Máig titokzatos homály fedi II. Lajos király halálának körülményeit

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csatatéren (Székely Bertalan festménye)

A mohácsi csata, a magyar történelem egyik legjobban ismert ütközete választóvonalnak számít a hazai históriában. A mohácsi vész egyebek mellett azért emelkedik ki történelmünk más hadi eseményei közül, mert nem volt még egy olyan csata, amelyben annyira érzékeny veszteség érte volna a Magyar Királyság politikai vezető rétegét, mint a Mohács melletti síkon 1526. augusztus 29.-én lezajlott ütközetben. Mohácsnál a magyar királyi haderő megrendítő vereséget szenvedett Szulejmán szultán és Ibrahim pasa nagyvezír hadaitól; odaveszett mindkét fővezér, Tomori Pál kalocsai érsek és Szapolyai György szepesi gróf, Szalkai László esztergomi érsek továbbá öt püspök, 16 zászlós úr, 12 főúr, valamint ami szinte példátlan a magyar történelemben, maga az uralkodó, II. Lajos király is.

Magára marad a király, a káoszba fulladó csata közepén

A káoszba fulladt csatát 1529. augusztus 29-én egy késő délután érkezett heves zivatar mosta el. A borzasztó öldöklés túlélői a szakadó esőben és a villámok kísérteties fényében menekültek, amerre csak láttak.

Mindenki az életéért futott, sokan az eszéki hadiút mögött húzódó dunai ártéri mocsár felé rohantak az alkony és az esőfüggöny jótékony takarásában. Ezekben a drámai pillanatokban senki sem tudta, és a saját életét mentve nem is gondolt arra, hogy lehet a király.

A mohácsi csata Than Mór festményén Forrás: hu.wikipedia.org

A hadrend még a kora reggeli verőfényben állt fel,

Tomori Pál kalocsai érsek, az uralkodó által kinevezett egyik fővezér haditerve szerint. A hozzávetőleg 25 ezer fős királyi sereg harcrendjét két vonal alkotta, amely a Borza-pataktól délnyugati irányban, és a délután kibontakozó csata szempontjából kulcsfontosságú, hosszan elnyúló terasztól pedig nagyjából 2-2,5 kilométerre sorakozott fel.

A mohácsi csatatér a Duna felől nézve, onnan, ahol a krónikákban említett kulcsfontosságú meredély áll Fotó: Polyák Attila - Origo

Tomori azért igyekezett minél jobban széthúzni az arcvonalat, hogy csökkentse a bekerítés veszélyét.

Amit tényszerűen tudunk, hogy II. Lajos az arcvonal mögött középen várakozott, a király védelmére kirendelt ezer nehézlovassal.

II. Lajos korából származó páncél a Mohácsi Nemzeti Emlékhely múzeumában Fotó: Polyák Attila - Origo

„Végül is az a döntés született- mert úgy látszott, hogy elég kétes kimenetelű csata következik-, hogy legyenek, akik a király őrizetének gondját viselik, és ha valami baj történnék... a had közepéből kiragadva magukkal vigyék –írja Bordarics István szerémi püspök, II. Lajos király kancellárja, a mohácsi csata leghitelesebb szemtanúja, az 1527-ben Krakkóban kiadott „De confilctu Hungarorum cum Solymano Turcorum imperatore ad Mohach historia verissima", azaz „ Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről „ című visszaemlékezésében.

II. Lajos király egykorú portréja, 1525-ből Forrás: Wikimedia Commons

Ami még pontosan rekonstruálható, hogy a király védelmére kirendelt vértes lovasságot éppen kritikus pillanatban, a csata kezdetén elvezényelték II. Lajos mellől. Adjuk át a szót ismét Brodaricsnak, aki ekkor még a király közvetlen közelében állt:

„Így szorongva és várakozva,mikor a nap már nyugatra hajlott, a völgyben, mely tőlünk jobbra húzódott a dombok alatt, föltűnt egy ellenséges hadoszlop, csendben vonulva, csak a lándzsahegyek árulták el. A szerzetes ( ti. Tomori Pál fővezér, a szerk.) úgy vélekedve, hogy ezek vagy a táborunkat megtámadni, vagy minket bekeríteni jönnek, ami igaz is volt, az első sorból a királyhoz vágtatva megparancsolta Ráskay Gáspárnak és másik kettőnek aki – mint mondtuk – a király testőréül rendeltetett, hogy menjen kipuhatolni, mit tervelnek azok, és ha lehetséges, kényszerítse őket visszatérésre."

