Karnyújtásnyira vagyunk a mohácsi tömegsírok megtalálásától

Az 1960-as illetve 70-es években feltárt kisebb tömegsírok is Sátorhely térségében fekszenek

A magyar történelem és a későközépkori Európa egyik legnagyobb és legfontosabb ütközetével, az 1526. augusztus 29-én Mohács közelében II. Lajos magyar és cseh király, valamint Szulejmán oszmán szultán hadai között lezajlott csatával kapcsolatosan még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, szemben az általános közvélekedéssel. A csatatér nemrég elkezdett átfogó kutatási projektjének máris megvannak az első nagy, és sok szempontból tabudöntögető eredményei, amelyekről a kutatásvezetők közül Pap Norbert Mohácson adott tájékoztatást kedden, Fodor Pál pedig az aktuális tervekről nyilatkozott exkluzívan portálunknak.

Mohács jelentősége túlnyúlik a határainkon

A magyar történelemben egyfajta határvonalnak számító mohácsi csata közeledő 500. évfordulója ad különös aktualitást a Pécsi Tudományegyetem és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont nemrég elindított közös kutatási projektjének, a csatatér teljesen új szempontok szerinti feltárásának.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely. A csata jelentősége túlnyúlik a határainkon Fotó: Polyák Attila - Origo

Mivel a mohácsi ütközetet nem csak a magyar történelemben, hanem a 16. századi európai históriában is

a késői középkor legjelentősebb csatái között tartják számon,

a tavaly elkezdett kutatási és feltárási munkálatokat méltán kíséri kiemelt nemzetközi figyelem.

Az egykor a mohácsi síkon felsorakozó és összességében közel százezer főt kitevő seregekben számos nemzet fiai, oszmán részről így többek között törökök, albánok, bosnyákok, a keresztény oldalon pedig magyarok, csehek, lengyelek, németek, horvátok, illetve szerbek csaptak össze egymással. Mohács emlékezete már csak emiatt is átnyúlik a határainkon.

II. Lajos magyar és cseh király portréja 1525-ből Forrás: Wikimedia Commons

Az egykori ütközet emlékének nemzetközi jelentőségét igen jól példázza többek között, hogy a cseh köztársasági elnök májusi hivatalos magyarországi látogatásának programjában a mohácsi csatatér felkeresése is szerepel,

hiszen az ütközetben elesett uralkodó, II. Lajos egy személyben volt Magyarország valamint Csehország koronás királya,

és a mohácsi csatamezőn -más nemzetek fiai mellett- számos cseh vitéz is életét áldozta az ország és a keresztény hit védelméért.

E valóban történelmi jelentőségű ütközet története és értékelése azonban mind a mai napig rendkívül sok kérdéssel és vitával terhelt – hangoztatta Dr. Pap Norbert professzor, a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, a projekt pécsi vezetője a legfrissebb kutatási eredményeket összegző, Mohácson megtartott előadásában. A témához kapcsolódó teljes előadás, ami részletesen taglalja a mohácsi csatatér feltárásának eredményeit az alábbi videón tekinthető meg:

Majs kánonná merevedett hivatalos álláspont, de még sem ott zajlott a csata

Talán furcsán hangzik, de a Moháccsal kapcsolatos számos kérdés közül az az egyik legfontosabb,- ami mindeddig precíz válaszra várt -, hogy valójában hol is zajlott a csata, pontosabban annak a döntő fázisa.

Dr. Pap Norbert egyetemi tanár, a kutatócsoport egyik vezetője Forrás: Origo

A korabeli és hitelesnek tekinthető források alapján tudjuk, hogy az 1526. augusztus 29.-én délután három órától kibontakozó ütközet több szakaszban játszódott le, és az egyes események, mint például a királyi derékhad bekerítése, vagy II. Lajos táborának feldúlása, illetve a király tragikus halála is a nagy csatatér más és más pontján történt.

Az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi ütközetnek még számos megválaszolásra váró tisztázatlan kérdése van Forrás: Wikimedia Commons

Ebből a szempontból a csatatér tehát egy igen összetett fogalomként kezelendő,

mert az egyaránt magába foglalja a királyi tábor, a felállt, és az ellenségre várakozó keresztény hadrend helyét csak úgy, mint az oszmán had, a ruméliai és a csatába később beavatkozó anatóliai hadtestek, a szultáni tábor vagy a török ütegállások, valamint az összecsapás utáni menekülési útvonalak lehetséges helyzetét.

