A rendelkezésre álló történeti források szerint a ma Gyula belvárosában látható várat Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár uralkodása idején Maróti János macsói bán építette, aki 1403-ban királyi birtokadományként kapta meg a Fehér-Kőrös menti területeket.
Ez az egyetlen, teljes épségben fennmaradt gótikus stílusú várunk, amit Európában is egyedülálló
módon, és a középkori építkezési szokásoktól eltérően, nem faragott terméskőből, hanem égetett agyagtéglából építettek.
A gyulai vár azonban nem csak az építőanyaga miatt számít kuriózumnak.
Az erősséget ugyanis a legtöbb középkori várunktól eltérően - amelyeket stratégiai okokból nehezen megközelíthető magaslatokon emeltek – sík vidékre építették. Arról, hogy a vár már a mai formájában állt, 1445-ből származik az első hiteles forrás.
Miután a Maróti család 1476-ban kihalt, birtokaik, és így a gyulai vár is visszaszállt a királyra. Hunyadi Mátyás hat évig birtokolta az erősséget, amit 1484-ben fiának, Corvin János hercegnek adományozott.
Corvin János beépíttette a várudvart, és ugyancsak az ő nevéhez fűződik az első emeleti támpilléres folyosó kialakítása is.
Corvin János 1504-ben bekövetkezett halála után még egy rövid ideig az özvegye, Frangepán Beatrix kormányozta a várat,
akinek a halála után a birtok a várral együtt öröklés jogcímén Brandenburgi György őrgróf tulajdonába került.
Érdemes megjegyezni, hogy a magyar történelemben oly nagy és dicsőséges szerepet játszott Hunyadi-család utolsó nőtagja, Corvin Erzsébet 1509-ben, a gyulai várban halt meg.
Az 1526-os mohácsi csatavesztés után Brandenburgi György Szapolyai Jánossal szemben az ugyancsak magyar királlyá koronázott Habsburg I. Ferdinánd pártjára állt, ami miatt I. János hadai meg is ostromolták a gyulai erősséget.
A gyulai vár 1552-ben jutott ismét királyi fennhatóság alá, ugyanis csere útján I. Ferdinánd birtokába került.
Szulejmán szultán, miután 1541. augusztus 29-én csellel bevette Budát, az ország törökök megszállta területeit vilajetté szervezte,
és beolvasztotta az Oszmán Birodalomba. 1541 után a törökök több hadjáratot is folytattak hódításaik kiterjesztésére.
A török invázió 1551-ben érte el a Maros vonalát, és az oszmán hadak előrenyomulásának már csak a gyulai vár állta az útját. A magyar kézen maradt Gyula, mint stratégiai erősség jelentősége akkor értékelődött fel igazán, amikor a törökök az 1552-es hadjáratban elfoglalták Lippát és Szolnokot.
A hátukban maradt gyulai erősség komoly bosszúságot okozott számukra,
ugyanis az erősség falai között állomásozó végvári vitézek rendszeres portyáikkal rendre megkeserítették az „igazhitűek" életét.
1560-ban I. Ferdinánd király a kitűnő és tettekre kész katonát, Kerecsényi Lászlót nevezte ki gyulai várkapitánynak. Kerecsényi a kinevezése után azonnal komoly korszerűsítési munkákba kezdett, hogy a bármelyik pillanatban fenyegető török támadás kivédésére megerősítse a várat.
Gyula, illetve a sikeresen portyázó gyulai vitézek fájó tüskeként szúrták a törökök testét.
1566 nyarán Szulejmán rokona, Pertaf pasa a padisah parancsára Gyula alá vonult, hogy elfoglalja a törökök számára oly sok bosszúságot okozó várat, „az átkozott gyaurok fészkét".
Az 1566-os ostrom idején a nyomasztó török túlerővel szemben alig kétezer végvári vitéz, magyarok, horvátok, szerbek, csehek és németek védték elszánt hősiességgel a várat. A magyar hódoltság, illetve végvári küzdelmek krónikájában
Gyula védelme az egyik leghősiesebb cselekedetként vonult be;
Kerecsényi László várkapitány és vitézei ugyanis csak 63 napig tartó, és halált megvető bátorsággal vívott küzdelem után adták fel a várat.
Egy magyar végvárat sem védtek ilyen hosszú ideig török ostrommal szemben. Az ostrom, valamint a kitört vérhasjárvány miatt maroknyira olvadt védőknek elfogyott az élelme, és a kutak kiszáradása miatt a vizük is, ezért Kerecsényi kapitány a megmaradt vitézek szabad elvonulása fejében átadta a várat a szerdárnak, Pertaf pasának.
Egyetlen végvár sem tartott ki olyan hosszú ideig a hódoltság véres történetében, mint a gyulai vár.
A pasa azonban becstelen módon, és abból kiindulva, hogy a „tévelygő hitetleneknek" tett ígéret nem köti az „igaz hit" harcosait, megtámadta az elvonuló védőket, akiknek java részét a janicsárok lemészárolták.
A foglyul ejtett hős Kercsényi kapitányt a hitszegő pasa Nándorfehérvárra hurcolta,
és kivégeztette. Gyula a 17. század végi visszafoglaló háborúk idején, 1695 januárjában került ismét a keresztények kezére, miután Pollandt tábornok serege körbezárta és kiéheztette a törököket.
A visszafoglaló háborúk után – különösen az aradi erőd felépítését követően – a gyulai vár elvesztette stratégiai jelentőségét,
és annak ellenére, hogy a Rákóczi-szabadságharcban még volt szerepe az erősségnek, szerencsésen túlélte a Habsburg várrombolásokat.
Az 1849-es világosi fegyverletétel után az aradi tizenhárom közül kilenc honvédtábornok is itt időzött néhány napot az oroszok foglyaként, úton Aradra, a magyar Golgotára.
A gyulai vár, Európa legnagyobb, és szinte teljes épségében fennmaradt egyetlen középkori téglaerődítménye, a magyar történelem és kultúrtörténet becses műemléke, napjainkban múzeumként látogatható.