Tomori Pál kalocsai érsek, a királyi had egyik fővezére egyházi szolgálata előtt a Délvidéken volt végvári kapitány Forrás: Wikimedia Commons

A királyt védő nehézlovasság ezért II. Lajos beleegyezésével kivált a harcrendből, és elvágtatott a csatateret kettészelő horhos irányába , magára hagyva a királyt.

Megszakadnak a fél évezeredes dokumentumfilm kockái

A török hadoszlopok a felázott vizenyős talaj és a Karasica mocsarai miatt csak rendkívül nehezen vergődtek ki a mohácsi síkra. Ezért Szulejmán Ibrahim nagyvezírrel és a pasákkal tartott rövid tanácskozás után úgy döntött,

hogy a sereg táborozzon le, és halasszák másnapra az ütközetet.

Ugyanakkor Bali bég parancsnoksága alatt egy csapat akindzsit (török könnyűlovast) küldött ki a terep, valamint a királyi tábor felderítésére.

I. (Kanúni) Szulejmán oszmán szultán, és az iszlám kalifája Forrás: Wikimedia Commons

Bali bég a lovasaival a horhos mélyedésében meglapulva észrevétlenül igyekezett a királyi sereg hátába jutni,

ezt fedezte fel Tomori, és emiatt küldte ellenük az eredetileg a király védelmére visszatartott nehézlovasságot. Innentől kezdve a csaknem fél évezredes képzeletbeli dokumentumfilm kockái megszakadnak, és szinte követhetetlenné válnak az események.

Szulejmán és Ibrahim nagyvezír a népszerű "Szulejmán" című történelmi tévé sorozatban. A szultán úgy döntött, hogy csak másnap veszik fel az ütközetet Forrás: RTL Klub

Amikor az Ibrahim pasa nagyvezír parancsnoksága alatt álló ruméliai hadtest megkezdte a leereszkedést a lejtőről, hogy tábort verjen,

Tomori kihasználva a kedvező alkalmat, azonnali támadást rendelt el.

A királyi sereg jobbszárnyát alkotó nehézlovasság, Batthyány Ferenc horvát-szlavón bán parancsnoksága alatt megrohamozta Ibrahim aláereszkedő ruméliai hadtestét, és visszanyomta a megzavarodott törököket.

Szulejmán szultán a mohácsi csatában. A szultán az egykorú leírások szerint egy magaslatról irányította a csatát (Egykorú török miniatúra) Forrás: Wikimedia Commons

Batthyány lovasságával egyidejűleg az arcvonal középső szakaszán felállt gyalogság is támadásba lendült, de amikorra elérték a lejtő szélét, Batthyány Ferenc lovassága már visszavonulóban volt a sietve előrevezényelt janicsárok sortüzei miatt.

Vonuló janicsárok. A mohácsi csatában a szultán védelmét ellátó elitgyalogság 4000 janicsárból állt Forrás: Origo

Mire a királyi had balszárnyán a Perényi Zsigmond parancsnoksága alatt várakozó nehézlovasság beavatkozhatott volna, a hadrend már felbomlott, és az időközben beérkezett anatóliai hadtesttel megerősödött török sereg bekerítette a királyi gyalogságot.

Szulejmán is kerestette a királyt, mert egyezségre akart jutni Lajossal

A hatalmas zűrzavarban – amit a hirtelen kitört felhőszakadás csak tovább fokozott – Brodarics elsodródott az ura mellől. Hogy mi történhetett a királlyal, azt már kancellár sem láthatta szemtanúként.

II. Lajos Tiziano által festett portréja Forrás: Wikimedia Commons

„Abban a vizenyős mélységben is jó néhányan pusztultak el, mert később ott, Mohács fölött fél mérföldnyire egy falucska alatt, amit Cselének nevezünk...egy meredélyes szakadékban találták meg a király testét, akiről némelyek azt mondták,hogy maga is amott esett el, itt fulladt a vízbe lovastul úgy, ahogy volt fegyverben, amely helyen sokan mások is elvesztek.."