Mohács tudományos igényű kutatása kereken 130 éve, 1889-ben kezdődött el, ami többek között Pauer István, és a híres magyar régész, Rómer Flóris nevéhez is köthető.

Akárcsak napjainkban, a múltban is az volt az egyik legfőbb kérdés, hogy vajon hol zajlott le a csata, illetve hol lehetett az ütközet centruma?

Az egyik első tudományos igényű csatarekonstrukcióról szóló tanulmányt Leopold Kupelwieser publikálta 1899-ben, aki az oszmán had és a királyi sereg összecsapását Sátorhely körzetébe tette.

A szemben álló királyi és oszmán had egy 16. századi török miniatúrán. A bal felső sarokban aranyozott páncélban II. Lajos a képmező közepétől kissé jobbra pedig Szulejmán szultán látható Forrás: Wikimedia Commons

A csata 400. évfordulója alkalmából számos tanulmány jelent meg, és ezek közül közül

Gyalókay Jenő hadtörténész tézisei alapvető változást hoztak a mohácsi ütközet (vélt) helyszínének lokalizálását illetően.

Az egykorú török források alapján a nagy tömegsírokat (a csatának becslések szerint összesen akár 30 ezer áldozata is lehetett) az úgynevezett Törökdomb közelében keresték, ám itt nem találtak semmit.

Gyalókay szerint Sátorhely környéke már csak azért sem lehetett az ütközet centruma, mivel itt nem elég dombos a táj a török ütegek egykori - források szerinti – felállításához. Gyalókay Jenő azt a rendkívül erős helyi hagyományt is elvetette, amely szerint a csata Sátorhely közelében zajlott.

A török lovasság felvonul a mohácsi csatatérre ( korabeli török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

A hadtörténész ezt a néphagyományt ugyanis olyan alaptalan mondának minősítette, aminek népességi kontinuitás híján nincs realitása, mert a hódoltság idején illetve azt követően teljesen kicserélődött a lakosság.

Gyalókay koncepciója szerint a csata tényleges helyszíne Sátorhelytől jóval délebbre, Majs előterében lehetett,

és 1926-tól ez vált a hivatalos állásponttá – mutatott rá előadásában Pap professzor, kiemelve, hogy a nemrég elkezdett komplex tájrekonstrukciós kutatások egészen mást mutatnak.

A rejtélyes Földvár és völgy, amit eddig senki sem talált

A kutatócsoport a kérdés eldöntéséhez a legmodernebb technológiát vetette be, és először alkalmazott komplex természettudományi tájrekonstrukciós módszereket az ütközet centrumának és egyes helyszíneinek lokalizálásához. Tulajdonképpen a kutatási alapkoncepció igen egyszerű és logikus: ahhoz ugyanis, hogy a csatára vonatkozó történeti forrásokban megjelölt egyes helyszínek illetve tereptárgyak pontosan beazonosíthatóak legyenek, legelőször azt kell rekonstruálni, hogy milyen lehetett a táj 1526 nyarán.

Korabeli magyar öltözet a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumában Fotó: Polyák Attila - Origo

Fél évezred alatt nagyon sok minden megváltozott, ezért is hozhatnak hamis illetve téves eredményt azok a módszerek, amelyek a csataér korabeli leírását egyszerűen csak ráhelyezik a mai térképekre. Pap Norbert és Fodor Pál professzorok csoportja hét főbb kérdésre koncentrálva végzi a kutatást.

A mohácsi sík számít a legfontosabb vizsgálati területnek, ezen túl az egykori, 16. század eleji alacsony és magas ártér, az ármentes terasz (ahol egykor a török tábor állt), valamint a közeli baranyai dombvidék előterének vizsgálata áll a tájrekonstrukció központjában.

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csatatéren (Székely Bertalan festménye) Forrás: Wikimedia Commons

Mind a királyi tábor, illetve hadrend, mind pedig Szulejmán serege és a csata centrumának behatárolása, sőt az eddig még feltárásra nem került nagy tömegsírok felkutatása miatt a csoport különös figyelmet fordított arra a nagy „árokra" vagy „völgyre", ami II. Lajos király kancellárja, a csata leghitelesebb szemtanújának számító Brodarics István szerémi püspök 1528-ban nyomtatásban is megjelent visszaemlékezésében

a csatatér egyik kitüntetett tereptárgyaként szerepel csakúgy,

mint az ütközet centrumában fekvő templommal rendelkező apró falu, Földvár, továbbá az oszmán forrásokban megemlített Hünkjár tepesi, azaz a „Császárdomb".

