállalta kapcsolatát a párductestű szőke szépséggel - galéria
origo.hu
