Bár a második világháború alatt számos amerikai vállalkozás szüneteltette a tevékenységét, az ötletesebb cégvezetők a háborús igényeknek megfelelően alakították át a termelésüket, a felhasznált anyagokat és a teljes munkafolyamatot. Így tett a Maidenform Brands is. A női fehérneműk gyártásával foglalkozó vállalkozást
1922-ben alapította New Jersey-ben Ida Rosenthal varrónő,
Enid Bissett üzlettulajdonos; és Ida férje, William Rosenthal.
Egyértelműen a korabeli, lapos és leszorított mellet szorgalmazó divatirányzat ellen lázadtak, és ezért olyan ruhaneműket gyártottak – különösen melltartót –, amely kiemelte a nők természetes alakját.
A fehérneműket forgalmazó amerikai vállalat így kapta a Maidenform nevet,
és szép lassan a lázadó nők első számú márkájává vált.
Amikor azonban kitört a második világháború, a Maidenform leállt az addig megszokott gyártással, és átváltott egyfajta „védelmi munkára". Persze nagy kérdést jelentett, hogy hogyan tud egy melltartókat és alsóneműket gyártó cég igazán hatékonyan hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez.
A második világháborúban jó szolgálatot tettek a fronton harcoló katonák számára a postagalambok, amelyeket arra tenyésztettek ki, hogy nagy távolságokból is hazataláljanak. A házigalamboknak ezt a fajtáját a történelem során nagy előszeretettel alkalmazták a bizalmas üzenetek továbbítására.
A madarakat már az ókori rómaiak és görögök is szívesen használták hírvivőként, és
a szárnyasok ügyesen továbbították a híreket az első világháborúban is.
Bár a galambok eleinte csupán egy irányba vitték az üzeneteket, később azonban kiképezték őket arra, hogy akár naponta kétszer is, oda-vissza szállítsák az üzeneteket.
Ezzel a kis technikai tréninggel a postagalambok akár több száz kilométeres utat is meg tudtak tenni. A katonagalambokat ráadásul a fegyverzajhoz is hozzászoktatták, ami lehetővé tette a hatékony kommunikációt a hadszíntér és a parancsnokságok között.
Az 5. hadsereg 31 mozgó állomással, körülbelül 22 ezer galambbal, a „C" hadcsoport 35 galambállomással és körülbelül 5000 galambbal dolgozott. Az 1916. év végén a nyugati fronton 450 állomás, mintegy 100 ezer postagalambbal teljesített szolgálatot. Ezek aktív galambok voltak, hadviselési célra kiképezve
– írja Szikora András a "Katonagalambok, hírvivő galambok" című könyvében.
A galambok idővel teljesen beépültek a katonai hadrendbe, és a második világháborúban is az alakulatok szerves részét alkották.
A hírnököket nagy gonddal képezték ki, és a nem százszázalékosan alkalmas egyedeket azonnal kiszelektálták.
Ennek meg is lett az eredménye: a galambfutárok szinte tökéletesen ellátták a rájuk bízott feladatokat. Ám a harci terep gyakran megtizedelte az állományukat, és a második világháborúban egyre kevesebb létfontosságú üzenet ért valóban célba.
Az amerikai haderő parancsnokai hiába törték a fejüket, hogyan lehetne hatékonyan megoldani a hírszerzés feladatait, de nem jutottak semmire. És ekkor, szinte a semmiből érkezett hozzájuk egy furcsa megkeresés a Maidenform vállalattól.
Az amerikai vállalat a melltartókat a háborús céloknak megfelelően alakította át, ezért rájöttek, hogy azok meg tudták védeni a galambokat. A furcsa termék az amerikai ejtőernyősök számára lényeges eszközként szolgált, ugyanis
a madarak ezekben az átalakított melltartókban várták a bevetést, amit a tandem ugrás előtt a katonák a mellkasukra erősítettek.
Miután az ejtőernyősök sikeresen landoltak az ellenséges vonalak mögött, elengedték a galambokat, hogy azok egyből elvigyék a fontos üzeneteket. A hatékony galambszállító eszközöket a Maidenform tervezte és gyártotta, 1944. december 22-éig összesen 28 500 ilyen speciális "melltartót" szállított le az Amerikai Egyesült Államok kormányának megrendelésére. (A cég egyébként ejtőernyőket is gyártott a hadsereg számára.)
A galambmellény egy lyukacsos, ám masszív anyagból készült, és a madár karmai sem tudták megrongálni a hálót. Emellett
tartalmazott egy állítható pántot is az ejtőernyősök számára,
hogy annak segítségével tudják átkötni a mellkasukon az ugrás előtt, hozzácsatolva az ejtőernyős zubbonyhoz.
A mellényt szó szerint a galambok testére formálták, ahol megfelelően kialakított hely volt a fejüknek, a nyaknak, a szárnyaknak, a faroknak és a lábaknak is.
Az amerikai kormány is elismerte a madarak jelentőségét, amelyek rendkívül komoly szerepet játszottak a háborúban. A postagalambok a fontos üzenetek mellett gyakran vittek más, kisebb csomagokat is, például vérmintákat vagy apró kamerákat a lábukhoz csatolt kapszulákban. Szerencsére igen nehezen lehetett elfogni őket.
A Maidenform által tervezett speciális melltartók
a galambokat biztonságban tartották, miközben az ejtőernyősök kiugrottak a bevetési övezet felett.
A földet érés után a katonák lecsatolták a galambmelltartót, megírták az üzenetet, majd azt a madár lábához rögzítették, és elküldték a küldetési céljához.
A második világháború alatt az Egyesült Államok hadserege több mint 56 000 postagalambot képzett ki
az üzenetek és egyéb kisebb kommunikációs csomagok szállítására. A madarak igen jól teljesítették a szolgálatot, mivel az üzenetek csaknem 90 százaléka sikeresen célba ért.
A második világháborús katonagalambok óránként átlagosan 80 kilométeres sebességre voltak képesek, és óriási távolságokat meg tudtak tenni. „Munkájukkal" taktikai előnyhöz juttatták az amerikai katonákat, és ezzel számtalan életet mentettek meg.
Harminchárom galamb megkapta a Viktória-kereszttel egyenrangú Dickens-medált
a megkülönböztetett és sikeres szolgálatért a háború alatt. Ez volt az állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés. A második világégés egyik leghíresebb madara címet G.I. Joe, a U.S. Army Pigeon Service által kiképzett madár érdemelte ki.
A galamb körülbelül ezer életet (civileket és katonákat egyaránt) mentett meg 1943 októberében, amikor 20 perc alatt 32 kilométert repült, és hírt adott a katonáknak egy tervezett bombázásról.
Az Amerikai Egyesült Államok hadserege végül csak 1957-ben szüntette meg a galambok bevetését az üzenetek közvetítésében. A sikeres háborús küldetés után a Maidenform is visszatért az „átlagos" fehérneműk gyártására, és hamarosan az iparág egyik vezető vállalkozásává vált.
A céget azóta többször átalakították, és a tulajdonosi körben is történtek változások. A mai napig létező fehérneműmárka
jelen van a nemzetközi piacon, és jelenleg az egyik első számú alakformáló brand az amerikai piacon.
A Maidenformnak mintegy 8000 üzlete van Amerikában, Európában és Ázsiában pedig 75 vállalkozást működtet.