– írja krónikájában Brodarics István, másokra hivatkozva. Ekkor, augusztus 29-én a tragédiába fordult nap estjén senki sem tudta, hogy hol van, illetve hogy hol lehet a király.

A mohácsi síkon 1529 augusztus 29-én életét vesztett magyar király, II. Lajos egykorú portréja Forrás: Wikimdia Commons/Fj Mol

Nem tudta ezt maga Szulejmán szultán sem, aki úgy vélte, hogy a király sikeresen elmenekülhetett a harctérről,

mert a leggondosabb keresés ellenére sem találták meg II. Lajos holttestét

a csatateret elborító hullák között. Szulejmán ezért abban a meggyőződésében, hogy a magyar király életben van, tovább kerestette az uralkodót, immár kémek bevetésével. A padisah ugyanis a győzelem birtokában szeretett volna egyezségre jutni II. Lajossal.

Szulejmán is kerestette a királyt, mert tárgyalni akart vele Forrás: Wikimedia Commons

A király sorsával kapcsolatos bizonytalanság még hosszú ideig fennmaradt, ezért az sem véletlen, hogy már rögtön

a csatavesztés utáni napokban mindenféle mendemondák kaptak szárnyra arról, hogy mi történhetett az uralkodóval.

A csatavesztést követő hetekben értelemszerűen nem volt semmilyen lehetőség arra, hogy megkeressék a király holttestét.

Oszmán harcosok. Szulajmán Mohács alól Budára vonult Forrás: Tumbrl

A török had a csata után még két-három napot a mohácsi táborban töltött, ahonnan felkerekedve, mindenféle ellenállás nélkül Buda alá vonult.

II. Lajos özvegye, Mária királyné a szultáni had közeledésének hírére az udvartartással együtt elmenekült Budáról,

és csak miután Szulejmán 1526. októberében kivonult az országból, küldhetett ki egy katonai expedíciót a mohácsi csatatérre, a király holttestének felkutatására.

Furcsa ellentmondásoktól terhelt az agnoszkálási jelentés

A király halálának lényegében csak egyetlen, magát szemtanúnak valló hírvivője volt, Czettrich Ulrik udvari kamarás. Czettrich elbeszélésből vált ismertté II. Lajos halálának mind a mai napig leginkább elfogadott verziója,

amely szerint a király menekülés közben felborult a lovával, és a felhőszakadástól megduzzadt Csele-patakba fulladt.

Mária királyné sokáig bízott abban, hogy a hír nem igaz, de 1526. október végén már ő sem fűzött túl sok reményt ahhoz, hogy még élve viszontláthatja az urát.

Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye Forrás: Wikimedia Commons

Lajos nagybátyja, I. Zsigmond lengyel király viszont egyenesen megkérdőjelezte Czettrich szavahihetőségét. Ennek ellenére, a mohácsi csatatérre kiküldött kutatócsoport, Sárffy Ferenc győri várkapitány vezetésével

azt jelentette Mária királynénak, hogy megtalálták II. Lajos király holttestét,

ott, ahol Cezttrich Ulrik megmutatta. Sárffy Ferenc 1526. október 19-én részletes beszámolót küldött Brodarics Istvánnak, Lajos király holttestének megtalálásról.

Megtalálják II. Lajos király holttestét a mohácsi csatatéren (Székely Bertalan festménye) Forrás: Wikimedia Commons

„Legyen róla meggyőződve főtisztelendő uraságod, hogy mindaz, amit annak idején Czettrich a király haláláról mondott, színigazság volt. Mert mikor ahhoz a helyhez közeledtünk, s még oda se értünk, már Czettrich ujjával mutatta meg azt a helyet. Odasiettünk, s megláttuk egy ló tetemét a mocsárban... Nem messze ettől a mocsártól végre egy friss sírdombot pillantottunk meg, s az alatt, mintegy isteni útmutatásra, a királyi felség elhantolt holttestét találtuk meg... Czettrich megragadta a holttest jobb lábát, gondosan lemosta két kalapnyi vízzel, s ekkor fölfedezte azt a jegyet, mely őfelsége jobb lábán volt. Erre hangosan felkiáltott: Ez itten a király őfelsége, ez egészen bizonyos... Nem volt a felség testének legkisebb része sem feloszlóban, s nem volt rajta semmiféle seb, még egy tűszúrásnyi sem, csak egy egészen kicsinyke az ajkán..." – áll többek között a győri várkapitány Brodarics Istvánnak írt jelentésében.