Tizenöt Földvár kicsit soknak tűnik

Az egykori harcmező egyik legfontosabb, ám de mégis legzűrzavarosabb viszonyítási pontjának a templommal rendelkező apró község, Földvár fekvése számít. N. Ipoly Márta kartográfus a Hadtörténelmi Közlemények szakfolyóiratban 1977-ben megjelent tanulmányában - amelyben térképen rögzítette a korábban készült különböző tanulmányok megoldásait – összesen 15 lehetséges Földvárként gyanúba vett helyszínt rögzített.

Az 1960-as illetve 70-es években feltárt kisebb tömegsírok is Sátorhely térségében fekszenek Fotó: Polyák Attila - Origo

A térképi helyszínek alapos elemzésével viszont már csak kettő lehetséges, de tágasabb térségben feltételezhető Földvár fekvése. Győrffy György az 1963-ban megjelent könyvében a Borza-patak közelében, annak sátorhelyi oldalára helyezte el Földvárt a korabeli források részletes elemzése alapján.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely területén valószínűleg a királyi had néhány lövegállása lehetett Fotó: Polyák Attila - Origo

2001-ben Engel Pál is Majstól nyugatra rekonstruálta,

aki a 15. század végi dokumentumok elemzésével jutott ugyanerre a konklúzióra.

Bende Lajos viszont az ütközet helyszíneként Majs közelében vélte felfedezni Földvárt, ahogy az elmúlt majdnem száz évben szinte mindenki.

A közelmúltban igen nagy visszhangot váltott ki Bertók Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészének 2018. október elején tett bejelentése, amely szerint Majs közelében megtalálták Földvár település maradványait.

16. századi gyalogos kard és sodronying a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumában Forrás: Origo

Ezek a különböző, és egymással homlokegyenest ellenkező álláspontok tették elkerülhetetlenné a csata centrumának behatárolása szempontjából kulcsfontosságú Földvár lokalizációját, Fodor és Pap professzorok kutatócsoportja számára.

Anjou-kori oklevél oszlatja el a Földvárt elrejtő historikus ködöt

Brodarics István királyi kancellár így említi meg a már-már misztikus Földvárt az 1528-ban Krakkóban kiadott „De conflictu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima" azaz „Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről" című munkájában: „A hely, ahol a had fölsorakozott, Mohácstól egy, az ott folyó Dunától fél mérföldre volt... Velünk szemben színházi nézőtér formájára hosszan elnyúló domb húzódott, melyen túl a törökök császára ütötte fel táborát, a dombról egy kis falucska ereszkedett alá egy templommal, ennek Földvár a neve, ott helyezkedtek el az ellenséges lövegek."

Szulejmán Brodarics krónikája szerint Földvár közelében ütötte fel táborát Forrás: Wikimedia Commons

Pap Norbert és Fodor Pál kutatócsoportjának nem az volt az elképzelése, hogy ilyen-olyan prekoncepciók alapján és ötletszerű ásatásokkal keressenek falura utaló épületmaradványokat,

hanem hogy az eredeti források alapján kíséreljék még Földvár birtok területi határainak meghatározását.

Az ezzel kapcsolatos forráskutatásból megállapították, hogy a település egészen a 17. század végéig nyomon követhető, sőt még később, 1736-ban, illetve 1770-ben is Földvár néven jelzik az egykori községi birtokot a térképeken.

Magát a községet 1704-ben, a Rákóczi-felkelés idején vagy a kurucok, vagy a felkelt rácok pusztíthatták el végleg. A tájrekonstrukciós vizsgálatok mellett perdöntőnek bizonyult az az Anjou-kori, 1338-ban, egy birtokvitában kiállított oklevél,

amely a Borza-pataktól keletre illetve északra jelöli meg Földvár község területét,

tehát az nem állhatott Majs térségében, hiszen a Borza volt Földvár és Majs között a határ.

Szulejmán a mohácsi csatatéren. Az ütközet centrumának meghatározása nélkülözhetetlenné tette a földvári terület behatárolását is Forrás: Wikimedia Commons

Csak az 1780-as évektől – egy birtokos váltás idején – kezdték el használni Földvár mellett a Sátorhely elnevezést, a térképeken pedig 1880-ban említették meg utoljára Földvárt.