Első olvasásra mindez talán rendben lévőnek is látszik, ám a beszámolóban akadnak furcsa ellentmondások.

Sárffy Ferenc kiemeli, hogy a király testét szinte tökéletes épségben találták meg „nem volt megundokodva" –ahogy idézi -, ez pedig arra utal, hogy a holttest még nem indult erős oszlásnak.

II. Lajos holttestének megtalálása Orlay Petrich Soma festményén Forrás: Wikipedia

Márpedig egy olyan holttest, ami csaknem két hónapig vizenyős közegben fekszik, a klinikai tapasztalat szerint elképzelhetetlen, hogy ne mutassa az előrehaladott bomlás jeleit.

A másik ellentmondás, hogy ha és amennyiben a király testét szinte teljesen épen találták meg,akkor miért volt szükség arra, hogy Czettrich az uralkodó lábszárán lévő anyajegy alapján agnoszkálja II. Lajost?

A szakértők szerint kérdéses, hogy Lajos király holttestét találták meg

A tudomány, elsősorban az igazságügyi orvostan képviselőit is megosztja Lajos király – vagy az annak vélt személy – Sárffy Ferenc beszámolója szerinti agnoszkálása.

A mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban Gyalókay Jenő hadtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja arra kérte fel Kenyeres Balázs egyetemi tanárt, az akkori Törvényszéki Orvostani Intézet igazgatóját, hogy tudományos szempontból véleményezze Sárffy Ferenc beszámolójának hitelességét.

Az ifjú II. Lajos portréja 1515-ből. A királynak a róla készült portrék szerint a felső állcsontja vékonyabb lehetett a szokásosnál Forrás: Wikimedia Commons

Kenyeres professzor a szakvéleményében elképzelhetőnek tartotta, hogy hat héttel a király halála után a holttest még viszonylag romlatlan állapotban legyen, egy általa feltételezett mumifikációs, vagy hullaviaszos átalakulás miatt.

Tovaj Balázs patológus, igazságügyi orvosszakértő, valamint Nemes István arc-állcsont- és szájsebész szakorvos az Orvosi Hetilap 2014. évi 12. számában publikált „II. Lajos magyar király (1506–1526) holttestének megtalálása – Az 1926-ban írt igazságügyi orvosszakértői vélemény elemzése és újraértelmezése" című tanulmányukban

azonban cáfolják Kenyeres professzor megállapításait.

A Mohácsi Nemzeti Emlékhely parkja, ahol két tömegsírra bukkantak korábban Fotó: Polyák Attila - Origo

A szaklapban tudományos publikációként soha közzé nem tette Kenyeres-féle vélemény a holttest konzerválódott állapotát vagy mumifikációs, vagy pedig hullaviaszos folyamatra vezeti vissza.

A mumifikálódás előfeltétele a száraz környezet, a magas hőmérséklet, és/vagy a folyamatos légáramlás.

A korabeli és hitelesnek tekinthető források alapján viszont ezek közül egyik feltétel sem volt adott 1529. augusztus vége és október közepe között. Az egykori krónikák feljegyezték, hogy 1526 nyara és kora ősze a szokottnál is csapadékosabb volt.

A magyar és a török hadrend tudományos rekonstrukciója Mohácsnál Fotó: Csudai Sándor - Origo

A csaknem folyamatos nyári esőzésekről egyébként maga szultáni hadinapló is megemlékezik. A hullaviaszos átalakulás előfeltétele pedig az, hogy a holttest hosszabb ideig oxigénhiányos hideg vízben, vagy pedig nedves, agyagos talajban legyen,

de a folyamat csak akkor alakulhat ki, ha a holttest a halál beálltát követően rögtön ilyen közegbe kerül

– mutatnak rá a szakértők. Ráadásul a hullaviaszos holttest rendkívül kellemetlen szagot áraszt, de Sárrfy Ferenc semmi ilyenre nem utal a beszámolójában.