Pap professzor elmondta, hogy a Földvárnak vélt Majs közeli apró fantomközségnek nem volt temploma Forrás: Origo

Ami a 2018. októberi bejelentést illeti a Majs környéki állítólagos Földvár felfedezéséről, Pap Norbert professzor elmondta,

hogy ennek a pár házas fantomtelepülésnek nem volt temploma,

ami az egyéb más bizonyítékokkal együtt teljesen valószínűtlenné teszi, hogy ez lett volna a csatához fűződő krónikákban is megemlített Földvár.

A nagy árok, amelyben megbújt a had, és ahová a halottakat temették

Ugyancsak sikerült pontosan beazonosítani a sokat vitatott és a korabeli forrásokban „völgyként", illetve „árokként" emlegetett mélyedést, ami a mohácsi csata másik meghatározó fontosságú tereppontjának számít. „Végül azonban nemcsak a félelem, de a füst is ellepett mindent, és akadályozta a látást; ezért hadaink kénytelenek voltak nagyrészt a völgybe lemenni, ama mocsaras víz mellé, de a hátramaradottak szüntelenül bátran harcoltak az ágyúk előtt" – így ír a csatateret kettészelő mélyedésről Brodarics, a már idézett krónikájában.

Oszmán harcosok. A Brodarics által leírt "völgyben" a török lovasság próbált észrevétlenül a királyi tábor hátába kerülni Forrás: Origo

Még az ütközet évében kelt az a cseh forrás, amelynek a csatából szerencsésen megmenekült szerzője ugyancsak megemlíti a „mély árkot" csakúgy, mint az oszmán források közül

Lutfi pasa 1562-ben íródott műve, ami arról tudósít, hogy a „nagy árkon túl" állt a keresztény sereg.

1573-ban Stephan Gerlach még látta az árkot, ahol feljegyzése szerint az ágyúk álltak, illetve amelybe az ütközet után a halottakat temették.

Az 1526-tól eltelt csaknem fél évezred topográfiai változásai miatt a felszínről ma már nem látható ez a mélyedés, de műholdfelvételek alapján

Pap Norbert és Fodor Pál kutatócsoportjának sikerült beazonosítania a hosszú mélyedést,

amely a Törökdombtól Sátorhelyig húzódott, és ami a struktúrája alapján egy ősi folyóág maradványa lehetett.

A mohácsi csata idejéből származó páncél az emlékhely múzeumában Fotó: Polyák Attila - Origo

Noha szabad szemmel ma már nem látható, de műszerekkel tökéletesen kimutatható, ráadásul pont ott húzódik, ahol az 1338-as oklevél is megemlíti a „nagy árkot". Majs térségében semmilyen ehhez hasonló tereptárgy nincs.

Ahol "az iszlám boldogságos padisahja" trónolt

A kutatócsoportnak tökéletesen sikerült lokalizálnia az oszmán forrásokban megemlített Törökdombot is.

Kitanics Máté, a kutatócsoport tagja detektorral vizsgálja a Törökdomb ásatási területét Forrás: Origo - Polyák Attila

Az elmúlt hónapokban itt folytatott ásatások a kétséget kizáró bizonyosság szintjére emelték, hogy az egykori eszéki hadiút fölé magasodó, napjainkra már csak kisebb részében fennmaradt magaslat azonos a korabeli forrásokban a csata középpontjába helyezett terasz egyik részével.

Szulejmán és Ibrahim nagyvezír a népszerű "Szulejmán" című történelmi tévé sorozatban. Egyes oszmán forrásokból arra lehet következtetni, hogy a Törökdombon lehetett a szultán harcvezetési pontja Forrás: RTL Klub

A kutatócsoport megtalálta annak a török pavilonnak a maradványait is, amit 1630 körül Hasszán pasa, budai beglerbég emeltetett Szulejmán tiszteletére.

Ibrahim Pecsevi 17. században élt pécsi származású török történetíró szerint a „Hünkar tepesi" vagyis a Törökdomb volt Szulejmán vezetési pontja, amiről így ír az 1640 körül keletkezett munkájában:

Szulejmán díszes tugrája, vagyis aláírása, amivel a hivatalos szultáni iratokat hitelesítette Forrás: Wikimedia Commons

„ Amint az iszlám boldogságos padisahja a mohácsi síkon álló, Szultándomb néven ismert magas dombhoz ért, lováról leszállt, a dombtetőre ment és egy trónszékre ült."

A földvári birtokhatár azonosítása, a csatateret kettészelő egykori mélyedés felfedezése és a Törökdomb régészeti bizonyítékokkal is alátámasztott lokalizációja kétségtelen ténnyé teszi hogy – a helyi néphagyománnyal is tökéletes összhangban –,

a mohácsi csata a mai Sátorhely térségében zajlott le

– fejtette ki Pap professzor a legfrissebb kutatási eredményeket összefoglaló előadásában.

Új, eddig ismeretlen írásos források is előkerültek

Ezek az alapvető fontosságú felfedezések további és igen izgalmas eredményekkel kecsegtető kutatásokhoz nyitják meg az utat, amelyről Dr. Fodor Pál turkológus-professzor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóintézet főigazgatója, a mohácsi projekt másik vezetője nyilatkozott portálunknak.

Dr. Fodor Pál turkológus-professzor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóintézet főigazgatója Forrás: Origo

A csatatér tájrekonstrukciójához, valamint Mohács politikai-történeti következményeinek tágabb horizontú értékeléséhez elengedhetetlenek az alapos levéltári kutatások. Ezek a Jagelló kortó kezdve ( 1490-től 1526-ig) a Szapolyai kor végéig (1526-tól 1571-ig)

igyekeznek feltárni és rendszerezni a fellelhető forrásokat, illetve felkutatni az eddig még nem ismerteket.

Arra a kérdésre, hogy Moháccsal kapcsolatosan sikerült-e ismeretlen forrásokra bukkanniuk, Fodor professzor elmondta, hogy három olyan krónikarészlet került elő az Országos Széchenyi Könyvtárból, amelyek mindeddig nem voltak ismertek.

II. Lajos király Tiziano által festett portréja Forrás: Wikimedia Commons

Igen jelentős forrásokról van szó,

az egyik, Paulo Giovia műve II. Lajos király életrajzáról tartalmaz fontos információkat, Caspar Ursinius töredékes kézirata pedig a csatáról közöl részleteket csak úgy, mint Lazius Wolfgang, I. Ferdinánd magyar király és későbbi német-római császár udvari történetírójának műve.

Elkerülhetetlen a korszak alapos történelmi revíziója

A projekt részeként több monográfián is dolgoznak, az egyik Mohács utóéletével foglalkozik, mindazt összefoglalva a legszélesebb perspektívában, amit Mohácsról tudunk.

A mohácsi csatatér egy 19. századi romantikus festményen Forrás: Wikimedia Commons

A kiterjedt kutatások és a modern forráskritikai szemlélet egyaránt elengedhetetlenné teszik a Jagelló-kor újraértékelését, amellyel kapcsolatban rengeteg – és tegyük hozzá, gyakran rendkívül igazságtalan – sok évszázadra visszanyúló toposz él a köztudatban, erről a témáról is egy nagy monográfiát írnak.

A Jagelló-házból származó II. Lajos ezüstözött tornasisakja Forrás: Wikimedia Commons

A maga nemében úttörő és hiánypótló lesz az a munka, amely az 1500 és 1530 közötti európai és közel-keleti hadművészetről szól.

Ebből világosan ki fog derülni, hogy Szulejmán 1520. szeptember végi trónra lépése után milyen roppant erős ellenféllel kellett szembenéznie az országnak.

A kor egyik legnagyobb, legjobban felszerelt és vezetett valamint legerősebb haderejével kellett szembenéznie az országnak Forrás: Wikimedia Commons

És negyedikként, külön nagy monográfia fog készülni a Szapolyai-korról, amelynek megítélésben - a Jagellók korához hasonlóan – rendkívül szélsőséges vélemények, állásfoglalások ismertek.

Így például mind a mai napig erősen tartja magát az a hamis vélekedés, hogy Szapolyai János vajda – aki királyi ambíciókat melengetett magában - azért késlekedett erdélyi hadaival a mohácsi csatába vonulni, mert már eleve II. Lajos halálára játszott.

Szapolyai Jánost igaztalanul vádolják azzal, hogy szándékosan késlekedett a mohácsi csatából Forrás: Wikimedia Commons

Az ilyen és ehhez hasonló, nem egyszer összeesküvés-elmélet szerű, és a történelmi illetve a nemzettudat szempontjából fontos kérdéseket ideje lenne végre tisztába tenni a modern tudomány eszközeivel. A mohácsi csata közeledő 500. évfordulója pedig kiváló alkalmat kínál mindehhez.