A 16. század elején az oszmán had volt a kor egyik legerősebb hadserege Forrás: About History

Másrészt maga Czettrich nyilatkozott úgy,

hogy menekülés közben az ura testét nem volt módja kiemelni a vízből, amit a patakban hagyott.

Ebben az esetben a bomlási folyamat törvényszerűen megkezdődik, és akkor sem áll le, ha a holttestet más közegbe helyezik át.

A szakértők a tanulmányukban rámutattak, hogy 1526.. októberében, amikor a Lajos királynak tulajdonított holttestet megtalálták, az már olyan állapotban lehetett az ismertetett körülmények között, ami teljes egészében kizárja a győri várkapitány levelében írtakat.

II. Lajos halála (Dorfmeister istván festménye, a 18. századból.) A király halálának körülményeivel kapcsolatosan még sok a megválaszolatlan kérdés Forrás: Fj Mol

A szakértők szerint amikor az állítólagos királyi holttestet megtalálták, akkor már egyszerűen nem lehetett elvégezni hiteles agnoszkálást,

tehát nem eldönthető, hogy Sárffy Ferenc expedíciója valóban II. Lajos holttestét találta-e meg.

Cselszövés, gyilkosság, és politikai számítás - minden szóba jöhetett

A király halálával kapcsolatban már a 16. században számos mendemonda és történet keletkezett, amelyekben még a gyilkossági teória is felbukkan. Szerémi György, II. Lajos udvari káplánja az 1545 körül megjelent „Epistola de preditione regni Hungarorum", azaz „ Levél Magyaroszág romlásáról" című könyvében azt állítja, hogy a királyt sikeresen kimentették a Csele mocsáron át, és késő este a szekcsői ( ma Dunaszekcső, Tolna megye) plébános házában szállt meg,

ahol Szepesi (Szapolyai) György a csatavesztés miatt rátámadt II. Lajosra, és megölte,

a holttestet pedig még éjszaka - a király halála miatt a kíséret tagjai között kialakult fegyveres csetepaté után - kilopták a Csele partjára, ahol egy gödörbe eltemették.

Szerémi krónikájának hitelessége erősen megkérdőjelezhető, az már sokkal inkább az 1526-os kettő királyválasztást követő viszály politikailag motivált pamfletjének, semmint valós forrásnak tekinthető.

VII. Kelemen pápa nyújtotta a legnagyobb támogatást II. Lajos királynak a török elleni védelem megszervezéséhez, budai nunciusa Da Burgio útján Forrás: Wikimedia Commons

A kortársak közül Antonio Giovanni da Burgio VII. Kelemen pápa Budára akkreditált nunciusa is arról ír, hogy a király menekülés közben fulladt a vízbe: „ ... menekülés közben elértek a Duna egy kis ágacskájához, de mikor át akartak kelni, a király lova megbokrosodott, felágaskodott a vízben, őfelsége pedig, kinek nehéz volt már a páncél, s fáradt is volt, leesett, és befulladt ebbe a patakba" – írja Burgio a pápának írt jelentésében.

Az viszont, hogy 1526. október derekán valóban II. Lajos holttestét találták-e meg a csatatéren, erősen kérdéses.

II. Lajos király szobra Mohácson Forrás: Wikimedia Commons

Mohács után két hónappal egyre erősebbé vált a politikai szándék, Lajos halálának úgymond „elparentálására".

A királyi ambíciókat tápláló Szapolyai János erdélyi vajda mindaddig nem választhatatta meg magát királlyá, amíg a koronás uralkodó, II. Lajos halála nem válik hivatalos bizonyossággá.

Szapolyai János, magyar király. Szapolyainak érdekében állt, hogy minél előbb lezárják a Lajos halálával kapcsolatos függő kérdéseket Forrás: Wikimedia Commons

A székesfehérvári temetés a Lajos sorsával kapcsolatos bizonytalanságot volt hivatott lezárni, ami után, november 9-én Szapolyait I. János néven magyar királlyá koronázták. Hogy valóban Jagelló Lajos feküdt-e a királyi koporsóban, azt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni.